Interjú

A gyerekvárás nehézségei – Rémi Bezançon interjú

Az Odeon forgalmazásában ezen a héten kerül a hazai mozikba Rémi Bezançon filmje, A legszebb dolog, melyben egy fiatal nő és párjának drámáját meséli el, gyermekük születését és az azt követő időszak traumáját, annak minden bonyodalmával együtt. A rendezőt kérdeztük a filmmel kapcsolatban.

Mi volt az, ami Eliette Abecassis regényében (a film az azonos című regény alapján készült) megragadta?

Számomra ez egy modern hősnőnek a története, és az volt az érzésem, hogy az első alkalom, hogy realista módon beszélnek az anyaságról. Egyáltalán nem képmutató, szemben azzal, ami általánosságban körülveszi a témát. Pont az ellentéte annak, amit a különböző női magazinokban lehet olvasni. A társadalom azt akarja belénk sulykolni, hogy a gyerekvárás és a szülés kizárólag egy csodálatos dolog lehet, míg a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Valóban az emberiség egyik nagy csodája, de ugyanakkor nagyon felboríthatja egy pár életét, és egészen durvává képes válni.

A film egy rendkívül komoly drámai szituációt bont ki, de közben mégis nagy mennyiségű humorral operál. Mi motiválta erre?

Nagyon szeretem tragikomikus formában bemutatni a dolgokat. Szeretek humorral beszélni komoly témákról. Szerintem a humor és a komoly érzelmek nagyon közel állnak egymáshoz, ezért is szeretek így beszélni a dolgokról.

Mi volt a legnagyobb kihívás a film készítése során?

A kisbabával való forgatás volt a legnehezebb. Magát a születést leforgatni is iszonyúan bonyolult volt, az újszülött, aki szerepelt a jelenetben pedig alig volt egy napos. Nagyon nehéz munka volt, alaposan elő kellett készíteni, és rendkívül sok időt igényelt. Továbbá a rendező ilyenkor nem tudja teljesen kézben tartani a dolgot. Ha egy gyerek, főként egy csecsemő, nem akarja azt csinálni, amit szeretnél, nem lehet eljátszani vele. A másik nagy kihívás az volt, hogy a film valóban hiteles maradjon lélekrajzi szempontból. Senki se mondhassa, hogy képtelenség, ha egy nő ezt csinálja, ha egy nő ezt gondolja. Azt akartam, hogy nagyon koherensen lássunk valamit, egy eseményt, egy belső állapotot a vásznon.

A terhesség tényleg nagyon realisztikus, az ember már-már azt hiszi, a színésznő tényleg gyermeket várt a forgatás alatt…

Nem, valójában nem volt terhes (nevet). Pont az előbb mondtam valakinek, hogy nem könnyű színésznőket vezetni egy filmben, de ha még terhes is lenne az illető, az végképp lehetetlen küldetés volna.

Úgy éreztem, hogy fontosnak tartotta a mai világra, például az internet vélt mindenhatóságára vonatkozó utalásokat, ahogyan a popkulturális, filmtörténeti idézeteket is.

Ha az ember ma valamire kíváncsi, rögtön rámegy az internetre. Ha veszel egy babakocsit, vagy bébiszittert fogadsz, előtte körülnézel a weben. Mintha más tudásforrás nem is létezne. Nem volt nehéz kitalálni ezeket a dolgokat, hiszen mindennapjaink szerves részei. A popkulturális utalásokat pedig nagyon szeretem, és szintén fontosnak tartom. Mai világunk elengedhetetlen részei ezek is.

Pio Maraï-val, a film férfi főszereplőjével korábban már dolgozott együtt. Louise Bourgoin-t viszont most fedezte fel. Miért pont őket gondolta legalkalmasabbnak a karakterek megformálására?

Pióval nagyon szerettem együtt dolgozni az előző filmemben (Hátralévő életed első napja). Nagyon kedvelem, és rendkívül tehetségesnek tartom őt, tulajdonképpen azonosulni tudok vele, olyan, mintha a kisöcsém lenne. A lány szerepére nagyon sok színésznőt meghallgattam. Louise-t éreztem a leginkább képesnek arra, hogy eljátssza a karaktert. Nem félt, míg a többi színésznél gyakran éreztem, hogy tartanak ettől a szereptől.

Mi az, amivel a legelégedettebb, illetve hogyan fogadta a filmet az otthoni közönség?

Nagyon elégedett vagyok a szülésjelenettel, úgy érzem, hogy az, ami a legjobban sikerült. Megrázó, hiteles is, sőt akár egy önálló film is születhetne ebből az egy jelenetből. Ami a fogadtatást illeti, egyáltalán nem volt langyos. Vagy nagyon szerették, vagy nagyon utálták. De ennek rendkívül örültök, ugyanis ha utálok valamit, az a langyos fogadtatás.

A képeket Cseh Zsanett készítette.

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com