, , + 9 címke

Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


a_csend_kepe1Joshua Oppenheimer sem tud szabadulni az indonéziai népirtás élő emlékének gonosz abszurditásától, ezért megrendezte Az ölés aktusa második felvonását. A csend képe nem annyira letaglózó és radikális élmény, mint az első film volt, de az ember így is kénytelen mázsás súlyokkal felállni a végefőcím után.

A mai dokumentumfilmes trendek egyre inkább a narrativizálódás, a játékfilmesedés felé mutatnak. Erre a tendenciára játszott rá ötletesen néhány évvel ezelőtt Joshua Oppenheimer Az ölés aktusában, amely az 1965-ös indonéziai katonai hatalomátvétellel, és a nyomában kialakult tömegmészárlásokkal foglalkozott. Abban a filmben az „újrajátszás,” az imitáció, a cselekményesítés többek között a traumával terhelt társadalom meghasonlottságát hozta a felszínre, miközben a (nyugati) filmnézői szokásokat, igényeket és ízléseket is ironikus fénytörésben láttatta.

Hirdetés

Bár A csend képe nem egy újabb önjáró mozgóképes illusztrációt mutat be, logikus folytatása Az ölés aktusának. A 2012-es film az azóta is fontos pozíciókat betöltő gyilkosok spontán önszembesítéséről szólt, amelyben az embertelen események súlya volt a néma vádló, A csend képében viszont arcot kap a másik oldal is. Most a mészárlások indirekt elszenvedői, az egész életükön át az értelmetlen halál miatt gyászoló családtagok kapnak lehetőséget a vádló jogos szerepének ideiglenes birtoklására. A válasz azonban most is csak a néma csend.

a_csend_kepe2

A csend képében már nem a kivégzők békésnek tűnő látszatnyugodtsága repedezik meg és dől össze látványosan, hanem az áldozatok bátortalan válaszkeresése kerül előtérbe. A nézőpontváltás azonban nem hogy még nagyobb megnyugvást hozna, hanem szinte negálja mindazt, amit Az ölés aktusa állított. A tisztázó szándékú, békét kereső konfrontációk folyamatos ellenállásba, végül nyílt fenyegetésekbe ütköznek, aki pedig az igazságot és a bocsánatkérést keresi, egyedül marad a felfoghatatlan emlékek tébolyító sötétségében.

Nincs magyarázat semmire, a gyilkosságokat, a száz- meg százezer áldozat halálát csak lassan, folyamatos emlékezéssel lehet(ne) elfogadni. A továbblépés kulcsa a feldolgozás, mégis mindenki akadályozza a tisztánlátást. Persze mindez nem véletlen, a kivégzők racionális érveket próbálnak keresni irracionális tettük igazolására, hogy felmentsék magukat a kínzó felelősség alól. A törvényi igazságszolgáltatástól egyiküknek sem kell tartani, hiszen a hatalom ugyanaz, mint ami a kivégzések idején megszilárdult, a lelkiismeret bíráskodása elől viszont nem olyan könnyű menekülni.

a_csend_kepe3

A védekező önigazolás és az emlékek kitörlésére tett elkeseredett próbálkozások a morális felelősségtudat emésztő hatásának bizonyítékai, de mit lehet kezdeni azzal, aki jól láthatóan híján van bármiféle lelkiismeret-furdalásnak, miközben az arcán még alig száradtak meg áldozatainak vérfoltjai? Az ölés aktusa hiába volt rendkívül gyomorforgató, mégis felvillantotta a megbánás – és vele a megváltás – lehetőségét, A csend képe viszont bemutatja, hogy a múltbeli fenyegetés nagyon is ott van a jelenben. A koholt vádak alapján alkotott ellenségkép még mindig jó célt szolgál: bárki helyezkedik szembe a fennálló hatalommal, azt teljességgel ellehetetlenítik politikai ellenfelei. A módszerek talán kevésbé radikálisak a mindennapokban, de az elnyomás még mindig fennáll, az egész rendszer a mészárlásokon alapul. Ha valaki kérdezni mer a múltról, vagy megkérdőjelezi a gyilkosságok jogosságát, az csak azt mutatja, hogy a kivégzők nem végeztek elég jó munkát. A múlt helyretétele lehetetlen, mert azt a hatalom újabb mészárlásokkal akadályozná meg.

És az az igazi őrület, ha nem tudhatod, mikor gondolja úgy a szomszédod, hogy meg kell halnod, mert máshogy látod a világot, mint ő.

A csend képe ugyanolyan érdekfeszítő és szomorú, mint Az ölés aktusa, de a „nagy mű” mellett mégis csak kiegészítő tanulmányjellegű szerepe lehet. Olyan, mintha abba sem hagytuk volna nézni Az ölés aktusát, és bármennyire vészjósló A csend képe, a hivatkozási alap mindig Az ölés aktusa marad majd.

A filmet a Titanic Filmfesztivál ideje alatt vetítik még: 2015. 04. 18. 17:15 (Puskin)

Adatlap

A csend képe (The Look of Silence)
színes, dán-finn-indonéz dokumentumfilm, 98 perc, 2014

rendező: Joshua Oppenheimer

IMDb

Mafab

, , , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments