Hargittai László, Pamacs.Hargittai László, alias Pamacs nem csak Szász Attila és Almási Tamás állandó vágójaként lehet ismerős számunkra, de tanít is, többek között a Werk Akadémián. Tanítási módszerén, anekdotáin keresztül hasznos információkat tudhatunk meg a Werkről és talán őt magát is jobban megismerhetjük.

Réz András úgy definiálta a Werket, mint egy iskolát, amely elsősorban szakmát tanít.

Azt tudni kell, a Werk Réz András szívügye. Nagyon szimpatikus a meglátása arról, mi is a film. Európában és így Magyarországon is, a filmet jellemzően az elitkultúra részének tekintik. Jelentős réteg gondolja azt, hogy a film óriási művészet, és ha nem Tarr Béla vagy, akkor nem is alkotsz értékeset. Ez persze így nem igaz, mert a film a világon mindenhol a pop kultúra része, a szerzői filmek pedig az esztétikai élményen felül egy kísérletező folyamat részei. Azok a filmek, amelyek elitkultúraként, szerzői filmként születnek, általában olyan eszköztárat és módszereket forradalmasítanak, amelyek óhatatlanul egyszer csak a maintstream részévé válnak. Nem mellesleg egy európai filmes még a zsáner filmeket is kicsit szerzői filmként készíti. Európaiak vagyunk és ebből hál Istennek elég nehéz kilépni.

Hirdetés

Hogyan kerültél a Werkkel kapcsolatba?

Andrást elég régóta ismerem. Amikor az egész csak ötlet szintjén volt, András meghívott egy slambuc főzéses partira. Összehozta azokat embereket, akikkel úgy gondolta elindítaná a dolgot. Alapvetően az volt a szempont, hogy olyan emberek tanítsanak, akik nemcsak megkérdőjelezhetetlenek a szakmában, de tanítani is képesek. Minél több tanár van, annál több nézőpontot látnak a diákok. Ez nagyon bevált, halljuk vissza a diákoktól. Több szemléletet kapni hasznos dolog. A filmkészítés, mint alkotófolyamat, természetéből adódódan nem lehet objektív, de minél több szubjektum veszi körül az embert, annál könnyebben talál  kapaszkodópontokat, hogy saját szubjektumát a helyére rakja.

Volt olyan élmény, amely nagyon meglepett vagy  éppen meghatott, mióta a Werkben tanítasz?

Több is. Az egyik történet az egyik legidősebb, nyugdíj előtt álló hallgatóról szól, aki beiratkozott, mondván, ő filmet akar tanulni. Furán néztünk, de úgy gondoltuk, bármi lehet belőle. Végigjárta a két évet. Amikor először láttuk, úgy nézett ki, mint egy nyugdíj előtt álló mamóka, amikor pedig elvégezte a szakot, legalább tíz évet fiatalodott. Nem hülyéskedek. Kinézetében tízet, gondolkodásmódjában huszat. Soha nem lesz filmes, de egy ilyen kicsit megtört, „itt a vége az életemnek, ez még ilyen bakancslistás megpróbálom”-ból, egy „előttem áll az élet, most leszek nyugdíjas, tök sok időm van, ne hülyéskedj” típusú ember lett. Ez szerintem egy hibátlan eredmény.

A másik sztori egy srácról szól, aki nyilvánvaló volt, hogy nem való filmesnek, de nagyon szorgalmas volt. Sikeres üzletemberként dolgozik a mai napig. Az első év után megkérdezte tőlem, szerintem ő alkalmas-e arra, hogy filmes legyen. Fogtam a fejem, de azt gondoltam, az a legjobb, ha megmondom neki, hogy soha nem lesz belőle filmes. Megköszönte. Fél év múlva felhívott, találkoztunk egy kávézóban, ahol elmondta, hogy igazam volt és élete egyik legnagyobb élménye volt a Werk, mert megtanult filmet nézni. Teljesen másképp látja most ugyanazokat a filmeket, amelyeket tíz évvel ezelőtt nézett. Megértette, miért mondják egyes filmekre a kritikusok, hogy jó film. Azóta az ízlése is megváltozott és sokkal igényesebb filmeket kíván.

Ezzel csak arra akartam utalni, hogy aki a Werkbe jelentkezik, abból nem féltétlenül lesz piros szőnyegen vonuló rendező, azonban mindenképpen hozzájuthat számára hasznos és fontos értékekhez.

foto:Tausz Gábor

Hargittai László, „Pamacs”. Fotó:Tausz Gábor

Rendezőnek mindig sokan jelentkeznek. Mi a helyzet a vágókkal?

Magyarországon kevés a vágó. Nagyon sok olyan technikus van, aki vágó munkakörben dolgozik, de pontosan tudjuk, mi a különbség. Magas szintű vágó, aki ha megkapja egy nagyjátékfilm nyersanyagát, akkor egy történetet mesél el belőle, nagyon kevés van. Ennek alapvetően az az oka, hogy az SZFE-n sem folyik nagy létszámú képzés, hiszen most a 6×6-os évfolyamokban, hat vágót képeznek. Ehhez képest iszonyú mennyiségű kontentet kell előállítani. A videókliptől kezdve, a reklám- és doksifilmen keresztül a nagyjátékfilmig mindent meg kell vágni. És ez konkrétan négy olyan műfaj, amely azt igényli, hogy vágva legyen.

Miért nem népszerű a vágó szak, ha ilyen sok a lehetőség?

Az emberek nem tudják, hogy mit csinál a vágó. Mondjuk addig jó. Ha egy filmen látszik, hogy vágva van, akkor az rosszul van vágva. A vágónak ennél nagyságrendekkel nagyobb szerepe van, csak senki nem tudja, éppen ezért senki nem jelentkezik rá. Aki vágónak jelentkezik, annak minimális fogalma már van a szakmáról. De azok közül is nagyon soknak az első olyan átalvatlan este után, amikor a számítógép tönkrement, 8 órát kellett várni egy renderre, ami hibás lett, vagy elveszett valamilyen nyersanyag, nagyon sokaknak elveszi a kedvét. Ilyenkor persze előjönnek azok tipikus elnevezési hibák (untitled sequence new clip a new folder 12-be), amit én kicsit generációs jelenségnek látok. Ráadásul sokan nem képesek arra, hogy ha valami késznek tűnik, ne engedjék el rögtön, hagyják kicsit érni, és még egyszer nekilátni, hátha jobb lesz. Aztán még egyszer. És még egyszer.

 

„Azonban a kezdeti nehézségekből mindig fel kell állni, mert ha nem állsz fel, nem leszel soha filmes.”

 

Milyen módszerrel tanítasz?

Van olyan része ennek a szakmának, amit lehet tanítani és van olyan része, amit nem. Amit lehet tanítani, azt meg tudod tanulni könyvből, tananyagokból, és persze, ha nagyon sok filmet nézel. Én abszolút nem gondolom magam a világ legjobb vágójának. Tudnám sorolni azokat a magyar vágókat, akik jobbak nálam. Mást tudunk, más a saját szubjektumunk, értékrendünk, más módon vagyunk érzékenyek. És hogyha ez találkozik egy rendezőnek az ízlésvilágával vagy megfelelőképpen ellenpontozza azt, akkor az kifejezetten jól működhet.

A múltkor az egyik srác elakadt a vizsgafilmjével, egy jelenetet nem tudott megvágni. Mindenkinek odaadtam a nyersanyagot és mindenki megvágta, én is. Kíváncsi voltam, ki, hogyan viszonyul a felvetett problémához. Amellett, hogy a srácnak nagyon tanulságos volt, mert azon az órán rájött a megoldásra, láthattunk rengeteg más utat ugyanannak a problémának a megoldására. Érdekes volt, mert velük párhuzamosan nekem is meg kellett oldani a problémát, így elég pontosan láttam a különböző megoldásokban a fantáziát. Úgyhogy ezt kitaláltam, mint módszert, amelyet a jövőben is alkalmazni fogok.

Van olyan tanuló, akinek munkáival már találkozhattunk és akiről büszkén mesélsz?

Igen, szerencsére vannak sokan. Például szabó Tomi vagy Gotthárdi Balázs. Balázs vágó és jól nyomon lehet követni, mert általában viszem magammal asszisztensnek. De sok saját munkája is van már. Szabó Tomi meg már elvégezte az SZFE-t vágó szakon. Kovács Vica képzőművészként pedig eredetileg azért tanult nálunk vágónak, mert saját animációs filmjeit szerette volna megvágni.

Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik el szeretnének indulni a filmezés rögös útján?

Valójában az számít, ami az IMDb adatlapodon van. Az első 5-6 kreditet megszerezni iszonyat nehéz és azt csak tudással, tehetséggel tudod megkapni. Segítesz valahol ingyen és örülsz, mert kapsz egy kreditet. Ez csak így működik, csak a  referencia számít. Ami teljesen logikus, sokkal tisztább ezáltal a filmes piac.

Amikor a Die Hardban dolgoztunk, én voltam az editorial support. Egyszer a visual effect editornak, Ryan Chaveznek problémája adódott. Tanácsot kért, kihez fordulhatna, engem ajánlottak neki. Azt mondták nekem, majd hívni fog, de nem hívott. Már ott ültem 25-30 perce a helyszínen, mire felhívott. Bementem a vágószobába, ahol láttam, az egyik számítógépen az én IMDb lapom van megnyitva. Kérdeztem, hogy miért csak most hívott, mire azt mondta: „Tudod mennyi idő volt, mire megtaláltalak az IMDb-n? Hiába írtam be, hogy Pamacs, nem adott ki találatot.

Ebből két tanulságot is levontam. Az egyik, hogy csak az számít, hogy mit csináltál. Ryan mielőtt felhívott volna, utánam keresett, valóban érdemes-e engem felhívni. Persze indulóknak ez mindig nagyon nehéz, de a Werk  lehetőséget ad arra, hogy csinálj egy kisfilmet, fesztiváloztasd és rakd fel az IMDb-re. Ezáltal már megvan az első kredited. Csinálj belőle trailert és rakd fel azt is. Ha csak egy filmed van, de ahhoz van egy trailer, akkor azt meg fogják nézni.

A másik tanulság pedig, hogy az IMDb-n a nevem mellé oda kell írnom, hogy Pamacs.

Az interjú felkérésre készült.

, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments