Magazin

Verzió 2015: A tehetség önmagában kevés – tititá

A borsodi cigányfiú, Kuru Antal története többféleképpen értelmezhető. Almási Tamás úgy vezet végig a fiatal gitáros megpróbáltatásain, hogy az ítéletet a nézőre bízza.

Snétberger Ferenc gitárművész 2011 óta működtet egy tehetségprogramot, melyben nehéz sorsú, elsősorban roma származású fiatal zenészeket karol fel. A kiválasztottak művészeti táborokban vehetnek részt, ahol széleskörű zenei képzést és hatalmas lehetőséget kapnak: a zenésszé válás sokuk számára az egyetlen kitörési pont. A nyári és őszi hat hét alatt a fiatalok közül Kuru Antal mellé szegődünk: főszereplőnk is beköltözik a gyönyörűen felújított táborba, ahol viszont hamar kiderül, behozhatatlan lemaradásai vannak a többiekhez képest.

Anti ugyanis a mélyszegénységből jött, soha nem tanult zenét, nem ismeri a kottát – ez a három tényező pedig túl nehéz tehernek bizonyul számára. Nem ő az egyetlen, aki szociális hátránnyal és képzetlenséggel érkezett, de nála mindez kamaszos félszegséggel és útkereséssel egészül ki: a film elején homályos elképzelései vannak a zenészlétről, a táborról (később csak annyit tudunk meg, nem erre számított), egyáltalán az Edelényen kívüli világról. Azaz Almási olyan főhőst választott magának, aki egy a sok közül, nem is kiemelkedő tehetség – mégis (vagy éppen ezért) nagyon izgalmas utat jár be. A rendező diszkréten, de átérezhető közelségből követi  a naiv Anti mindennapjait. Érzékeny és játékos a tititá; jó ritmusú, szép ívet bejáró dokumentumfilm.

titita_2A mélyszegénységben nem is az anyagi javak hiánya a legszörnyűbb, hanem a szellemi nihil. Megdöbbentő, ahogy a film során erre maga Anti is ráébred, szinte meghasonlik. Almási objektív képsorain feltárul az egyszobás faluvégi ház is, ahonnan a fiú érkezett. Látható, hogy a tábort megelőzően soha nem volt rászorítva a rendszeres tanulásra, itt viszont kemény munka folyik: szolfézs, angoltanulás, gitározás az alapoktól… Az itt megkövetelt napirend kiszakítja őt a komfortzónájából. A fiú számára a gitározás korábban annyit jelentett, hogy az önállóan, hallás után kikísérletezgetett szerzeményeit játszogatta önmagának – ezért az elméleti háttér, a fegyelem, a szabálykövetés teljesen idegenek számára. Így az ő esetében nem is az a tábor tétje, hogy végül játszhat-e a Müpa színpadán, hanem hogy sikerül-e megfelelnie a zenésszé válás alapkövetelményeinek, és ösztönös lény helyett tudatossá válik-e.

Felmerülhet bennünk a kérdés, ilyen háttérrel, látható lemaradással Antit miért választották be a tehetségprogramba – a filmben elhangzik, hogy összesen négyen érkeztek úgy, hogy sosem tanultak korábban zenét. Hogy a másik három ifjú zenész is ilyen nehezen birkózott-e meg a követelményekkel, nem derül ki. Anti több stádiumot él meg, miközben keményen küzd és próbál alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. A biztos fogódzók keresése (például a feltétlen bizalom a tanárnőben a kissé megközelíthetetlen Snétbergerrel szemben), a tagadás, majd a dac mind érthető reakciók. Az viszont a tititá végére egyértelmű lesz, Anti rengeteget profitált a táborból. Hatalmas változáson, mondhatni, fejlődésen megy keresztül a néhány hét alatt: tudatosabb lesz, ami a film számára is szerencsés. Ritka az olyan dokumentumfilm-főszereplő, aki ilyen pontosan reflektál a saját helyzetére, ilyen őszintén fogalmazza meg gondjait és érzéseit. Hogy sikerül-e kitörnie korábbi életkereteiből, merrefelé indul tovább, profi zenész lesz-e belőle, nem derül ki. Szurkolunk, hogy halljuk még Kuru Antal nevét.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com