Interjú

Anilogue 2015: „És mindegyik lapra ugyanazok a címek voltak felírva” – interjú Stéphan Roleants-cal

rendkivuli_mesek_1Az idei Anilogue kínálatában az Edgar Allan Poe és a Halál küzdelméről szóló Rendkívüli mesék is szerepelt. Stéphan Roleants producerrel a bemutató után beszélgettünk.

Miért Edgar Allan Poe-novellákat akartak megfilmesíteni és miért éppen ezeket választották?

Raul Garcia (a rendező) és én elhatároztuk, hogy készítünk egy rövidfilmet egy Edgar Allan Poe-novellából – ez volt Az áruló szív. Ezt követően Raullal és a többi résztvevővel összeültünk egy kávézóban, ahol mindenki felírta egy lapra, hogy melyik Poe-novellából készítene filmadaptációt. És mindegyik lapra ugyanazok a címek voltak felírva, kivéve, hogy Raul – már nem emlékszem, melyik helyett – a Fekete macskát szerette volna vászonra vinni. Így nem is volt kérdés, hogy mely novellákat válasszuk.

A rendezőt miért foglalkoztatja ennyire a halál témája?

Nem a rendezőt érdekli ennyire a halál, hanem Poe-t, talán azért, hogy megismerje az ember bűntudat általi szenvedését. Mert Poe nagyon tehetséges volt, de az elméjét meggyötörték az életében átélt nagy veszteségek. Ezért volt képes szenvedésében vizsgálni az emberi lelket. Az Usher-ház végén a férfi bűnösnek érezi magát, ezért őrül meg, A vörös halál álarcában maga a halál jelenik meg, az elkerülhetetlen végzet, amit minden ember próbál leküzdeni. Manapság az orvostudomány harcol a halál ellen, és sokan nem hajlandóak meghalni, éppúgy, mint a Valdemarban. Az emberek mindig is keresték az örök élet titkát. De nem is mindig a halál fontos, hanem annak bizonyos aspektusai, úgy, mint A kút és az ingában, ahol az elítélt magának idézi meg a poklot, hiszen lehetséges, hogy az inga a valóságban nem is létezik, csak a saját elméjében.

Nehéz feladatnak bizonyult Edgar Allan Poe-t megfilmesíteni? Hiszen Poe leginkább lelkiállapotokat ír le, és kísérteties atmoszférát teremt.

Igen, nehéz volt megfilmesíteni, de remélem, hogy sikerrel jártunk ebben. Az adaptáció úgy történt, hogy nemcsak azt vettük bele, amit olvastunk, hanem minden mást is, ami olvasásnál megjelent a szemünk előtt. Amikor a cselekmény elég egyértelműnek tűnt, ott kommentáltuk csak, ahol szükségessé vált, hogy az eredeti szöveg is a film része legyen. Nagyon nehéz volt a helyes egyensúlyt megtalálni látvány és narráció között úgy, hogy közben hűek maradjunk Poe-hoz is. És ehhez bátorság kellett.

stephan_roleants

Hogy választották ki a különböző animációs stílusokat?

Aki elsőként inspirált minket, az Alberto Breccia volt, és Raul mindenképpen őt akarta követni. A többi stílus pedig olyan grafikusoktól és festőktől ered, akiket kedvelünk. Egon Schiele volt az inspirátora A vörös halál álarcának, a Valdemarhoz pedig Raul azt találta ki, hogy az 1950-es évekbeli képregényes stílust adjuk, sok „hibával” és erős színekkel. A kút és az inga ötletgazdája Francisco Goya volt. Olyan CGI-t akartunk alkotni, amiről az embereknek eszébe sem jut, hogy animációt néznek. Mindannyian ismerünk olyan látványos hollywoodi filmeket, amelyekről lerí, hogy CGI-jal készült. Úgy gondolom, a miénk sikerült, és nem csak a képregényes, vagy a fekete fehér résznél, hanem a film egészénél.

Hogyan választották ki a szinkronhangokat és ők mit szóltak a projekthez? Hogy került a látóterükbe Lugosi Béla?

Szinkronhangoknak olyanokat választottunk, akik szeretik Poe munkásságát és akik – például Christopher Lee – valamilyen módon összekötődtek Poe-val. A rendező Roger Corman, aki Prospero herceg egyetlen egysoros szövegét olvassa fel A vörös halál álarcában, több Poe-adaptációt is készített a ’60-as években. Ennélfogva a választások maguktól értetődőek voltak, és ők teljes mértékben támogatták is a munkánkat. Lugosi Bélával kapcsolatban Raul mindvégig úgy gondolta, hogy ő lenne a legjobb, mert tudta, hogy valamikor régen készült vele hangfelvétel, melyet hónapokon át kerestünk. Nagyon nehéz volt előkeríteni, de Raul ragaszkodott hozzá. Mikor végre megtaláltuk, részben feljavítottuk, mert az évek során többször is megsérült, de azért hagytunk is benne sistergéseket és egyéb zörejeket, hogy a nézők is hallják.

Roger Corman is készített a ’60-as években Edgar Allan Poe feldolgozásokat. Ő beleszólt valamilyen szinten a munkálatokba?

Nem. Ezeket az adaptációkat úgy készítettük, mint egy hommage-t, amivel lerójuk a tiszteletünket előtte, hiszen sok Poe-rajongó ismeri a filmjeit. Nagyon boldog volt tőle, és kicsit vicces is volt, mivel annak idején ő is adaptálta A vörös halál álarcát, és éppen emiatt akart abban az epizódban megszólalni.

rendkivuli_mesek_3

Az utolsó történet szinte teljesen mellőzi a narrációt. Miért választották ezt a megoldást, amikor Poe erőteljes atmoszférateremtésre éppen a szavakat használja?

Azért, mert a történetet a maga szellemében akartuk vászonra vinni. Számomra A vörös halál álarcában már a novella kezdetén halott mindenki. A kastélyban még élnek ugyan, és próbálnak ellenállni a skarlátnak, de számomra ők is halottak. Azt akartuk, hogy a néző narráció nélkül is átélje ezt, ezért pusztán képekkel, szavak nélkül mondjuk el – ezért van Prospero hercegnek csak egyetlen mondata arról, hogy nem akar meghalni.

Kiknek, milyen korosztálynak szánták ezeket a Poe-adaptációkat?

Nemzet- és korfüggetlenül mindenkinek, aki szereti Edgar Allan Poe írásait, de mindenekelőtt a tinédzsereknek, hogy elhozzuk nekik a klasszikus irodalmat. Mert néhány helyszínen, ahol fiatalok adták át nekünk a díjakat, külön köszönetet mondtak, hogy nem tartjuk őket hülyének, és feltételeztük, hogy érdekelheti őket a klasszikus irodalom. Ezért próbáltuk a filmet főként tinédzsereknek csinálni.

rendkivuli_mesek_4

Milyen további tervei vannak Önnek és Raul Garcia rendezőnek?

Én továbbra is filmeket fogok készíteni, de inkább család-központúakat, mint amilyen A tenger dala, vagy akár az Ernest és Célestine, ami a következő, 17. filmem lesz. Most inkább 2D-ben dolgozom, egy kézzel rajzolt animáción, mely a The Breadwinner címet viseli, és nagyon szép lesz: egy fiatal lányról szól Afganisztánban, tálib környezetben, elég erőteljes hatású alkotás. Illetve dolgozom még más filmjeimen is, mint az Ethel & Ernest, valamint a Richard the Stork. Raul Garcia pedig készül az új filmjére, ami jóval hollywoodiasabb lesz, de nem én leszek a producere, mivel az nem az én műfajom.

Az interjú elkészítésében nagy segítségünkre volt Hujber Ádám és a Dot & Line animációs blog. Köszönjük nekik.

———
A cikket 2015. december 2-án a köszönetnyilvánítással frissítettük.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com