Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


ifjak es erosekKegyetlen aktualitás kíséri az idei évben bemutatott Ifjak és erősek című német játékfilmet, amely az ország modern történetének egyik legerőszakosabb bevándorlás-ellenes eseményét dolgozza fel. A legnagyobb kérdés, hogy az aktuálpolitikai áthallásai nélkül megállná-e a helyét a rendkívül dramatizált alkotás.

Néhány évvel a rendszerváltás után az egykori kelet-németországi Rostock-Lichtenhagenben a széthullott, de még újjá nem épült helyi társadalom mérhetetlen agresszióval támadt a településen elhelyezett migránsok ellen. A szélsőjobboldali eszméket valló csoportok a város lakosságának aktív támogatásával megostromolták a bevándorlóknak szállást adó Napraforgó-házat. Bár halálos áldozata nem volt az eseményeknek, több mint kétszáz rendőr sérült meg az összecsapások közben, ami jól mutatja, milyen mértékű tehetetlenség jellemezte az állami szerveket (további részleteket a megmozdulásról itt találsz).

Hirdetés

A történéseket a Ifjak és erősek három nézőpontból mutatja be. A legnagyobb teret a náci fiatalok egyik társasága kapja, amelyben négy fiú és két lány csoportdinamikája a kilátástalanság, a felnőtté válás és a szélsőséges eszmék mentén alakul. Egyikük édesapja (Devid Striesow) a helyi szociáldemokrata párt vezetője, az ő szála a politika cselekvőképtelenségét és aránytévesztését mutatja be. A harmadik aspektus középpontjában a vietnámi kommuna asszimiláció iránt legelkötelezettebb tagja áll, Lien (Trang Le Hong) tud németül, munkával, letelepedési engedéllyel és lakhatási dokumentumokkal is rendelkezik, és családjával ellentétben soha nem akar visszatérni hazájába.

Ifjak és erősek

Az Ifjak és erősek többszempontúsága egyszerre képezi a film legnagyobb erősségét és gyengeségét. Egyrészt a fontos és aktuális üzenet közvetítésében az alkotók számára nagy segítség a két ellentétes oldal ábrázolása (a harmadikról később). A Rostock-Lichtenhagen-i események csavarja ugyanis az volt, hogy a helyiek ellenszenvét legnagyobb mértékben kiváltó romániai cigány és lengyel bevándorlók zömét az állam döntése értelmében elszállították a városból, az idegengyűlölet ezzel azonban nem csillapodott, hanem új célpont ellen irányult: a szomszédos házban élő vietnámiakra. A visszahúzódó és dolgos dél-kelet-ázsiai csoport maga sem volt felkészülve az atrocitásokra, szinte értetlenül tekintettek arra a többségi társadalomra, amelyet igazából esélyük sem volt megismerni rövid tartózkodási idejük alatt.

A hasonló dramaturgiai megközelítések rákfenéje, hogy az arányok könnyen elcsúsznak, több szereplő osztozik azonos játékidőn, így senkinek nem jut elég ideje kibontakozni. Az Ifjak és erősekben ez még a neonáci fiatalokra is igaz, pedig nekik jut a legnagyobb tér, igaz, ezen a szálon mozgatják a legtöbb karaktert. Ráadásul hiába vonták bele az apa figurája által a politikát a történetbe, a legtöbb szenvedést megélő csoport, a rendőrség arctalan maradt. A szélsőséges eszmék által megnyert fiatalok motivációja kidolgozatlan lett – ezt sokkal erősebben láttuk olyan remekművekben, mint a Kutyám, Killer, az A.C.A.B – Minden zsaru rohadék vagy az Ez itt Anglia. Épp az említett filmek példázzák, hogy a szélsőséges eszmékkel való azonosulás a kiváltó ok bemutatása nélkül ha nem is hiteltelenséget, de megalapozatlanságot, vagy legalábbis annak érzését eredményezi. Különösen úgy, hogy a témában készített filmek fő jellegzetességét adó kézikamerás felvételeket szinte teljesen negligálták a készítők.

Ifjak és erősek

Ehelyett az összetett történetmesélést erős kézzel irányított operatőri munka, valamint változatos és karakteres zene kíséri. Az afganisztáni politikai menekült szülők gyermekeként Németországban született Burhan Qurbani rendező például markánsan váltogatja második nagyjátékfilmje színvilágát: egy pontig fekete-fehér képeket látunk, majd átvált a korhű tévéadások színeire (e jelenet egyébként a film legjobbja), végül a napjaink mozijainak színpalettájával zár. A fényképezés, a zene és a vágások rendkívüli mértékben dramatizálják a történetet – talán túlságosan is. Az ilyen fokú feszültségkeltés általában egy tragédiában csúcsosodik ki, csakhogy haláleset 1992-ben nem következett be. Számomra a legnagyobb kérdés az Ifjak és erősek kapcsán az volt, vajon szükség volt-e ilyen mértékű hatáskeltésre, vajon az események önmagukban nem voltak elég borzasztók anélkül is?

Yoshi Heimrath operatőr beállításai karakteresek, hovatovább éreztem egyfajta szándékot a hasonló tematikájú A gyűlölet megidézésére. Hiba volt. Az összehasonlítás a téma és a színek hiánya miatt elkerülhetetlen alapból is, márpedig Mathieu Kassowitz alkotása klasszisokkal jobb. Pedig bár az Ifjak és erősek összességében közel sem tökéletes alkotás, de fontos üzenettel bír, és azt hatásosan, a hollywoodi filmekre jellemző módon, általam túlzottnak tartott dramatizáltsággal tálalja, így viszont kifejezetten erős, de kissé felszínes élményt nyújt. Éppen ezért és minden aktualitása ellenére nem lepődtem meg, hogy a Német Film Akadémia bár a nyolc esélyes közé beválogatta, de végül nem az Ifjak és erőseket akkreditálta Németország Oscar-jelöltjének a legjobb idegennyelvű film kategóriájába.

Adatlap

Ifjak és erősek (Wir sind jung. Wir sind stark.)
színes, fekete-fehér, feliratos, német filmdráma, 123 perc, 2014

rendező: Burhan Qurbani
forgatókönyvíró: Burhan Qurbani, Martin Behnke
operatőr: Yoshi Heimrath
zene: Matthias Sayer, Tim Ströble
producer: Leif Alexis
vágó: Julia Karg

szereplők:
Martin – Devid Striesow
Stefan – Jonas Nay
Lien – Trang Le Hong
Robbie – Joel Basman

IMDb

, , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments