Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


wild3A német Nicolette Krebitz színészi pályafutása mellett már 2001-ben bemutatkozott rendezőként is, de játékfilmmel a Jeans óta nem jelentkezett. Második filmje, a Vad azonban a Sundance versenyprogramjában debütált, amelyben meglepően mély, jungiánus ihletésű fejlődéstörténetet mutat be.

A Vadhoz hasonló filmekre szokták azt írni a kritikákban és ajánlókban, hogy viszcerális, zsigeri, érzékekre ható testi élmény, és még jó pár jelzőt és jelzős szószerkezetet, ennek pedig mindegyike megállja a helyét Krebitz filmjével kapcsolatban. Valóban elemi része a Vadnak a jelentőségteljes (nagymértékben szimbolikus) képalkotás és vizualitás, így fokozottan képes hatni az érzelmekre, de ennél mélyebbre is eljut: a megérzések, átélések, megélések szintjére. Mindez azt is jelenti, hogy a nemverbális pszichés tartomány, a nehezen vagy egyáltalán nem megfogalmazható jelenségek és élmények kapnak itt formát.

Hirdetés

Mert mi is történik a filmben Aniával, akit Lilith Stangenberg nyers, erőteljes, ösztönös interpretációjában nem eljátszik, hanem megjelenít? Adott egy alig a felnőttkorba lépett fiatal nő. Éretlen, persze, sem értékrendje, sem énje nem fejlődött még ki, sokkal több integrálatlan, széthúzó erő működik benne, mint összetartó. Családi kapcsolatai megtartó ereje híján alig kötődik valakihez, alig tapasztalta meg saját egyéniségét és határait, és alig képes bármit is hozzáadni a világhoz. Monoton és szürke életét egyhangú irodai munka egészíti ki, ahol a kisszerű emberi csatározásoktól és a céltalan szórakozásoktól való távolmaradása még inkább furcsává és kívülállóvá teszi mások szemében. Egyetlen találkozás egy farkassal viszont feléleszti a benne szunnyadó elemi erőket, a végtelen lehetőségek bombasztikus élményét, az élet vitális tapasztalatát.

wild

Ania először megbabonázva, aztán már megszállottan kezd foglalkozni a farkassal, és ez a megszállottság gyakorlatilag a film elejétől megpecsételi a sorsát. Módszeres tervet dolgoz ki és hajt végre az állat csapdába ejtésére, ami a zsigeri életélmény konzerválását, a mindennapokba való adaptálását hivatott szolgálni. A története itt még mindig vehetne pozitív fordulatot, ha lenne határ vagy viszonyulás a realitáshoz. Ebből nyilván kitűnik, hogy saját interpretációm szerint a film végkövetkeztetésében negatív, és Krebitz az eleinte üdvös folyamatot végül szándékosan kiábrándító mellékvágányra tereli. Ennek oka pedig a következetesen megtartott narratíva: a fékek nélküli, forma nélküli, én nélküli karaktert a megtalált erő elsodorja, és még távolabb viszi az emberek világától.

Lehet persze anarchista attitűdről, a(nti)szociális beállítódásról beszélni, vagy a társadalmi viszonyok álszentségét kárhoztatni, de a konfliktus valójában intrapszichés, így a maradék társadalmi kötöttségtől való megszabadulás itt nem lesz egyben idilli vagy felszabadító erejű is, mint például az Út a vadonba című filmben vagy a finn Megléptekben. A Vadban pontosan a hiányos személyiségalapok, az éretlenség azok, amik lehetővé teszik a megszállottságot, és dezorganizációval, leépüléssel járnak. Így Anián inkább őrülete hatalmasodik el, ahogy ez abban is szépen megmutatkozik, ahogy a nőiesség szerepét kigúnyoló mosolya öntudatlan grimasszá válik a film végén.

wild4

Figyelemre méltó, ahogy a Vad szándékosan/véletlenül kapcsolódik a jungi analitikus szemlélethez és értelmezési kerethez, melyet alkalmazva érthetővé vélik, hogy az énbe kerülő archetípus hogyan vonja magához és uralja el a személyiséget. A farkas képében Ania életében megjelenő elemi erő, ami a vadságot, természetességet és a szexuális energiákat is jelképezi, a normál fejlődés részét képezhetné, és összességében a személyiségfejlődés és az alkalmazkodási képességek motorja lehetne. A személyes tudattalanon túl a kollektív tudattalan rétegeiből feltörő „farkas-késztetés” a mindannyiunkban meglévő állati ösztönök és élmények hírvivője is, Aniánál egyben el nem fogadott, eddig meg nem élt részeinek, tehát Árnyékának képviselője. Ezért jelentős a filmben az a pont, ahol Ania lyukat fúr a szobája falába, amelyre a saját árnyéka vetül. Mintha rögzíteni, kimerevíteni akarná saját árnyékát, amely képi megjelenítése az Árnyék eluralkodásának. Egyben az Árnyékba való behatolást is hangsúlyozza, és ez lesz majd az a hely, ahonnan a másik szobában lévő farkast etetni lehet.

A spontán, az erdőből feltűnő vadállatot Ania befogja, a lakásába viszi, a saját személyégének a részévé teszi. A befogadással a mérhetetlen energiákra is szert tesz, de ezeket kontroll híján képtelen irányítani, így azzal, hogy a farkas lebontja a falakat, és egyre közelebb kerül Aniához, Ania egyre inkább eltávolodik az emberektől és saját emberségétől is. A megszelídítés kettős folyamat, ebben az esetben pedig teljes azonosulással jár, az archetípus válik az énné. Ania személyisége ugyanolyan egyoldalú lesz, mint korábban, de immár csak állati-, szenzuális- csak árnyékrésze létezik; aki korábban volt, az ártatlan, szende, törékeny lány teljesen megszűnik.

wild2

Ami marad, az a szexuális, agresszív ösztönlény, és a bécsi akcionizmust idéző tettek, ám ezek az aktusok nem társadalomkritikus tabudöntések és önfelszabadító rituálék. Ebből a nézőpontból a felszabadító energiák az újabb rabság és a patológia felé vezetnek. Az éltető energiák hamar destruktív késztetéssé változnak, és mindent szétrombolnak maguk körül, így Aniának sem marad már hely az emberek között.

Ezúttal ő vándorol ki a farkas világába, a pusztába, a tudattalanba, ahonnan nagy valószínűséggel semmilyen visszatérésre nincs lehetőség.

Adatlap

Vad (Wild)
színes, német filmdráma, 97 perc, 2016

Rendező: Nicolette Krebitz
Forgatókönyvíró: Nicolette Krebitz
Operatőr: Reinhold Vorschneider
Szereplők:
Lilith Stangenberg
Georg Friedrich
Silke Bodenbender
Saskia Rosendahl
, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments