Magazin

Verzió 2015: A farm, ahol élek – Otthonom

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 2014

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 20156 évig készült, ez idő alatt a résztvevők életre szóló barátságokat kötöttek, tévéshow-ban szerepeltek és a mindennapi küzdelmek során még a jókedvre is futotta az energiájukból. Így lett Jiří Stejskal legújabb filmje, az Otthonom, nemcsak a jelen Ukrajnáról szóló társadalmi látlelet, de egy szívet melengető, humoros alkotás is. 

Natasa Jurcsenko története valóban filmbe illő. A kis falu Kijev határában, amelyben született és él a mai napig is, egyik napról a másikra egy csodaszigetté változott. Ingatlanfejlesztők ugyanis úgy döntöttek, hogy átépítik a környéket, ami a gyakorlatban végtelen toronyház felépítésével volt egyenlő. Natasa azonban maradt. Maradásával pedig a jelentések átalakultak: a korábban mindenki által képviselt hagyomány és emberi érték most kívülállást, régi természetes létmódja ma nyílt lázadást jelent.

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 2015

Jiří Stejskal cseh filmrendező, amint tudomására jutott a furcsa jelenség, a helyszínre sietett. Stejskal filmje fiatalos alkotás, amely ugyanakkor nem siklik el a komoly társadalmi-politikai visszásságok felett sem. A film a teljes játékidőben a családról szól, alig játszódik más helyszínen a cselekmény, ez a család azonban olyan furcsa, hogy abban ott lapul egész Ukrajna.

Natasa kamaszkorában a horoszkópjában azt olvasta: „A boldogság a gyerekekben, nem pedig a férjekben keresendő.” Pedig utóbbiból kettő is van neki, mi több, együtt is laknak ők hárman, plusz a gyerekek, sok-sok befogadott lakó, rengeteg háziállat társaságában. A rendező érdeme, hogy habár a filmben sok szereplő tűnik fel, mégis sikerül átadni szinte mindannyiuk karakterét: a karakán, céltudatosan, mégis jókedvvel küzdő háztartásfő, Natasa személyiségétől kezdve, a katonaság emlékeitől és tapasztalataitól szabadulni nem tudó, mára emiatt nevetségessé váló második férjen át, a tizenéves gimnazistából nővé érett, kapaszkodókat és kiutat kereső, feltörekvő lányukig. De a küldetéssel rendelkező, emiatt rendre tüntetésekre járó, egyébként igen tehetséges zenész sem marad ki a sorból.

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 2015

Az Otthonom különlegességét furcsa kettős természete adja. Egyfelől reflektál a cseh újhullám tradícióira, amennyiben a filmben valóság és fikció keveredik, esetenként abszurd humorral fűszerezve. Félreértés ne essék, az Otthonom egy igazi dokumentumfilm, ahol a rendező nagy stáb helyett mindössze másodmagával forgatott és élt a család birtokán, és több, mint 4 éven keresztül követte a család sorsának alakulását. Mégis, aki megnézi a filmet, azt érezheti, hogy játékfilmet látott. Mint ahogy a cseh újhullám nagyjai, például Věra Chytilová Százszorszépek című filmje esetében is ez a benyomásunk lehet: a filmben a túlzás és a képzelet vezeti a cselekményt, ugyanakkor a társadalmi, történelmi hátteret is megtartja a rendező. A film fő kérdésfelvetését maga a filmrendező fogalmazta meg: „hogyan tudjuk megtartani a gyökereinket, illetve hogyan kövessük az álmainkat anélkül, hogy elvesztenénk a családunkat.”

A film rendezőjével készült interjúnkat itt olvashatjátok.

A rendező képes volt elkapni olyan részleteket a család életéből, amelyektől testközelinek érezzük őket. Az intim pillanatokat, mint amilyen a karácsonyi beöltözés és éneklés, a szomszédos építkezés tényszerű képei, a hangsávon a már megépült házak lakóinak Natasáék nem szokványos létmódjáról szóló megszólalásai szakítják meg. A hozzászólásokban, mint ahogy a rendező egész viszonyulásában, a pro-contra érvelés jellemző. Megfigyel, értékítéletet azonban nem hoz. Szimpatizálása az emberekkel, mint a humánum hordozóival azonban nem kérdőjelezhető meg. Szerencsére ennek a humor és az önmagunkon nevetés is része, ezért Natasát nem kell félteni.

Jiří Stejskal: My Home/Otthonom/Jáma, 2014

A film egyik legmegrázóbb és egyben leginkább sokatmondó jelenetében egy talkshowban látjuk szerepelni Natasát. Itt jelenlegi férje, mint egy kabaréfigura, lánya mint védelmező, Natasa pedig csendes mosollyal az arcán mégis szomorú asszonyként jelenik meg. Az előtörténetet ismerve teljes a zavar a néző részéről, hiszen nevet, de közben végtelenül el is szomorodik és együttérez a szereplőkkel.

A filmet, ha még nem láttátok, vasárnap (nov. 15.) tudjátok bepótolni a Toldi Moziban 14:15-kor angol felirattal és magyar szinkrontolmácsolással. Bővebb információ a Verzió honlapján. És egy jó tanács: a végefőcímnél még ne nyúljatok a kabátért, ugyanis az alatta futó zene egyszerűen zseniális!

 

Szin Karolina

Szin Karolina az ELTE filmtudomány szakán végzett, majd grafikai- és product design tanulmányokat folytatott, többek között MOME-n. Jelenleg a filmgyártásban dolgozik. Szereti a szép grafikájú filmeket, animációkat (Tomm Moore, Sylvain Chomet, Gabrielle Vincent munkái), a magával ragadókat (Iñárritu, Jamin Winans), a kortárs magyart, illetve az ehhez részben viszonyítási pontként szolgáló rendszerváltó alkotásokat. szin.karolina@gmail.com

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com