Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


sarvirag_3A Titanic lett versenyfilmjére sokáig emlékezni fogunk. A Sárvirág szokatlanul kemény felnövéstörténet, minimalizmusa ellenére elejétől a végégig nagyon feszült alkotás.

Ritkán látni a filmvásznon ennyire kilátástalan helyzetben lévő, embertelen terheket cipelő fiatal lányt. Raya még csak 17 éves, de egyszerre kell helyt állnia a félreeső, sárral körülvett tanyán és az iskolában; vezetnie a háztartást, gondoskodnia az öccséről, miközben láthatóan szenved az apa- és leginkább az anyahiánytól. Raya a küzdelmei során gyakran a bűn határán billeg, mind jogi, mind erkölcsi értelemben. Ha kell a céljaihoz, lop, hazudik, bárkit elárul és kihasznál. A film mégis mellette köteleződik el, és nem kérdés, hogy nézőként is mellé állunk – megállás nélkül azon izgulunk, hogy elkerülje a lebukást, hovatovább megélje a másnapot.

sarvirag_2Az, hogy a lánnyal szimpatizálunk kétségtelenül a végletekig szubjektív ábrázolásnak köszönhető – a film egy pillanatra sem ereszti el Rayát, a rengeteg közeliből az arcának minden négyzetcentiméterét alaposan megismerjük. Raya arca olyannyira a fókuszban van, hogy a körülötte, vagy akár vele történő – egyébként fontos – események gyakran a képkivágaton kívülre szorulnak; így ezeknek is csak a lenyomatát látjuk, azt a hatást, amit Rayára gyakorolnak. Ez a hatás pedig rendkívül sokféle – Rayát a film alatt annyi ellentétes inger éri, olyan változatos helyzetekben kell megfelelnie, ami egy felnőttnek is sok lenne.

Hirdetés

sarvirag_4Egészen különös, ahogyan a Berlinalén szekciógyőztes Sárvirág egyszerű eszközökkel, pontosabban az eszköztelenséggel sűrű, feszültséggel teli atmoszférát teremt. Nincs például kísérőzene, a dialógusok gyakran töredezettek; a képek mégis olyannyira beszédesek, hogy nem tűnik fel a hiány. A rendező, Renārs Vimba a szűkszavúságot azzal magyarázta a fesztiválvetítés után, hogy nem szerencsés, ha egy film eltelít a rengeteg információval. Ő olyan filmet akart készíteni, ahol minden figyelmünkre szükség van, amely közben kiélesednek az érzékeink, és felfigyelünk akár a ki nem mondott információkra is. Nos, ez sikerült. A Sárvirág végig nagyon koncentrált film, ettől izgalmas. Eközben annyira természetesen mutatja be a mocsaras, vidéki Lettországot, minimalizmusa annyira reális, hogy még a szimbólumoknak csúfolható visszatérő motívumok is teljesen természetesen illeszkednek bele. Egy cseppet sem tolakodóak, hiszen a cselekmény előmozdítását, értelmezését, árnyalását szolgálják.

sarviragRenārs Vimbának ez az első játékfilmje, a minimalista alkotás mégis végig a székhez szegez. A jól elhelyezett fordulatok egyre növelik a testvérpárra leselkedő veszélyt, egyre kétségbeesettebb lépésekre kényszerítik a lányt. Ahogy a rendező is mondta, a Sárvirág kemény film, de végeredményben életigenlő. Hiszen nemcsak a film kemény, hanem a főszereplőnk is. Raya végeredményben mindent, a szerelmet, az iskolát, a testvéri kapcsolatot az anyakeresésnek rendel alá, de ahogy ez egy coming-of-age történetben lenni szokott, az út végén inkább önmagát találja meg. Így a zárójelenet őszinte érzelmei Raya felnövését ünneplik. Amíg pedig idáig eljutunk, a rendező végig a markában tart – ritka egyensúlyérzékének köszönhetően Raya életének hullámvasútja egy pillanatra sem siklik ki.

Adatlap

Sárvirág
/Es esmu seit/Mellow Mud/

színes, lett filmdráma, 2016

rendező: Renars Vimba
forgatókönyvíró: Renars Vimba

szereplők:
Elina Vaska (Raja)
Andzejs Lilientals (Robis)
Edgars Samitis (Oskars)

IMDb

Mafab

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments