Magazin

Ökölharc – One Piece: Erős világ

Felemás érzésekkel ültem be és távoztam az Anilogue zárónapján a One Piece: Erős világról, ugyanis személy szerint nem vagyok, s soha nem is voltam egy keményvonalas anime/manga rajongó. Eiichiro Oda több száz részes, végeláthatatlan sorozatáról természetesen hallottam már, de a One Piece groteszk világába is csak most tekintettem be először. A látvány magáért beszélt, ugyanakkor az erőltetett történetvezetés jócskán hagyott kívánnivalót is maga után.

Nyilvánvalóan előismeretek hiányában elég nehéz a One Piece: Erős világ minőségét megítélni, viszont a rendező dicséretére váljék, hogy nem okozott igazán komoly problémát a cselekménybe való bekapcsolódás. A karakterek személyiségét és kapcsolatrendszerét is könnyedén sikerült kiismerni, bár valószínűleg számos „belsős” utalásról lemaradtam. Tény viszont, hogy a sorozat tizedik mozifilmes verziója a monumentalitás jegyében fogant. Eiichiro Oda nem is lacafacázott, egyből a cselekmény sűrűjét zúdította nézőjére egy kis halászváros hathatós elpusztításával. S ez a látványorgia szerencsére valamennyi összecsapásra átragadt, az Avatar lebegő szigeteit idéző környezetről nem is beszélve. Mindemellett meg kell jegyeznem, hogy a rendezőnek a férfirajongók is különösen hálásak lehetnek, ugyanis rég láttam egy mozgóképes alkotásban ennyi bikinis, kebel- és fenékmutogatós beállítást.

A történet szerint Luffy kapitány és maroknyi csapata a legendás kalózkapitánynak, Aranyoroszlán Shikinek köszönhetően egy elfajzott vadállatokkal teli szigetvilágra kerül, azonban nemcsak a lebegő szigetek sajátos flórájával és faunájával kell szembenézniük, hanem szülőföldjüket is meg kell menteniük a kapitány gaz tervétől. Ez a különleges helyszín értelemszerűen számos kalandot, s ezáltal fordulatot is kínál, azonban a One Piece: Erős világ cselekményvezetése már-már túlságosan is elnagyoltnak hat. Míg egy képregényben vagy egy televíziós sorozatban még teljesen belefér egy-egy küzdelem napokon át tartó levezénylése, addig a mozifilmek két órájában az elhúzódó összecsapások nagyon ritkán tudnak megtelítődni izgalommal. Ráadásul hiába változatosak az ifjú kalózcsapat karakterei és képességei, ha a szigeteken való szétszóródásuk folyamán mintha túlságosan is sok történetszálat szolgáltatnának. Kezdetben mindez azért problémás, mert a sok, gyakran gyermeteg poénnal felturbózott cselekményfonal lelassította az expozíció lendületét, míg a későbbiekben a még elvarratlan szálak nagyon is kiismerhetővé tették a fordulatokat.

Mindenesetre a One Piece: Erős világot mindenképpen érdemes volt moziban megtekinteni, ugyanis Eiichiro Oda gyermeteg eposza szemkápráztatóbb élményt nyújtott, mint sok Hollywoodban készült, 3D-vel megtámogatott, családi kalamajka.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com