Hírek

Szokatlan módszerekkel készült a Saul fia, de megérte

Budapest, 2015. május 28. Rajna Gábor és Sipos Gábor producerek, valamint Zabezsinszkij Éva casting direktor, Nemes Jeles László rendezõ-forgatókönyvíró, Clara Royer társforgatókönyvíró, Röhrig Géza New Yorkban élõ magyar amatõr színész, fõszereplõ és Molnár Levente színész (b-j) a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjjal elismert Saul fia címû film sajtótájékoztatóján Budapesten, a Corvin moziban 2015. május 28-án. MTI Fotó: Kovács Tamás

Budapest, 2015. május 28. Röhrig Géza New Yorkban élõ magyar amatõr színész, fõszereplõ (j) és Nemes Jeles László filmrendezõ, forgatókönyvíró a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjjal elismert Saul fia címû film sajtótájékoztatóján Budapesten, a Corvin moziban 2015. május 28-án. MTI Fotó: Kovács TamásCsütörtökön tartották a Saul fia magyarországi sajtótájékoztatóját, amelyen a stáb nagy része részt vett. A készítők történeteiből kiderült, hogy a film létrejöttének körülményei közel sem voltak megszokottak. A kalandos út, amely során rengeteget kockáztattak az alkotók, végül kifizetődőnek bizonyult a Cannes-i díjesőben.  

Clara Royer francia társ-forgatókönyvíró elmondta, hogy Nemes László rendező egy egymondatos filmtervvel kereste meg, amire azonnal igent mondott. Eleinte a Saul fia úgy tűnt, hogy francia produkció lesz, mivel pont a magyar állami finanszírozás köztes periódusában voltak, amikor az MMKK felbomlott, de a Filmalap még nem állt össze. Ennek tudatában jelentkeztek 2011-ben a Cinéfondation Résidence ösztöndíjprogramjába, Cannes-ban. Az elkészült forgatókönyvet az újonnan alakult Filmalap kiemelt támogatásban részesítette, és végül 450 millió forintból készülhetett el a film, amely nemzetközi viszonylatban alacsony költségvetésnek számít, hazai viszonylatban átlagos.

A casting mintegy másfél évig tartott. Zabezsinszkij Éva casting director elmondta, a korabeli fotókat nézegetve hamar megállapították, hogy ilyen arcokat nem fognak találni, ezért olyanokat kerestek, amelyekben van valami titok, zártság. Olykor remek színészeket kellett elengedniük, mert volt valami lágyság a tekintetükben, arcukon, ami nem lett volna hihető ebben a környezetben. Röhrig Gézát eredetileg azért hívták be, hogy segítsen a casting során, a próbákon, időközben azonban rájöttek, hogy tökéletes Saul szerepére.

Röhrig epidurális anesztéziaként jellemezte azt az állapotot, amit a Sonderkommandósok megélnek. A színész arról beszélt, hogy le kell adni mindent a ruhatárban, amit le lehet, és az identitás is ilyen: lehet nélküle élni, bőr nélkül nem. Ezzel az elemi szintre való levetkőzéssel egyszerre referált a saját színészi játékára és a haláltábor rabjainak életére, ami mindig a következő evésről és a következő alvásról szól. A többi alkotó is a lecsupaszításról beszélt, elmondva, hogy nem szabad háború utáni érzelmeket beletenni: egy tiszta filmet akartak, ami a lehető legvalóságosabban adja vissza a közeget.

Budapest, 2015. május 28. Rajna Gábor és Sipos Gábor producerek, valamint Zabezsinszkij Éva casting direktor, Nemes Jeles László rendezõ-forgatókönyvíró, Clara Royer társforgatókönyvíró, Röhrig Géza New Yorkban élõ magyar amatõr színész, fõszereplõ és Molnár Levente színész (b-j) a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon négy díjjal elismert Saul fia címû film sajtótájékoztatóján Budapesten, a Corvin moziban 2015. május 28-án. MTI Fotó: Kovács Tamás
Rajna Gábor és Sipos Gábor producerek, Zabezsinszkij Éva casting director, Nemes Jeles László rendezõ-forgatókönyvíró, Clara Royer társforgatókönyvíró, valamint Röhrig Géza és Molnár Levente színészek. MTI Fotó: Kovács Tamás

A vágás sem a megszokott módon zajlott, a hosszú snittek illesztése miatt ugyanis Matthieu Taponier vágó végig jelen volt a forgatáson, hogy figyeljen az artikulációs pontokra. Ez nem, hogy nem szokványos, általában nem is ajánlják, és a készítők a ritka módszerről úgy is gondolkodtak, mintha egy prototípust csinálnának. A hangkeverés ugyancsak ilyen szellemben készült: bár Zányi Tamás eleinte azt hitte, hogy pikk-pakk megvágják a dialógust, utána pedig mehet a sound design, a dolog végül egy hosszú hónapokra elhúzódó megaprojekt lett, sok-sok utószinkronnal számos nyelven, a végén kétszáznál is több sávosra duzzadó hanggal. Ha a film közben nem tűnne fel a zene, Melis László zeneszerző megnyugtatott minket, hogy ott van, ám a koncepció az volt, hogy észrevétlenül csempésszék be, mintha a zajok és a zörejek része lenne.

Az sem volt tipikus, hogy a hang megszerkesztésének különböző területei gyakorlatilag egy kézbe futottak össze: Zányi Tamás egyedül dolgozott a hang utómunkán a rendezővel. Egy olyan stratégiát követtek, ami során a néző bele kerül a térbe. A film képi világát – akadémiai képarány, kis mélységélesség, a folyamatosan mozgásban lévő főhősre tapadó kézi kamera – egyfajta módosult tudatállapothoz hasonlították, melyben a hallás kiélesedik, ezért volt különösen fontos, hogy egy fajta szürreális, dinamikusan vezetett hangteret hozzanak létre. A filmben a hang nem csak redundancia, vagyis a képi információk megerősítése, hanem hozzáad, kiegészít. A hangok kivételes szerepét Cannes-ban is felismerték, és a technikai elismerésért járó Vulcain-díjjal jutalmazták.

Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek elmondták, hogy először a Berlinale-ra küldték be a filmet, ahol ugyan nagyon pozitívan fogadták az alkotást, végül csak a Panoráma szekcióba hívták meg. Ekkor döntöttek úgy, hogy inkább kockáztatnak, visszautasították a meghívást, és megvárták Cannes-t, ahol viszont a versenyszekcióba válogatták be a Saul fiát. Azóta 48 országba sikerült eladni az alkotást, a producerek elmondása szerint a filmpiacon marakodtak a filmért.

A Saul fiát hivatalosan június 11-én mutatják be Magyarországon, ám számos premier előtti vetítést is szerveznek 35mm-es kópiáról.

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com