Satoshi Kon (1963 - 2010)
47 éves korában elhunyt Satoshi Kon. Utolsó filmjét a The Dreaming Machine-t (Yumemiru kikai) már nem tudta befejezni. Ugyan nem készült el, de a címe árulkodó: a rendező újabb álomvilágba varázsolta volna nézőit, de mivel az ő álmai már nem rajzolódnak képpé, nem tehetünk mást, minthogy újranézzük rövid, ám meghatározó életművét.
Mielőtt 1997-ben megrendezte első filmjét (Perfect Blue, 1998) manga-készítőként, majd a Young Magazine-nál dolgozott, forgatókönyvet írt. A Perfect Blue egy pszicho-thriller, melyben egy tinizenekar énekesnője színésznői szerepre vált, de emiatt az ártatlanság elvesztésén dühöngő „rajongójának” és saját elméje üldözésének áldozatává válik. A rendezői kézjegy, a valóság és álom határának elmosódása már itt is hangsúlyos szerepet kap.
A következő filmje (Millenium Actress, 2001) ehhez hasonlatosan viszi tovább az identitászavar tematikát, ugyanúgy meglengetve az álomvilág fátylát.
Ezzel szemben a Titanic Filmfesztiválon is bemutatott Tokiói keresztapák (2003) erősebben áll a realitás talaján: főszereplői, a tokiói hajléktalanok egy talált gyermek megmentésén fáradoznak.
Végül 2006-ban elkészült a rendező csúcsfilmje: a legszínesebb, a legösszetettebb. A Paprika egy olyan eszköz kifejlesztéséről szól, melynek segítségével a terapeuta be tud lépni a beteg személy álmába (akárcsak Tarsem Singh A sejt című 2000-es filmjében). Csakhogy amikor a szerkezetet ellopják, kitör a káosz. Abszurd és ismétlődő jelenetek, asszociatív ugrások jellemzik a film fantáziavilágát: ettől lesz igazán lenyűgöző és álomszerű.
