Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


ujraegyutt3Alsó Dinkafalva Románia egy eldugott kis faluja, ahová a költő és újságíró főhős Bukarestből hazatér egy kis időre. Újra otthon érezhetné magát, de mégsem. Talán mert Robert igazán sehol sem érzi jól magát.

A „vissza a gyökerekhez” a filmkedvelők körében jól ismert toposz: a városi életében megcsömörlött hős kínjában úgy dönt, hazalátogat a szülőfalujába. Rendszerint már a hazafelé vezető úton felidézi múltját, és a gyerekkori emlékek feltörése lelkileg felkészíti őt az otthoni betoppanásra. A „hazalátogató” történetek mindig a nagy összehasonlításokra épülnek: a főhős kiszakadva megszokott városi környezetéből új, ám a régmúltból mégis jól ismert viszonyrendszerbe helyezi át magát, összemérve ezzel a két életvilágot. Olyan kérdésekkel szembesül, hogy az otthonától elszakadva mit ért el a városi életében; mivé lett volna akkor, ha falun marad; miként alakult az otthon maradottak sorsa; és végső soron: jól döntött-e annak idején, hogy elment innen? A hős a családtagokkal, régi ismerősökkel való találkozások tapasztalataiból, a múlt és jelen különbségének megéléséből számos felismerésig jut el, mire búcsúzásra kerül sor, s lelki válságának orvoslására tett utazásából erőt merít élete konstruktív folytatásához. Pontosan erről szól az Újra otthon című román film is, melynek harmincas évei végén járó férfi főhőse, Robert Bukarestet maga mögött hagyva  váratlanul felbukkan isten háta mögötti szülőfalujában.

Hazafelé vezető útja egy reménytelenül lepukkant indusztriális tájon át vezet, melynek atmoszférája előrevetíti, hogy nem vidám találkozásokról szóló filmet fogunk látni, s gyanúnkat a kezdő képsorok igazolni is látszanak. Robert eleinte nem is ül apjával egy asztalhoz, hosszasan ácsorog vele szemben, úgy ágál. Testbeszédéből és ingerült szavaiból egyből kiérződik az apa és fia között évtizedek során felhalmozódott feszültség. Generációs értetlenkedés ez, de jelen esetben annál több is, mert az apának felesége halála után új élettársa van, Iuliana, akit tisztel és szeret, míg a fia képtelen elfogadni a megváltozott családi helyzetet. Udvariatlan és goromba a kedves, értelmes és segítőkész asszonnyal. De miből ered ez a mélyről jövő ingerültség? – tűnődöm a fiú indokolatlanul durva viselkedését látván. Nem mindjárt derül ez ki, de a lírai hangvételű filmben előrehaladva lassan lehántódnak a felszín alatt megbúvó rétegek, és mi egyre inkább belelátunk Robert lelkébe. Bár ne tennénk!

Hirdetés

11-roman-filmhet-ujra-otthon-original-84440

A rendező rondószerkezetben öt jelenet köré szövi egy nap történéseit. Az első és utolsó jelenet az apa házában zajlik, míg a három közbenső: a falusi kocsmában két régi osztálytárssal és az italra betérő hajdani tanárukkal, az egyik diáktárs családi házában, végül ifjúkori titkos szerelmének, Laurának a szobájában. A filmben öt életképet látunk tehát, de a mini kamaradrámákból áradó feszültségből egy jelenet is elég lenne ahhoz, hogy ne aludjunk jól éjszaka.

Kilátástalan sorsokkal szembesülünk, a szereplők olyan embert veszejtő zsákutcákban tévelyegnek, amelyekből nincs kivezető út, és az odakozmált emberi sorsok háttereként egy jövőkép nélküli kis közösség díszletei rajzolódnak elő. „Hová is mehettem volna innen Alsó Dinkafalváról?” – mereng a kocsmába vetődő tanár. A volt osztálytárs pedig durva és közönséges, családi élete romokban hever, feleségét unja, a gyerekei idegesítik, az apósát, akinek a házában kényszerül élni, utálja. Arra a vicces kérdésre, mit játszana, ha tehetné: a „Hogy léceljek le otthonról?” játékot eszeli ki. Ebben a zárványvilágban az idő múlása valamennyi szereplő életében fontos szerepet játszik. A tanár már csak a nyugdíjazását várja, az osztálytárs pedig ki is mondja: mindegy, mi van, „csak teljen az idő“.

ujraegyutt2

Osztálytársnőjük, Laura egyedül él, napi 12 órát gürizik egy boltban, és este már a tévét sincs kedve bekapcsolni. Pedig a Ceausescu érában Laura apja hatalmaskodó polgármester volt, a fiúk életükben először náluk láttak banánt. Kemény társadalomkritika ez, hiszen a kelet-európai rendszerváltást annak idején egy igazságosabb és élhetőbb társadalom megvalósulásaként képzeltük el. A Laura házában játszódó jelenet a legkínosabb. A lány megmutatja Robertnek élete csúcsteljesítményét, a korszerűsített fürdőszobáját. „Másról nem tudok mesélni” – mondja a beállt feszengő csendben. És a csempéhez illő, bugyirózsaszín zuhanyfüggönyre fókuszáló kamera nyújtotta látványtól hideg futkos a hátamon. Pedig a java még csak most jön! A köztük kibontakozó szexuális aktus nem szól másról, mint Robert önző, rideg vágyáról, így nem csoda, hogy a lányt a sírás kerülgeti.

A szexaktuson túl a film csúcsjelenete azonban mégiscsak Robert vallomástétele. Félrecsúszik addigi cinikus álarca: „ti itt csesztétek az életeteket, én meg egy kicsit odébb, Bukarestben…” – tör ki belőle a keserűség. Laurának bevallja, hogy sohasem járt Londonban, Tokióban, Párizsban, és a többi helyen sem, amivel a kocsmában kábította őket. Világutazásai során Szófiáig és Pozsonyig jutott el, életműve újságcikkekből áll és néhány versből egy közös verseskötet végén. Mindehhez a barátnője terhes, de ő nem akar gyereket. Ezért is menekült most haza egy kis időre.

Ezt a román filmet a teljes kiábrándultság különbözteti meg az eddig látott „hazalátogató” filmektől. Robert nemhogy feltöltődne érzelmileg a szülőfalujában, inkább még nagyobb káosz uralja el az életét attól, amit ott átél. A visszaútja ugyanazon a lepusztult indusztriális övezeten át vezet. Robert Bukarest kiüresedett poklából érkezett, és ugyanoda is tér vissza, legfeljebb csak bugyrot vált.

Adatlap

Újra otthon (Acasă la tata)
román komédia, 91 perc, 2015

rendező: Andrei Cohn
forgatókönyvíró: Mimi Brănescu
operatőr: Andrei Butica
producer: Csaba László Eröss
vágó: Andrei Iancu

szereplők:
Petrica: Andi Vasluianu
Sotia Petrica: Mirela Oprisor
Robert apja: Florin Zamfirescu

IMDb

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments