Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


quod_erat_demonstrandum_2A diktatúra és a tekintélyelvű, rend-alapú társadalom megfojtja az őszinteséget. Ha mégis vállalod, az szikra a szürkeségben.

Nem eléggé közhely, hogy egy diktatúra az ember magánéletét is tönkreteszi. Egyrészt azzal, hogy beleszól – a diktatúrában nem létezik privát szféra –, másrészt azzal, hogy szokásokat alakít ki.

A ‘80-as évek Romániájában tengődő Sorin és Elena történetét lassú, fekete-fehér darabként elmesélő Quod erat demonstrandum a Római Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el (de másutt is szerzett díjakat). Sokan 2014 legjobb román filmjének nevezték, hazai látogatottsága azonban csalódást keltett. Nem csoda: a film fő erénye, az érzékeny és alapos lélektani megközelítés nemigen teszi közönségbaráttá Andrei Gruzsniczki rendezését.

Hirdetés

Sorin, a matematikus egy tanulmányát szeretné külföldre juttatni (miután úttörő mivolta ellenére otthon nem publikálhatja): a rendszerellenes cselekedet kísérlete természetesen nyomozati alannyá teszi. Barátja, Elena a férjéhez szeretne kivándorolni Franciaországba: ehhez szüksége van az állam jóindulatára, ami pedig ideális besúgóvá teheti őt. Cigarettafüstben, szocreál bútorok között, hallgatózó lakótársak és féltékeny kollégák gyűrűjében kezdetét veszi egy lelki játszma.

quod_erat_demonstrandum_3

A játszma pedig annál nyomasztóbb, mivel a szó szociálpszichológiai értelmében is „játszma”. Az indítékok kimondatlanok maradnak – a nyomozó például előléptetésért áll rá az ügyre –, a társasjáték fordulói azonban minden résztvevő számára világosak; a kolléga jobb lakásért cserébe fog vádaskodni ellened, a nagypapa az egészségi állapotát fogja kártyaként használni, hogy maradásra bírjon, a „jóbarát” az állásáért remegve válik besúgóvá, te pedig… nos, ha van még benned gerinc, te válhatsz egyedül kiszámíthatatlanná.

A kiszámítható játszmákba kényszerítés, a kommunikációképtelenség az elnyomás legjobb eszköze: ezt mutatja be a film. Gyönyörűen fényképezett fekete-fehér képei, tökéletes szocialista díszletezése, finom színészi játéka hiába érdemelnek csodálatot önmagukban is, a film attól még játszódhatna a Harmadik Birodalomban, Mordorban vagy egy sci-fi diktatúrában is.

Mert a társadalmi összjáték, ami egyéni érdekek izolált pontjaivá változtatja a máskülönben – szabadabb körülmények között – természetes módon együttműködő embereket, elkíséri őket a magánéletük legmélyére is: ez állandó a diktatúrák történetében. „Szabadban és szobádban”: ha egész életedben a kommunikációképtelenség vett körül, akkor így fogod nevelni a gyermekedet is, így játszmázol otthon édesapáddal, és még a legjobb szívbéli barátod előtt sem mersz kitárulkozni – de ha mégis, az  legalábbis forradalmi cselekedet lesz, egy váratlan pillanat a kiszámított érdekek gépezetében.

quod_erat_demonstrandum_1

Ami mégis az ábrázolt korszakhoz horgonyozza a Quod erat demonstrandum történetét, az egy még ennél is alaposabb rátekintés a román (és kelet-közép-európai) világra. Mert nem csak a rendszer nyomása, hanem a kultúra is megnehezíti az egymás közötti megértést. A társadalom patriarchális és tekintélyelvű (mint a legtöbb diktatúrában, egyébként): a nőnek kevés a szava, a gyereknek semennyi; a szülő és a főnök könnyebben fegyelmez, mint ahogyan meggyőz; bizonyos alárendeltségi viszonyok kínosan egyértelműek (az útlevél-ügyintéző ajándékot érdemel, a tábornokot horgászni kell vinni, az osztályfőnök előtt vigyázzban áll az anyuka). És ez természetes. Ez a világ rendje. A Quod erat demonstrandum lelki érzékenysége nem engedi, hogy demagóg módon egyedül a diktatúrát hibáztassa a társadalom bajaiért, és ezért is főhajtás jár neki (mert egyébként igen könnyű és népszerű út lehetne az, aztán persze csodálkozik az ember, hogy Ceausescu és Kádár bukásával nem terítette be egyből napfény a szerencsétlen Kárpát-medencét).

És ez mind még mindig nem eléggé közhely. Ezért van nagy szükség az ilyen filmekre. Nézz körül: QED.

Adatlap

Quod erat demonstrandum
fekete-fehér, román filmdráma, 107 perc, 2014

rendező: Andrei Gruzsniczki
forgatókönyvíró: Andrei Gruzsniczki
operatőr: Vivi Drăgan Vasile
vágó: Dana Bunescu

szereplők:
Sorin Leoveanu (Sorin Parvu)
Ofelia Popii (Elena Buciuman)
Florin Piersic Jr. (Alexandru Voican)
Virgil Ogăşanu (Martin Scaunasu)
Tora Vasilescu (Eleonora Parvu)

IMDb

Mafab

, , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments