assassination_press_still_01_highIdén a Titanicon öt alkotás utazott az Ázsiai szelek segítségével hazánkba: a bűnbe vivő kétségbeesés, a múlt kísértése és a vezeklés, mely összekötik ezen filmek hőseit.

Két dél-koreai, egy kínai, egy thai-indonéz és egy fülöp-szigeteki alkotás kapott helyet az Ázsiai szelek szekciójában. A legkülönfélébb műfajokba, a legkülönfélébb korokba vezetnek ezek a filmek, főhőseiket azonban mégis összeköti a bűn és a bűntudat: mindannyian megtanulják az ázsiai kultúrák egyik legfontosabb alaptörvényét, a karmát: az ember minden cselekedete következménnyel jár, amivel bizony valamennyiünknek együtt kell élnie.

Az utóbbi években a dél-koreai filmipar egészen magas minőségű filmeket készít, a Titanic idei kínálatából is kiemelkedtek az ország mozgóképei. I Dzsunik A trón című történelmi drámája (bekezdés alatti képen) valós eseményeket dolgoz fel: Szado koronaherceg (Ah In Yoo) életéről mesél. A herceget apja, Jongdzso király (Kang-ho Song) egy rizsládába zárva halálra éheztette. Jongdzso, miután egy alacsony rangú ágyas volt az anyja, úgy érezte, hogy minden tettével bizonyítania kell, és fia elé is olyan elvárásokat helyezett, melyeknek lehetetlen volt megfelelni – nem véletlen, hogy aztán a fiú csalódást okozott apjának, aki kegyetlenül megtorolta a hibákat.

Hirdetés

new-stills-for-the-Korean-movie-The-Throne_55

I Dzsunik filmje több idősíkon keresztül meséli el, hogy jutott a két férfi kapcsolata válságba, egy olyan világban, ahol a szeretet luxus, az érzelmek pedig a mindenkori hatalom szolgálatában állnak. A film legizgalmasabb része pont az időkezelése, ennek köszönhető, hogy a viszonylag konvencionális történet érdekfeszítő kirakós játékká válhat, ahol csak az utolsó percekre értünk meg minden motivációt. Bár a film az ország idei Oscar nevezettje, mégsem vette fel a versenyt a szintén 2015-ös A bérgyilkossággal, mely számomra az idei Titanic legkellemesebb élménye volt.

A Hollywood aranykorát idéző nagyszabású történelmi film (a lead melletti és a bekezdés alatti képen) a harmincas évekbe repít vissza minket. Korea Japán megszállása során a Koreai Függetlenségi Hadsereg három kémet küld az árulónak tekintett koreaiak meggyilkolására. Ahn Okyun (Jun Ji-hyun), a gyerekként ikertestvérétől elszakadt mesterlövész nem sejti, hogy saját családja ellen kell fordulni. Sok kritika szerint túlságosan hosszúnak és bonyolultnak tartott film a legkellemesebb szellő volt a szekcióban: vígjátéki elemei, látványos akciójelenetei, szellemes megoldásai nagybetűs szórakozássá avanzsálták. Helyenkénti könnyedsége ellenére, mégis komoly gondolatokat fogalmazott meg a filmcsokrot szervező témáról. A szereplőket évtizedeken keresztül végigkísérő történet nemcsak a bűnre, de a bűnhődésre is kitért, és olyan kérdésekkel gazdagította a témát, miszerint a vér felülírja-e a becsületet vagy a szerelem megtisztítja-e a korábban beszennyezett lelket.

large-screenshot1591df

Nem kevésbé fontos kérdésekre kereste a válaszokat a tematikát családi viszonylatba helyező thai-amerikai-indonéz Hogyan játsszuk ki az ellenfelünket? (bekezdés alatti képen) és a fülöp-szigeteki Tiszteld atyádat! is. Az előbbi, Rattawut Lapcharoensap két novellájának adaptációja, a bűnt és az azt követő megtorlást egy kisfiú szemén keresztül láttatja: Oat (Ingkarat Damrongsakkul) bátyja, Ek (Thira Chutikul) besorozásra vár. A helyi kiskirály elintézheti, hogy megússza a szolgálatot, a családnak azonban nincs mit felkínálnia cserébe. Oat úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és pont attól lop, akinek a jóindulatát megnyerni igyekszik. Thaiföld Oscar nevezettje nagyon érzékenyen mutatja be a két testvér viszonyát, szeretettel ábrázolja Ek a nála sokkal jobb módban élő Jai (Arthur Navarat) iránti szerelmét, és erős kontrasztot állít Oat ártatlansága és a világ prostitúcióval és korrupcióval átitatott valósága között.

how_to_win_at_checkers_every_time_still

A Tiszteld atyádat! (bekezdés alatti képen) szintén a családon belül tartja a témát: Edgar (John Lloyd Cruz) és Kaye (Meryll Soriano) idilli élete egyszerre összeomlik, amikor a Kaye által kezelt befektetési alapról kiderül, hogy átverés. A feldühödött befektetők a családtól követelik pénzüket. Miután Kaye egyháza a felebaráti szeretet nevében megtagadja tőlük segítségét, Edgar kétségbeesett lépésre szánja el magát. A fülöp-szigeteki alkotás már önmagában kuriózum, hiszen ritkán jut el hazánkba tőlük film, mégsem ez az egyetlen erénye. Erik Matti saját forgatókönyvéből készített filmje nagyon érdekesen ábrázolja a családon belüli viszonyokat: amíg a család összetartásáról van szó, Kaye viseli a nadrágot, Edgar szinte papucsként szolgálja ki őt, amikor azonban a puszta lét a tét, a férfi kilép felesége árnyékából és egyfajta helyi Rambóként száll szembe az őket támadókkal. A film a felelősségmegosztásról elmélkedik: fel kell-e vállaljuk egymás hibáit, meddig terjed a segítség és hol lehet nemet mondani akár a családra is.

honor_thy_father_still_h_2015

A szekció kakukktojása az elsőfilmes Bi Gan Kaili Blues (bekezdés alatti képen) című alkotása. A rendkívüli kritikai és közönségsikert aratott film egy testvérpár utazását meséli el. A poétikus hangvételű, különleges képnyelvi megoldásokat alkalmazó film bár foglalkozik a múltban elkövetett tettek árával, nemcsak történetével, de szerzőiségével is kilóg az Ázsiai szelek válogatásból. Bár a filmet a legtöbb kritikus méltatja, számomra komoly kihívást jelentett végignézni. Lassan csordogáló története, a narratívát állandóan versrészletekkel megszakító ritmikája és nehezen követhető gondolatmenete miatt a film nem tudott lekötni, időről időre azon kaptam magam, hogy máshol jár az eszem, és elvétettem a legutóbbi dialógust.

kaili-blues

Sajnálom, hogy a Kaili Blues némileg csorbítja a szekció adta élményt: négy film négy szemszögből, négy teljesen különböző történettel tudott élvezetesen mesélni ugyanarról a kérdésről, mi ára van a vétkeknek.



Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments