Kritika

Török lánytestvérek a cukiság határán – Mustang

MustangSem Deniz Gamze Ergüven, sem első filmjének főszereplői nem voltak ismertek a világ filmszerető közönsége előtt egészen a Cannes-i világpremierig. A  Rendezők Kéthete szekció győzteseként már javában tart a Mustang fesztiválturnéja, ami, bármennyire is kétségtelenül erős alkotás, feltűnően törekszik arra is, hogy kiüsse a cukiságfaktort. A Mustang Szarajevó után Magyarországon is.

Még szép, hogy erős! Az általam Szarajevóban látott filmek közül talán a legerősebb, nem lennék meglepődve a török versenyfilm végső sikerén sem, bár nem csapnivaló a mezőny. A fiatal rendezőnő nyári története 5 lánytestvérről kultúrákat ütköztet Törökország valamelyik nagyon távoli pontján, amely távolság nemcsak földrajzi, hanem felfogásbéli, női egyenjogúsági és önrendelkezési mértékegység is. A film persze nem hivatalos színezetű, törekszik arra, hogy ne valamilyen politikai pamflet legyen: a legkisebb testvér, a kb. 10 éves Lale (Günes Sensoy) szemszögéből meséli el a nyár történetét, amikor „minden egy csapásra változik meg”, ahogy azt a film elején ő is mondja. És valóban, ez talán a legnehezebben érthető pont, a film legnagyobb hibája: miért változik a gyerekeket nevelő nagymama és nagybácsi hozzáállása olyan hirtelen? Miért döntik el egy pillanat alatt, hogy mostantól minden tilos, ami bűnre viheti a lányokat (na persze inkább az idősebbeket féltik a házasság előtti nem kívánt tapasztalatoktól)? Miért van most nyáron nagyobb szükség a kiházasításra?

Túljutva ezen a talán nem túl megalapozottnak tűnő alapfeltételen, a morális kérdéseken azért rendesen végigmegyünk, ez a film egyik legnagyobb erőssége: nem hagy nem gondolkodni, kénytelenek vagyunk átgondolni saját viszonyunkat a hagyományokhoz és a fejlődéshez, muszáj feltenni magunknak a kérdést, mit várunk ma egy nőtől, egy anyától, melyek a tipikus női és férfi tulajdonságok, lehet-e, érdemes-e ezeket átjárni?

Érdekes adalék a gender ügyhöz: a film az elejétől a végéig a női önrendelkezés fontosságát hangsúlyozza, amihez egy keleti országban nem tudnak úgy hozzányúlni, mint itt, Európában. A vetítés utáni sajtótájékoztatón az egyik lányszereplő kedvesen megemlíti, hogy a rendező a forgatás közben várta első gyermekét, akit Cannes-ba is magával vitt. A hírt akkora taps fogadta, mint magát a film alapüzenetét.

une-photo-mustang-7-tt-width-1600-height-1067-bgcolor-FFFFFF

Öt lánytestvér tehát, vele öt különböző reakció a nagymama kőkorszakinak ható párkeresési és családalapítási elképzeléseire: megszoksz vagy megszöksz, esetleg van C terved, ha elég jó az alkalmazkodó képességed. A legnagyobb lázadó éppen a legkisebb gyermek, aki a legjobban kitűnik mind közül, aki a történetet is narrálja, mondhatni, ő a főszereplő. Még ha ez valójában nem is így van, hiszen ezt a filmet az öt lány közösen élteti, hajtja, az ő különböző személyiségükön, ugyanakkor egységes álláspontjukon a nagyszülői terrorral szembekerülve áll vagy bukik a film. A produkció nagy szerencséje pedig a kiváló casting: az első pillanattól az utolsóig világosabb a napnál a tény, hogy valami nagyon működik a lányok között, az összetartozás valami olyan elementáris élménye érte őket a forgatás alatt, ami érzelmekkel telíti a történetet, ami könnyet csal a néző szemébe is. Hiába erős az üzenet, hiába akar átadni valamit a rendező, ami a mai európai trendekkel is egybehangzik, ez a film nem ettől jó: hanem a mindent felforgató, őszinte, eredeti, hiteles színészi játéktól, mindezt úgy, hogy az öt testvérből négy most állt először kamera előtt…

Nem akarom persze elvenni senki dicsőségét: ilyen kitűnő „alakítások” nem lehetnének pontos színészvezetés nélkül (főleg, hogy amatőrökről van szó), a rendező remek ritmusérzékkel nyúlt a nyersanyaghoz, nagyon jó az operatőri munka, és egyáltalán olyan humora van a filmnek, ami jól kiélezi az alapkonfliktust, és segít szerethetővé, emberközelivé tenni a szereplőket, különösen a főszereplő lányokat.

Kiemelkedő európai siker tehát a Mustang, ami befogadható, 21. századi módon, és nagyon sokáig lelkünkbe ivódva szól alapvető emberi értékekről. Deniz Gamze Ergüven filmje idehaza először a miskolci Cinefesten volt látható, és mivel az Európai Parlament Lux-díjára is jelölték, december elején Budapesten is vetítették az Uránia Nemzeti Filmszínházban – a Mozinetnek köszönhetően pedig most már országosan megtekinthető.

https://www.youtube.com/watch?v=7QGaPlEVvN0

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com