Interjú

„Szeretnénk beszélgetéseket provokálni a kamaszok között“ – interjú Horváth Lilivel

horvathlili1

Horváth Lili Szerdai gyerek című első nagyjátékfilmje elnyerte az East of the West versenyprogram fődíját a Karlovy Vary Filmfesztiválon. A rendezőnővel a fesztivál alatt beszélgettünk.

Már a kisfilmjeidben is a kamaszok témájával kezdtél el foglalkozni. Szerinted ez a korszak különösen alkalmas arra, hogy filmre vigyék?

Minden életkornak megvannak a maga jellemző problémái és fordulópontjai. A kamaszkor ebből a szempontból nagyon sűrű pár év. Maga az életszakasz sok ábrázolásra érdemes konfliktushelyzetet kínál fel – hát még ha a tinédzser főszereplő olyan speciális helyzetben van, mint a mi filmünk hőse, aki tizenkilenc évesen már egy óvodáskorú gyerek anyja.

Hogy kerültél közel az intézeti gyerekek világához?

A diplomafilmemhez, a Napszúrás című kisjátékfilmhez kerestem egy zárt világot, amelyben két egymásra utalt nő és egy gyerek sorsszerű találkozása megtörténhet: ez a világ egy nevelőintézet lett. A Szerdai gyerek a kisfilmből nőtt ki – tovább akartam vinni a főszereplő lány meglehetősen összetett karakterét egy hosszabb történetbe. Maja egy deviáns, önsorsrontó lány, akinek mégis tudunk drukkolni. A közeggel kapcsolatban a Napszúráshoz végzett kutatómunka miatt a nagyjátékfilm írása idején már viszonylag felkészült voltam, ez valamiféle biztonságot is adott, de nem többet. Arra törekedtem, hogy a nullából építsem fel az új történetet: a Szerdai gyerek nem a Napszúrás kibővített változata. Maja háttere, mozgatórugói, kommunikációs nehézségei azonosak maradtak, de teljesen más az őt körülvevő emberi viszonyok térképe, másból adódnak és máshová vezetnek a konfliktusok.

A szerdai gyerek

Amikor hallottál a Kiútprogramról (a mélyszegénységben élő emberek számára vállalkozási elképzelésekre alacsony összegű hitelt adó program), rögtön tudtad, hogy ennek lehet dramaturgiai funkciója?

A történetünk mélye az a kérdés: tud-e az ember a saját sorsa ellen menni? Milyen hatással vannak ránk azok az alapmintázatok, amelyeket gyerekkorunkban megismerünk? Lehetséges-e felnőttkorban tudatosan ezek ellenében élni és dönteni? Ehhez kerestem  alkalmas dramaturgiai formát.

„A Kiútprogram koncepciójában – a különböző segélyprogramokon messze túlmutató nagyszerűsége, merészsége mellett – a benne rejlő dramaturgiai potenciál fogott meg.”

A hitelt csoportok számára adják, olyan embereket késztetve együttműködésre, akiknek társadalmi hátterük miatt ez szokatlan helyzet. Ez eleve feszültségek, ütközések lehetőségét rejti magában. A csoport működését pedig egy terepmunkás, egy mentor segíti, vagyis bekerül a képbe egy nagyon más környezetből érkező ember: egy idegen. Mikor ezt így végiggondoltam, rájöttem: ezt a konstellációt kerestem. A történet háromszöggé alakuló szerelmi szála már ebből következett.

Beszéltél olyanokkal, akik részt vettek a Kiútprogramban?

Igen, és ezek nagyon hasznos beszélgetések voltak. Egy volt iskolatársam, aki a program mentoraként dolgozott, szintén sokat segített. Kiderült az is, hogy a mikrohitelprogram Nobel-békedíjas koncepciója Magyarországon nem érdemelt állami támogatást: magánemberek  működtetik. Így kerültünk el Polgár Andráshoz, illetve a Polgár Alapítványhoz, ami ennek az egésznek a szíve-lelke. Nagyon jól fogadták, hogy a film egy szálát az ő programjuk inspirálta – annak pedig különösen örültek, hogy a Szerdai gyerek foglalkozik egy olyan kérdéssel, amire nekik nincsen kapacitásuk: azzal, hogy mit okoz akár pozitív, akár negatív értelemben a hitel, maga a kitörési lehetőséghez való hozzájutás annak az embernek a környezetében, családjában, aki az ő ügyfelük lesz. Mi történik, mikor a diszfunkcionális, de valahogy mégiscsak berendezett közös életből valaki egyszer csak kilép? Polgárék eszmei támogatása végigkísérte a filmet – most is sokat jelent.

horvathlili2

Sokszor beszélnek szociodrámákról, te viszont azt nyilatkoztad nem szeretnél ilyet készíteni. Szerinted miért vált pejoratív jelzővé a magyar filmek esetében?

Félreértés ne essék: a Szerdai gyerek műfaját tekintve nevezhető társadalmi drámának. Azért szeretnék ettől mégiscsak eltávolodni, mert a film egy csomó eleme lényegesebb ennél. Sokkal inkább szól a fent említett sorsismétlés kérdéséről; szívesebben mondom felnőtté válási történetnek. És hogy a kérdésre is válaszoljak: ha igaz, amit mondasz, és magyar filmek esetében valóban rossz konnotációkat hív elő a szociodráma kifejezés, akkor sem az én feladatom elsőfilmesként mások munkáit, azok esetleges sikertelenségét véleményezni. Az biztos, hogy nem szívesen hinném el a magyar közönségről, hogy csak azért elutasít egy filmet, mert nehéz helyzetben élő emberek sorsáról szól. Ezért is fogunk megpróbálkozni valamilyen kifejezetten erre a filmre szabott forgalmazással. Szeretnénk például, ha a tinédzser korosztályhoz – akiktől alapértelmezésben nem várjuk, hogy egy Karlovy Vary díjnyertes elsőfilm felkeltse a figyelmüket – valahogy mégis el tudna jutni a film. Azt gondoljuk, hogy köztük is tudna beszélgetéseket provokálni, hiszen a felnőtté válásról, kamaszkori döntésekről és azok hosszútávú következményeiről, párkapcsolatokról, váltásokról szól.

A kisfilmjeidtől kezdve amatőr szereplőkkel is dolgoztál. Mik a nehézségek, hogyan készíted fel őket a forgatásra?

A nehézség a válogatásnál kezdődik: sokkal nehezebb egy amatőrt megtalálni, mint egy színészt. Onnantól, hogy az ember elindul az amatőrök felé vezető különböző rejtekutakon, nem lehet általánosítani. Vannak a filmben gyerekszereplők: állami gondozottak éppúgy, mint családban felnőtt gyerekek. Vannak felnőttek, akiknek van valami köze a színházhoz vagy a filmhez, és vannak, akiknek nincs. Szóval nagyon vegyes a csapat.

„Ami közös, hogy az amatőrszereplők esetében – de ez igazából a színészeknél sincsen másként – elsősorban jelenlétet, személyiséget kerestünk.”

A forgatásra mindenkit tréningeztünk, kit így, kit úgy. Sokat próbáltunk – ez a forgatáson szükséges szellemi és fizikai állóképesség megszerzése szempontjából is fontos volt.. Nagyon különböző volt, hogy kivel mennyit kell tanulni azt, hogy filmen mi mit és mennyit jelent. A forgatáson az amatőrszereplők mellett volt két fiatal rendező, váltásban: ők feleltek azért, hogy ezeknek az embereknek legyen hova fordulni a problémáikkal, kérdéseikkel, ne legyen gond a szövegtudással, hogy egyik szereplő se legyen szétesve, mikor adott esetben hosszú órákon át tartó várakozást követően kerül a gép elé.

Mondtad, hogy a főszereplő Vecsei Kingával kezdetektől partnerek tudtatok lenni, és nagyon értette mit szeretnél elmondani. Tudott valamilyen ötletet hozni, segített a karakter fejlesztésében?

A forgatás harmadik-negyedik napján éreztem, hogy Kinga valóban „megérkezett” Maja karakterébe. Már nem azt teljesítette pontról pontra, amit én mondtam neki, hanem a maga komplexitásában értette Maját, és elkezdett magától úgy megszólalni, úgy mozdulni, ahogy azt elképzeltem. Egyszer csak a helyére került benne az a sok információ, kérés, instrukció, amit a felkészülés során kapott: elkezdtek maguktól működni a dolgok. Kinga a forgatás valamennyi napján szerepelt, és egyetlen reggelen sem érkezett úgy, hogy ne gondolta volna át nagyon alaposan az aznapi jeleneteit, azt, hogy neki mi a dolga bennük. Nekem pedig az volt az egyik legfőbb feladatom, hogy ne kizárólag valami prekoncepció mentén közelítsek a karakterhez, hanem szabjam őrá: hogy Kinga igaz tudjon lenni Maja bőrében. Ez egy közös munka – nehéz megmondani, mi az övé belőle, és mi az enyém.

A Filmalappal milyen volt az együttműködés?

Féltem tőle, mint mindenki, de nagyon pozitívan csalódtam. Azt éreztem, hogy a kisfilmjeim alapján bizalmat szavaztak nekem, és ehhez tartják is magukat. A Szerdai gyerek először forgatókönyv-fejlesztésen, majd gyártási pályázaton volt náluk. A forgatókönyv-pályázat idején azon nem volt vita köztünk, hogy a könyv kész van-e, vagy sem. Én is tudtam, hogy távolról sincs. A fejlesztés során sosem éreztem úgy, hogy bárki döntéseket akarna hozni helyettem, vagy a történetbe nem illő dolgokat erőltetne a könyvbe. A Filmalap minden filmterv mellé ad egy fejlesztőt – velem Ruttkay Zsófia dolgozott. Volt két-három, számomra nagyon hasznos találkozásunk, aztán megírtam azt a forgatókönyv-változatot, amire később a gyártási támogatást kaptuk. A dolog gyártási részére kevesebb a rálátásom; nekem mint alkotónak a Filmalappal való munka minden fázisa – a fejlesztéstől a különböző vágott verziók megtekintéséig – élhetőnek bizonyult.

horvathlili5

 

Fehér Istenben nem csak szerepeltél, de te voltál a casting director is. Mit tanultál Mundruczó Kornél mellett?

Az anya szerepére nehezen találtunk színészt, sok mindenki eszünkbe jutott, de Kornél egyik ötlettel sem tudott megbékélni. Ő találta ki, hogy játsszam el én a szerepet – casting directorként inkább vitatkoztam vele (nevet), de közben nem akartam elkezdeni majomkodni, hogy nem vállalom el. És igazság szerint jó érzés volt, hogy benne vagyok ilyen módon is, mert akkor már a casting miatt jó fél éve napi szinten együtt éltem ezzel a filmmel; fontos lett. A szereplőválogatás nagyon izgalmas feladat volt, ott is amatőröket kevertünk színészekkel. A döntéseket persze Kornél hozta meg, de ezek mögött a velem folytatott hosszú beszélgetések is ott vannak. Az én filmemben már az enyém volt a döntés felelőssége, de mögöttem is ott volt két másik rendező: Szilágyi Zsófia és Kárpáti István, akik a castingnak korántsem csak a technikai részét bonyolították, szellemi társak is voltak. A Fehér Istenre visszatérve: engem Kornélék filmjének előkészítésében ugyan a szereplők dolga érintett csak, mégis, feladatomból következett, hogy ott voltam, miközben ők Petrányi Viktóriával összeraktak egy játékfilmet az első stábértekezlettől az utolsó forgatási napig. Azt hiszem, ez egy iskolában nem megszerezhető praktikus tapasztalat volt, aminek aztán hasznát láttam a Szerdai gyerek előkészítése során.

Az utóbbi időben egyre fontosabb téma a női rendezők helye a filmiparban. Neked mi a tapasztalatod ezzel Magyarországon?

A szüleim szerencsére úgy neveltek, hogy fel sem merült, hogy lányként kevesebbet érnék egy fiúnál. Ezért ez őszintén eszembe sem jut. Azt hiszem, ha az ember belül nem kételkedik magában, kevesebb támadást is vonz. Én egy csomó dolog miatt kételkedem, de pont amiatt, hogy nő vagyok, nem. Ez a kérdés személyes része. Ami Magyarországot illeti: úgy látom, rengeteg helyzetben éri diszkrimináció a nőket, de a filmipar ebből a szempontból a legkevésbé problémás helyek közé tartozik. A filmes világ – minden bajával együtt – meglehetősen befogadó közeg. Ha valaki elkerül egy forgatásra, és jól melózik – legyen szó a videoasszisztensről, vagy éppen a rendezőről – azt elismeri a stáb, függetlenül a nemétől.

horvathlili3

Hogy fogadták a filmet Karlovy Varyban? Milyen volt a bemutató?

Fél az ember, hogy mennyire működik a film közönség előtt, pláne külföldön, de a bemutató csodálatos volt. A vetítés végén felkapcsolták a lámpát, de ennek ellenére nem mozdultak az emberek, csak tapsoltak, mi meg kint hallgatóztunk Maly Róbert operatőrrel és Szabó Dániel vágóval, és el sem hittük, csak bökdöstük egymást, hogy „Hallod? Ezek még mindig tapsolnak…” A következő napokban is lehetett érezni a filmet övező érdeklődést – sokan odajöttek, megállítottak minket az utcán, hogy gratuláljanak. Arra, hogy megnyerjük a kategória fődíját, mégsem mertünk számítani.

Hogy érzed magad, hogy most lezárult valami, amit tulajdonképpen a Napszúrástól kezdődött? Egész jó végeredménnyel, hiszen az első fesztiválszereplésen díjat nyertél. Mi jön ezután, nagyon más felé szeretnél menni?

Megkönnyebbültem, hogy a Szerdai gyerek elindult a maga útján, és valamelyest már most igazolta azoknak a döntését, akik bíztak ebben a filmben. Nekem a Karlovy Vary siker elsősorban abban segít, hogy tovább tudjak lépni. Kaptam egy adag bátorítást – most már a munka jön. Két új forgatókönyvön dolgozom.

Bartal Dóra

Bartal Dóra az ELTE anglisztika alapszakán és filmelmélet és filmtörténet mesterszakán végzett. Szakdolgozatait gender és populáris film témakörében írta, ezen kívül dokumetumfilmekkel foglalkozik. Specializációja a coming-of-age film és a fesztiválok. 2014 óta foglalkozik írással, szerkesztéssel és filmfordítással.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com