Magazin

Spanyol Filmhét 2015: Gyengéd erőszak – Stockholm

stockholm2Véletlenül találkozik egy fiatal férfi és egy még fiatalabb nő. A férfi a nőt akarja mindenképpen. A nő nem akarja a férfit. Vagy talán mégis.

A közösségi finanszírozásból forgatott Stockholm első fele alapján lehetne akár a Mielőtt felkel a Nap utánérzése is. Igen, a két fiatal éjszakai csatangolásai, egymásra licitáló kérdezz-felelekjei percről percre megidézik Linklater klasszikusát. Aztán történik valami. Felkel az a bizonyos nap ugyanis. Az éjjel helyesnek, rejtélyesnek és bohémnak tűnő fiúból és lányból a nappali fényben követelőző, hideg és agresszív emberek válnak. Mint egy fordított vérfarkas-sztori – ők nappal változnak át.

A rejtélyesség részben megmarad viszont: nem tudhatunk meg többet így sem róluk. Sejthető, hogy a srác nagydumás, csajozós típus. Na, nem olyan, aki az ujján slusszkulcsot pörgetve nyomja a szöveget, nem, ő amolyan kiismerhetetlen, értelmiséginek tűnő handabandázó. És a lány? Megjelenése első percétől tudható, hogy van vele valami. Olyan fura. Mintha egy láthatatlan kabin venné körül, aminek a falai hol leomlanak, hol visszaépülnek egy szempillantás alatt. Történt vele valami. Nincs jól. A barátnői féltik.

A férfi film eleji rámenőssége először még jópofa, de aztán már inkább irritáló. A nő többször is nemet mond az ajánlatnak, miszerint a férfi hazakísérné. De hiába, mindegy, hányszor mond nemet. Végül feladja, belemegy a játékba. Mint az Álmodozók fiataljai, elkezdődik egy kétes kimenetelű társasjáték, és már sejtjük, hogy ebbe valaki belepusztul.

stockholm

A film nagy részében össze vagyunk zárva ezzel a két emberrel. A fiú bevallása szerint beleszeretett a lányba. A lány állítása szerint meg sem akarja csókolni a fiút. Mégis együtt üldögélnek az üres lépcsőházban, mégis együtt üldögélnek a kanapén. Egy vég nélküli huzavona ez az egész, csupán a háttér változik. És habár az éjszaka sem volt konfliktus- és feszültségmentes, a reggeli fényben mintha minden megváltozna.

A lány egyre veszélyesebbnek tűnik, gyógyszert kellene szednie, de nem veszi be az aktuális adagot. Helyette saját maga, aztán a fiú ellen fordul. És hogy mit csinál a fiú? Semmi különöset. Éppen olyan tapló, mint ahogy azt a b-forgatókönyv szerint sejteni lehetett. Elcsábította a lányt, beszélt össze-vissza, talán még barátnője is van. Szeretne szabadulni a bizonyítékoktól, egyből lehúzza az ágyneműt. Ő Barney Stinson egy sokkal kevésbé vicces változata. Persze, a romantikus lelkű nézők talán szurkoltak azért, hogy bontakozzon ki egy gyönyörű szerelem, de mindvégig ott lebegett ennek a másik lehetőségnek is az árnya.

A kezdeti agyonbeszélt és mégis idegtépően lassú jelenetek után a másnapi pattanásig feszített szituációk váltakoztatása az üres csendekkel mindenképpen izgalmas. A romantikus dráma eltolása a thriller irányába szintén érdekfeszítő. A legérdekesebb viszont mégis az, ahogyan a másik ember megismerésének korlátozottságát mutatja be a film. Igen, egy egyéjszakás kapcsolat története ez, és mint ilyenben nyilván nem (feltétlenül) ismerik meg egymást a felek úgy igazán, talán nincs is rá igényük, pont ettől lehet izgalmas, de mi van akkor, ha kísérletet tesznek rá, mégsem megy? Mi van, ha magukat sem ismerik?

A lány mindenesetre másnap elmondja, hogy becsapva érzi magát, nem ilyennek gondolta a fiút. Talán mert tisztábban lát, talán mert végig így gondolta, azt mondja, ő nem akart lefeküdni a fiúval. Jó volt, de nem akarta. Az erőszak relativizálása ez? A film elejétől nemet mondott a lány. És jobb helyeken a nem az nem. Aztán láttuk, ahogy végül enged a csóknak. Ez felér egy igennel? Vagy még mindig nem? Mindenesetre ezek szerint a fiú nem értette a lányt, a lány pedig talán nem is akarta érteni a fiút. A film lezárása is kettős, tekinthető büntetésnek és menekülésnek is. Egyszerűségében, cicomák nélküliségében nehéz ez a film.

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com