Magazin

Orosz Filmhét 2015: Nem korrekt – Korrekciós osztály

korrekciososztaly2Iván I. Tverdovszkij elsőfilmje egy gyengén teljesítőknek fenntartott, elkülönített osztályt mutat be, a diákok közötti dinamika azonban túlmutat a néhány fős csoporton, és sokkal inkább a putyini Oroszország, vagy a gyengéket eltaposó társadalom tükre lesz.

Tükröt tart Tverdovszkij, szó szerint. A kamera itt tükörként funkcionál, és igazi direct cinema eszközökkel ábrázol. Néha egészen bravúros megoldásokat is látni, amelyek már-már magára a kamerára is felhívják a figyelmet, de a készítők célja mégis inkább a példabeszéd, így a sokkal megrendezettebb hatást nyújtó jelenetek és a zene tudatos érzelemszabályozó használata visszarántanak a fikcióba (de lehet, hogy pont ezek az eszközök idegenítik el a nézőt, és hívják fel – zavaróan – a figyelmet a film konstruáltságára). Néha van olyan érzése az embernek, hogy kevesebb elég lett volna, és inkább már feszengve nézi a „spontán” lejátszódó jeleneteket, mint beleéléssel.

Nem tudom, a legtöbben mire gondolnak a film szinopszisát olvasva, miszerint Lena, aki mozgáskorlátozottsága miatt eddig otthon tanult, most bekerül a rendellenességekkel rendelkezők korrekciós osztályába, hogy ott először találkozzon a környezete kegyetlenségével. Valamilyen módon sérült, de nagyon rendes és aranyos emberek, akik az iskola többi diákjával konfrontálódnak és folyamatosan alulmaradnak – ez az, ami az én fejemben rögtön megjelent. Frankenstein szörnye-szindróma, jutott eszembe, egyszerű a képlet. Bezzeg…

korrekciososztaly

Bezzeg a Korrekciós osztály készítői nem foglalkoztak a fejekben hiphop megjelenő klisékkel, nem osztották fel egyértelmű határvonalakkal a felek harcterületit, inkább hagyták, hogy az egyébként mindent átszövő társadalmi hierarchia könyörtelensége, közönye és állatias agresszivitása mindenhol megmutassa magát. Ismerős: felfelé nyalni, lefelé rúgni. Persze kik felé irányul leginkább a kegyetlenség? Természetesen a legártatlanabb és legelesettebb a legnagyobb áldozat, de ami még ijesztőbb, mennyire nem bírja elviselni egy ilyen társadalom, ha valaki boldog vagy egyszerűen csak jól mennek a dolgai.

korrekciososztaly3

Mindebben azért a szülők (az autoritás, az iskola, a hatalom) fiatalokkal szembeni érzéketlensége és meg nem értése is vaskosan jelen van, kezdve a tanárok zsarnokoskodásaival egészen a szülők agresszív kisajátításaiig. A gyerekek valójában csak idomulnak egy eleve rideg és agresszív környezethez, ez ellen pedig az sincs beoltva, aki a közösség ereje által nap mint nap találkozik tőle különböző emberekkel.

A Buñuelt idéző érzelmi csúcspont után, ahol törpék és groteszk alakok látszólag teljesen szükségtelenül kínoznak meg egy ártatlan lányt, talán nem véletlenül érkezik a megváltás is. A reménykeltő zárlat megmutatja, hogy minden nehézség és nyomor ellenére, ha az ember hű marad magához, a gyötrelemből is új élet sarjadhat. Ez a pozitív, életigenlő attitűd úgy is átüt a Korrekciós osztályon, hogy az általa bemutatott világban ez a szemlélet a naivitással egyenértékű.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com