Magazin

Verzió 4

verzioNovember 6. és 11. között tekinthette meg a tisztelt publikum a Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, a Verziót, immáron negyedik alkalommal. Negyvenkét film versengett a nézõk szavazataiért, az ezerdolláros Verzió Díjért, a Toldiban és a Cirko moziban. A jegypénztár elõtt kígyózó sorok látványa minden bizonnyal elégedettséggel töltötte el a szervezõket, hisz annak ellenére, hogy ezen a hétvégén négy másik filmfesztivál is zajlott egyszerre, óriási volt az érdeklõdés.

Hét tematikus blokkban vetítették a Kelet és Nyugat problémáival, jelenségeivel foglalkozó filmeket. Terítéken volt a vallás, a munkanélküliség, a polgárháborúk, és a különbözõ szubkultúrák emberi vonatkozásai.
A nomád törzsektõl kezdve, az indiai hidzsrákon keresztül, a tömeges öngyilkosságba menekülõ amerikaiakig ívelt az ütõs választék. A Japtik címû film, a Szibériában élõ nyenyecek „tundrai” hétköznapjait mutatta be meglepõen izgalmasan, ráadásul a jó vágói munkának köszönhetõen humorosan is. Szintén megmosolyogtató alkotás volt a Kabbala Kabulban, ahol a két utolsó afgán zsidó szédületes acsarkodásait követhettük figyelemmel. Az emberi hülyeség valóban határtalan, állapíthatta meg a nézõ, széles mosollyal az arcán, ami persze egybõl lefagyott, az utána következõ Jonestown címû film vetítésekor. Szemben a gondtalan nyenyecekkel, akik egész nap rénszarvasokat hajkurásznak, vagy a két öreg zsidóval, akik egymással szórakoznak, a Jonestownban megjelenik a kiüresedett modern emberi lét, fõszerepben a megtört amerikaival, aki végsõ elkeseredésében csatlakozik mindenféle elkorcsosult hitgyülihez, jelen esetben a Peoples Temple-hez, ahol is egy remek szónoki készségekkel megáldott õrültbõl, Jim Jones prédikátorból merít éltetõ energiákat. Iskolapéldája ez a tömegpszichózisnak, a bizonytalan idegállapotú emberek manipulálhatóságának. A film végigköveti a mozgalmat a kezdetektõl, egészen 1978-ig, amikor is több mint 900 ember ölte meg magát és gyermekeit, az istenként tisztelt szónok buzdító szavaira.Az angol jelenlét is erõs volt a mustrán, retrospektív vetítés foglalta keretbe Nick Broomfield azon filmjeit, amelyeket még nem láthatott a magyar közönség. Broomfield egy újfajta dokumentumfilmezés alapjait teremtette meg különös stílusával, melynek lényege, hogy aktív szereplõként jelenik meg a vásznon; provokál, cselekszik, konfliktusokat teremt, nem más ez, mint talpraesett oknyomozás. Az ifjúságvédelmis címû filmjében angol kisgyermekeket megregulázó, vagyis inkább terrorizáló ifjúsági közvetítõket mutat be, akiket azért rendelnek ki egyes „problémásabb” gyerkõc mellé, nehogy bûnözõ váljék belõle. A megtört fiatalokról készített filmjét 22 évre betiltották. Az 1982-ben elkészített Tetovált könnyek is hasonló témájú, a kaliforniai fiatalkorúak javítóintézetét mutatja be, ahol a brutális kínzások hatványozottabban vannak jelen, mint korábbi filmjében. Láthattuk még az Aileen Wuornos: egy sorozatgyilkos kiárusítása címû filmjét, mely a világ elsõ nõi sorozatgyilkosáról szól, akinek életébõl egyébként Hollywood is jócskán profitálhatott A rém címû filmnek köszönhetõen, melyben Charlize Theron alakított Oscar-díjas szerepet. A neonáci dél-afrikai pártról, a WB-rõl és annak vezérérõl Eugene Terre Blanche-ról 1991-ben készített filmet, A vezér, a sofõrje és a sofõr felesége címmel, majd 2006-ban újra visszatér a helyszínre, hogy az Õnagyfehérsége címû filmjében bemutassa a 14 év alatt bekövetkezett változásokat.

Erõsnek bizonyult a magyar felhozatal is. Öt film került be a programba. Volt szó szerelemrõl (Kõszegi Edit: Menekülés a szerelembe), munkanélkülivé vált bányászok rehabilitálásáról (Trencsényi Klára: Az esély), természetesen zenérõl, ezen belül is a klasszik nyóckerrõl (Gát Balázs: Gypsy Side) és a szélsõjobb Romantikus Erõszakáról (Kriza Bori: Dübörög a nemzeti rock). Ez utóbbi filmmel kapcsolatosan felmerültek kínos kérdések, mivel igen érzékeny – sajnos nagyon is aktuális – problémával foglalkozik, vajon vetíthetõ-e a Verzión vagy sem, de végül a miért is ne válasz gyõzött, hiszen korrekt és alapos munkát láthatunk, egy létezõ problémáról, szubkultúráról. Megjegyzem, hogy nehezen lehetett bejutni a vetítésre, mivel az együttes (Romantikus Erõszak) rajongótábora rendesen megtöltötte a mozitermet a vetítés alkalmával, nem kis meglepetést okozva ezzel a fesztivál látogatói számára. Érdekes film volt, hitelesen ábrázolt és dokumentált, nem akart befolyásolni, ennek ellenére a nyersanyagra felvett ellentmondásos „elszólásokat” természetesen hiba lett volna kivágni. Groó Diana Elõttem az élet címû filmje szintén zajos sikert aratott, amit a Verzió alapítványa, a közönség szavazatainak köszönhetõen, 300 eurós különdíjjal jutalmazott. A film a Petõ Intézet gondozottjainak nagy hatású portréja, megérdemelten emelték ki a programból.

Az ezerdolláros fõdíjat az idén, egy izraeli alkotás nyerte el, Tomar Heymann: Híd a Wadi fölött címû filmje. A történet egy kétnyelvû iskola létrehozásáról szól, egy izraeli arab faluban. Zsidó és arab szülõk fognak össze, hogy a tanintézmény megvalósuljon, ami persze nem megy könnyen, hisz folyamatos akadályokkal találják szembe magukat az ötletgazdák. Úttörõk ezen a téren, mert eddig példa nélküli volt, hogy zsidó gyerekek arab településen jártak volna iskolába, védett területeikrõl egyik fél sem mozdul ki szívesen, ráadásul az arabok mozgástere amúgy is erõsen korlátozott Izraelben. Az iskola elsõ, igencsak nehézkes évét dolgozza fel a film, ami szerencsés happy enddel zárult, mert a következõ évre már kétszer annyian iratták be gyermeküket. Jól felépített film, mely a sokrétû emberi problémákra világít rá.

Számos alkotóval találkozhattunk, illetve hallgathattunk meg szakértõket a vetített filmek témáival kapcsolatban. Az idén is volt Diák Verzió, azaz délelõtti diákmozi, ahol a filmeket követõen a nebulók elbeszélgethettek pszichológusokkal és történészekkel, szociológusokkal, valamint Kriza Borival, a  Dübörög a nemzeti rock címû alkotás rendezõjével.

Máshol nem találkozhatunk ezekkel filmekkel, szinte csak a Verzión, talán ebben is rejlik a nagy siker, no meg a jó választásokban. Még egy év, és újra láthatóak lesznek a láthatatlan doksik.

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com