Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


09-zvizdan-travaDalibor Matanic Zvizdan (The High Sun) című alkotása az idei Szarajevói Filmfesztivál elsőként bemutatott versenyfilmje. A Horvátországban, horvát filmesekkel készített poszttraumatikus háborús-romantikus dráma tud annyira univerzális lenni, hogy bárhol bármelyik hasonló konfliktust le tudná írni érzékletesen.

A film plakátja mindent elmond: a kép, ami távolról két, egymásnak feszülő fegyvert formál, közelről a lemenő nap fényébe néző szerelmespár árnyékának tűnik. Hiszen valóban nincs szó másról: három szerelmi történetet látunk 1991 és 2011 között, az első még a háború első fegyverropogásai előtt, a másik kettő pedig már utána szökken szárba, valamely családi sorsdráma eredményeként. Mindhárom epizódban más és más a fiú és a lány nemzetisége, de hogy pontosan mi, soha nem hangzik el.  Mert valójában tökmindegy. A film utáni sajtótájékoztatón ennek külön hangsúlyt adtak a film megjelent alkotói. A vásznon látott hangsúlyok is az emberi reakciókon, és nem annyira a politikai-vallási tartalmon vannak: hogyan lehet az emberi konfliktusok mögött ilyen utálat, miért van, hogy csak tudatosan és akkor is nagyon nehezen lehet mindezt leküzdeni? Tud-e győzni a józan ész a háború és annak következményei felett? Hiába a nyár, a szabadság és a szerelem, a nap nemcsak melegít, ha nem éget is.

Hirdetés

Gyönyörű szép képekkel és metaforákkal alkot a rendező, aki egyben a forgatókönyvet is írta. A történelem igenis ismétli önmagát: ugyanazokba az ellentétekbe botlunk a történetekben, akár a háború előtt, akár utána vagyunk, ezeken túllépni azonban mindig csak az adott szituációban lehet; hiába a korábban látott recept, az ember csak a saját nehézségeiből tanul. Meg kell érte küzdeni! Azonban nemcsak a történelem, hanem bizonyos szimbólumok is ismétlik önmagukat: a nehéz múlttól megtisztító víz, az emberi élet alapjait vagy éppen az újrakezdést jelképező ház, az erős, de mindig más és más jellegű karakterrel rendelkező anyák csak néhány azon motívumok közül, amelyek annyira testközelivé, mégis kicsit meseszerűvé teszik ezt a történetet. Mindehhez hozzájárulnak Mark Brdar képei is – a film különleges tájábrázolása is megmarad majd az emlékezetünkben.

A legjobb szimbólum azonban a szereplőkben jelenik meg: a három teljesen különböző fiú és lány karaktert ugyanaz a színész (Goran Markovic), illetve színésznő (Tihana Lazovic) játssza, újabb kimeneteket teremtve, értelmezési lehetőségeket adva a nézőnek.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments