Nincs kategorizálva

Stanley Kubrick

stanley_kubrickValamikor az ’50-es évek végén, ’60-as évek elején egyre többször került szóba a filmkritikusok és -teoretikusok körében egy új, fiatal rendező neve: Stanley Kubrické. Első három nagyjátékfilmje még a kis költségvetéshez képest is szerény fogadtatásban részesült, mindössze egy-két kritikus volt, aki felismerte, hogy egy új, óriási tehetség első próbálkozásairól van szó. A Spartacus azonban meghozta neki a sikert mind a közönség, mind a filmes szakma részéről, s innentől kezdve kinyíltak előtte a kapuk, és kialakulhatott az a különleges Kubrick-korpusz, amelynek azóta szinte minden darabja a filmes kánon kikerülhetetlen elemévé vált.

A Kubrick-világ

Sokan próbálták azóta megfejteni filmjeit, egységes képet adni pályájáról, illetve tematizálni azt, felfedni stílusjegyeit, de erőteljes egyedisége miatt soha nem sikerült besorolni egyetlen filmes iskolába sem. Sorra készítette vérbeli műfaji filmjeit, de az addig elfogadott konvenciókat rendre felrúgta, átértelmezte.

Ha mégis valamiféle rendszer szerint próbálnánk értelmezni az egyébként nem túl sok (összesen tizenhárom) nagyjátékfilmből álló életművet, adatik pár alternatíva, amivel elindulhatunk ezen az úton. Vehetjük például a Kubrick által kialakított általános világképet, -felfogást. Még a legfelületesebb néző is észrevehet valamit, ami minden egyes filmjére igaz: nála nincs happy end, legfeljebb nem teljesen negatív hatású befejezés akad egyszer-kétszer. Egy Kubrick-film után nem lehet úgy felkelni a székből, hogy mosoly van az arcunkon, és úgy folytatjuk mindennapjainkat, ahogy eddig tettük. Kubrick felvállalja az emberi esendőséget, hogy mindenki ki van szolgáltatva ösztöneinek, hogy az ember eredendően rossz, és kimondja azt is, hogy nem feltétlenül jó, ha ezt a rosszat elfojtják. Filmjei hemzsegnek a deviáns figuráktól, sőt, talán helyesebb úgy mondani, hogy nem találunk nála „normális” embert. Kubrick célja sokszor az, hogy bemutassa az emberi természet sötétebbik oldalát, valamint a megoldást nyújtani képtelen társadalmi intézményeket.

Másik értelmezési keretként vehetjük a műfajokhoz való viszonyulását. Minden egyes alkotásában egy bizonyos műfaj alapjaihoz nyúl hozzá, azonban sosem hagyja őket érintetlenül: vagy teljesen lecsupaszítja őket, vagy kicsavarja, vagy túlzóvá teszi, de valamilyen módon mindig saját képére formálja őket. Legkedveltebb műfaja feltehetőleg a háborús film volt, hiszen ebből négyet is készített: Félelem és vágy, Dicsőség ösvényei, Dr. Strangelove… és Acéllövedék. Saját maga így nyilatkozott a műfajhoz való vonzódásáról: „A katona azért érdekfeszítő, mert esetében a körülmények egyfajta túlfűtött intenzitással bírnak. A háború a rémségeivel együtt színtiszta dráma, valószínűleg azért, mert egyike azoknak a néhány helyzetnek, amelyben az emberek még kiállnak és szót emelnek amellett, amit az elveiknek vélnek. A bűnözőknek és a katonáknak megvan az az erénye, hogy valamiért vagy valami ellen van egy olyan világban, amelyben a legtöbb ember megtanulta elfogadni a jellegtelen szürkeséget, és irreális pózok sorát ölti fel azért, hogy „normálisnak” vagy „átlagosnak” tekintsék. Nem könnyű eldönteni, melyik fél tagja a nagyobb bűnszervezetnek – a bűnöző, a katona, vagy mi magunk.” De készített más műfaji filmeket is: horrort (Ragyogás), science-fictiont (2001: Űrodüsszeia), szexdrámát (Lolita), történelmi filmet (Barry Lyndon) és film noirt is (A gyilkos csókja).

Félelem és vágy
Félelem és vágy

Harmadik értelmezésként pedig vehetünk egy, az egész életművön átívelő tematikai szálat, amit első filmjének címe már előre jelez, ez pedig a félelem és a vágy folytonos összekulcsolódásának motívuma. Egyes filmjeiben a vágyott nő/dolog jelenti mindkét fogalmat, ilyen például A gyilkos csókjának femme fatale figurája vagy a Ragyogás szállodája, de van, hogy két külön szereplő testesíti meg a két ellentétesnek tűnő pólust, mint például A gyilkosság két női szereplője, Sherry és Fay, míg a Tágra zárt szemekben a film két részre osztva járja körül a problematikát: első felét a vágynak, másodikat a félelemnek szenteli.

Kubrick világában az individum szükségszerűen elbukik, a „Gonosz” pedig győzedelmeskedik. A jó és a rossz határa olyannyira elmosódik, hogy lassan már meg sem lehet különböztetni őket. Az agresszió alapvető jegyévé válik az embernek, sőt lassan ez teszi őt emberré. Nem véletlenül tartják tehát Kubrickot az egyik legpesszimistább rendezőnek.

Pályafutása

Stanley Kubrick, a Bronxi születésű fiatal fiú hamar beleszeretett a fényképezésbe, és már akkor megnyilvánult óriási eltökéltsége és makacssága, amikor 1946-ban besétált a Look magazin szerkesztőségébe, hogy mindenféle kapcsolat nélkül eladjon pár képet kezdő fotósként. Szerencsénkre ez sikerült is neki, és ezek után nem állt meg a fotózásnál, hanem a filmezés felé kezdett el kacsintgatni. Kezdetben dokumentarista jellegű kisfilmeket forgatott, például egy bokszoló meccs előtti egy napjáról, ez volt A harc napja.

Aztán saját pénzből, mindenféle komolyabb támogatás nélkül elkészítette a Félelem és vágy című első nagyjátékfilmjét, ami részben az igen alacsony költségvetésnek, részben a kezdeti szárnypróbálgatásoknak köszönhetően nem aratott sikert, de mégis jó kiindulópont volt a további filmek elkészítéséhez. A gyilkos csókja még hasonlóan kedvezőtlen fogadtatásban részesült, viszont a következő két film A gyilkosság (véleményem szerint a valaha készült egyik legjobb heist film) és A dicsőség ösvényei (egy háborúellenes háborús film) már kezdte ismertté tenni a nevét. Ez utóbbi főszereplője, Kirk Douglas felismerte a Kubrickban rejlő lehetőségeket, így amikor a szintén az ő főszereplésével készülő Spartacus eredeti rendezőjét, Anthony Mannt kirúgták, Douglas rögtön őt ajánlotta. Ennek köszönhetően jött a várva várt hírnév- és elismerésáradat, bár ez az egyetlen olyan filmje, amit ő maga sem tartott igazán az életmű részének, hiszen az alapanyaghoz és forgatókönyvhöz semmi köze nem volt, márpedig ez számára elengedhetetlen egy film forgatásakor. Ugródeszkának mindenesetre jónak bizonyult a film, innentől kezdve Kubrick előtt nem álltak sem finanszírozási, sem szakmai akadályok, és elindulhatott polgárpukkasztó és meghökkentő filmjeinek sorozatával.

Elsőként a Lolita háborította fel a nagyközönséget, a pedofil férfi és az ő szerelmét kihasználó tizenéves lány kapcsolata jobban kiborította az embereket, mint az adaptált könyv, Nabokov Lolitája, pedig Kubrick feljebb emelte a lány életkorát, és a regényben amúgy részletezett erotikát is a minimálisra csökkentette, sőt csak utalások szintjén vitte bele a filmbe. A szexuális deviancia egy fajtájával foglalkozó film mindvégig a komédia és a dráma határán lavírozik, ami nagyban köszönhető a kor egyik nagy komikus színészének, Peter Sellersnek. A téma azonban önmagában garantálta a nagy vitákat, a felháborodást, de bőven akadt pozitív visszajelzés, egyesek az első új amerikai komédiának tekintették (még annak ellenére is, hogy Kubrick ekkorra már Angliába költözött, és innentől kezdve jórészt ott is élt és forgatott).

Dr Strangelove
Dr Strangelove

Következő filmjében, a Dr Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című háborús filmjében a végletekig vitte a már a Lolitát is jellemző fekete komédiát, és egy három szálon futó szitkomot forgatott. Igen, háború és vígjáték egyben, méghozzá a legjobb fajtából. És ismételten Peter Sellers, aki ezúttal három szerepet is magára öltött. A filmben a paranoiás amerikai tábornok önkényesen rendel el nukleáris támadást a Szovjetunió ellen, ezzel kényszerítve feletteseit, hogy tényleges háborút kezdjenek, arról azonban még egyik amerikai tisztnek sincs tudomása, hogy egy esetleges, a Szovjetuniót ért csapás esetén az egész világot elpusztító gépezet lép működésbe.

Nagy váltás következett ezután mind stílus- mind műfajügyileg. 1968-ban óriási sikert aratott, és a mai napig a legjobb sci-fiket összegyűjtő listák élén áll a 2001: Űrodüsszeia. Talán nincs is ennél nagyobb kultfilmje Kubricknak, és nincs olyan sci-fi, ami ennél nagyobb kritikai sikert aratott volna. Öt évet töltött a film előkészítésével és forgatásával, ez volt az első nagyobb kihagyás két alkotása között, de nem az utolsó, hiszen innentől kezdve minden új film elkészítésének éveket szentelt, hogy a lehető legtökéletesebben sikerüljön kiviteleznie. A 2001-nél pedig hálásak lehetünk, hogy ennyi időt és energiát fordított az alkotói folyamatra.

Majd a nagy siker után jött az újabb, és talán minden eddiginél nagyobb felháborodás tárgya, a Mechanikus narancs. A feltehetőleg a közeljövőben játszódó, fiatal bűnözőkről, s leginkább az egyik huligánbanda vezetőjéről, Alexről, és az ő kálvárájáról szóló film irtózatos erőszakossága és kegyetlensége miatt vált az óriási botrány elszenvedőjévé. Sokan az öncélú agresszió, a nők bántalmazása és a bűnözésre való felszólítása miatt vádolták, pedig végignézve a filmet, főként napjainkból visszatekintve sokkal inkább a morális kérdések bizonytalansága hatja át a Mechanikus narancsot. De akkoriban az értetlenek győztek, a filmet végül maga Kubrick tiltatta be bizonyos helyeken.

http://youtu.be/G7fO3bzPeBQ

Talán egy kicsit engesztelésképpen is következő filmjében Kubrick egy feddhetetlen történethez nyúlt, történelmi drámához, így megfilmesítette Thackeray Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai című grandiózus írását. megbotránkoztató jelenetek, nyílt szexualitás és erőszak híján, ellenben izgalmas történetvezetésével és gyönyörű képi világával kritikailag hatalmas sikert aratott, a közönség meg nem igazán értette, hogy most ezt miért is csinálta Kubrick, hiszen hozzá képest kissé lassúnak, unalmasnak, de mindenképp másnak tűnt a Barry Lyndon. Valóban, az izgalmas, pörgős, körmönfont történetekre vágyó nézőnek nem elégíti ki igényeit, de maga nemében – ismételten – egy zseniális filmről beszélhetünk.

Ezek után jött a Ragyogás. Az a horror, ami rengeteg vitát váltott ki. Egyszerre kapott legjobb és legrosszabb rendezői jelölést, voltak olyanok, akik rajongtak ezért a különleges horror világért, és mérhetetlenül gyűlölték Stepehen King rajongói. Sőt, maga Stephen King gyűlölte talán a legjobban. Mindössze azért, mert ugyan a Ragyogás című regény adaptációjaként készült a film, mégis, igen csekély köze van a könyvhöz. King pedig ezt nem állhatta (később megrendelt egy szó szerinti adaptációt, ami el is készült, és három részen keresztül másolta le a regényt). De Kubrick Ragyogása végül mégis sikeres lett, hiszen Jack Nicholson feledhetetlen játéka, a szálloda folyosóit pásztázó kamera és a liftből kiömlő vértenger látványa beleégett minden néző retinájába.

Sok, szám szerint hét év telt el az Acéllövedék bemutatásáig. A vietnámi háborút bemutató ismételten nem szokványos háborús filmről valószínűleg mindenkinek a megaláztatásoktól fokozatosan megőrülő katona képe villan be, a film első fele, ahogyan végigkíséri a kiképzés mindennapjait. Kubrick ezzel a filmmel tette fel a pontot az i-re a háborús filmek sorában, és a műfaj megkerülhetetlen darabját sikerült megalkotnia.

Végül utolsó filmjeként, 1999-ben látott napvilágot talán legmegosztóbb filmje, a Tágra zárt szemek. Mind a hollywoodi álompár (Tom Cruise és Nicole Kidman) szerepeltetése, mind a megoldások nélküli, kissé kaotikus történet, mind pedig a silánynak titulált befejezés okot adott a rajongói megvetésre. Sokan Kubrickhoz méltatlan alkotásnak tekintik az életmű záró darabját. Ugyanakkor a szokásos kubricki képi világ, és a mesteri megkomponáltság jellemzi a Tágra zárt szemeket.

ragyogás
Ragyogás

Ezt tudtad-e?

  • Kubrick – két első filmjét leszámítva – mindig irodalmi művek adaptációit készítette el, de legtöbbször az írók nemtetszését sikerült kiváltania.
  • Kubrick személyesen vett részt a gyártási folyamat minden fázisában, így garantálva, hogy minden az elképzelései szerint készüljön el.
  • Szinte soha nem adott interjút, nem tűnt fel a médiában, a lehető legnagyobb mértékben kerülte a nyilvánosságot.
  • A forgatások alatt sose beszélt az éppen készülő filmekről, elkészülésük után pedig sose nézte meg őket újra.
  • A Tágra zárt szemek után az A.I. – Mesterséges értelem lett volna a következő projektje, de halála miatt erre már nem volt lehetősége. A film végül Steven Spielberg rendezésben készült el.
  • Imádott sakkozni, a stábtagokkal való vitákat néha egy sakkjátszma keretein belül döntötte el.
  • Egész életében tervezett egy grandiózus filmet Napoleonról, de sajnos nem sikerült elkészítenie.
  • Szintén nem tudta elkészíteni egy másik nagy álmát, hogy hollywoodi sztárokkal forgasson szexfilmet, mert felesége válással fenyegette meg. Végül megcsinálta a Tágra zárt szemeket, de sok mindenről lemondva eredeti elképzeléseiből.
  • Az Űrodüsszeiától kezdve nem használt eredeti filmzenéket, bár ehhez a filmhez még rendelt zenét Alex Northtól, aki a bemutatón tudta csak meg, hogy egy másodpercet sem használtak fel a szerzeményeiből.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com