szinbadA magyar filmszínészet egyik legnagyobb alakja, Latinovits Zoltán negyven éve, 1976-ban hunyt el. Életének sorsfordító helyszíne volt Miskolc, így ebből az alkalomból az idei CineFest fesztivál kiállítással és filmvetítéssel emlékezik rá, amelynek apropóján Mikita Gáborral beszélgettünk.

A CineFest fesztivál Latinovits Zoltán talán legismertebb filmjét, a Szindbádot tűzte műsorára. A vetítést követő kerekasztal beszélgetésen Lukácsy György filmkritikus idézte fel a film készítésének körülményeit Sára Sándorral, a film operatőrével, Mikita Gábor színháztörténésszel és Muszatics Péter filmtörténésszel.

Hirdetés

A beszélgetés során természetesen megidézték a Szindbádot megtestesítő Latinovits Zoltánt is. „Nehéz volt együtt dolgozni vele” – ez volt a konklúziója a róla folyó beszélgetésnek. Dacos, erőszakos, mi több, kötekedő alkat lévén nem könnyítette meg a rendező és a stáb munkáját. A pszichésen és fizikálisan is labilis Latinovits „én mondom meg, mi legyen” hozzáállása számtalan konfliktus forrásául szolgált a forgatás alatt, de ez az állandó feszültség kellett is neki ahhoz, hogy hitelesen el tudja játszani a Szindbádot, szögezte le Sára Sándor.

Emellett szó esett arról, Latinovits milyen rendkívüli igényességgel viszonyult minden feladatához, így például a Királyasszony lovagja címszerepének betanulása közben édesanyjával elküldette magának a darab eredeti francia változatát, s abból készült. A Szindbádról való beszélgetés során Sára Sándor egy nézői kérdésre válaszolva még elmondta: érezték ők már forgatás közben, hogy ez egy jó film lesz, de arra nem gondoltak, hogy ekkora kultfilm válik belőle, s ebben Latinovits Zoltánnak elévülhetetlen érdeme van.

cinefest-2016-in-memoriam-latinovits

Sára Sándor operatőr

A kerekasztal beszélgetést követően Mikita Gábor színháztörténészt megkértem, meséljen egy kicsit Latinovits Zoltán miskolci időszakáról:

Latinovits Zoltán három évadot töltött el Miskolcon az ötvenes évek végén. Mit érdemes róla tudni ezekből az évekből?

Latinovits Zoltán Debrecenben kezdte főiskolai végzettség nélkül, abszolút amatőrként a pályáját. Ott azonban már a második évad végére megromlott körülötte a levegő, és Szendrő József, a debreceni színház akkori igazgatója jóindulattal azt tanácsolta neki, hogy váltson színházat. Az igen korán kiderült róla, hogy nagyon tehetséges, a kortársai elmondása szerint is nagyon szuggesztív egyéniség volt. A harmincas évei elején járt, mert hiszen ő akkorra már szerzett egy mérnöki diplomát. Azután próbálkozott meg a színészkedéssel, magánórákat vett, de ez persze más, mintha a főiskolát végezte volna el.

Azt gondolom, hogy őt tulajdonképpen Miskolc mentette meg, hiszen 1956 után három évvel vagyunk. Akiket akkoriban kineveztek a színházak élére, azokat azért nevezték ki, mert párthű katonák voltak, és azt várták el tőlük, hogy rendet és fegyelmet teremtsenek a színházakban, hogy ne legyenek ott zűrök. Olyan politikai helyzet volt akkor, hogy egy balhés segédszínész senkinek sem kellett. Szendrő József valószínűleg nemcsak eltanácsolta őt Debrecenből, de állást is szerzett neki Miskolcon.

Hogy folytatódott itt a színészi pályája?

Latinovits nagyon rossz lelkiállapotban került Miskolcra. Fennmaradtak az akkori levelei, amelyeket az édesanyjának írt. Alapvetően nem az volt vele a baj, hogy nem szeretett Miskolcon élni, hanem hogy egyáltalán nem szeretett élni. Debrecenből már úgy jött át, hogy nagyon súlyos depresszióval küzdött, gyógyszerezte magát, és elmondható, hogy fizikális tünetei is voltak a depressziójának. Anyagi problémákkal küzdött, mert a vitorlás hajója súlyosan megsérült a Balatonon.

Fiatal pályakezdőként, ígéretes tehetségként, de diploma nélküliként küzdött a pályán. Kishitűség volt benne, s talán ezért is, nagyon rossz állapotban volt. Tehát elmondható róla, hogy azért küzdött, hogy egyáltalán élni tudjon. Önmagát hibáztatta azért is, hogy nem tud kellőképpen a többi színésztársára figyelni, zavarta, hogy látták rajta, nem tud kommunikálni a többiekkel. Nem is Miskolcról van szó az ő esetében, már Debrecenben is rossz állapotban volt, és bárhová került volna, ugyanezeket élte volna át.

„Rögtön, ahogy egymásra néztek,
le kellett állniuk,
mert Ruttkay Éva saját tekintetét látta tükröződni
Latinovits tekintetében…”

A szerepeit el tudta játszani?

Alapvetően igen. Még beugrásai is voltak, amelyekben jól teljesített. Hogy milyen szintű is volt az akkori társulat, ahhoz elég elmondanom, hogy itt volt Horvai István, aki akkor már kétszeres Kossuth-díjas rendező volt, előtte a budapesti Madách Színház főrendezője, de ’56 után vidékre kellett jönnie. Tehát vele dolgozhatott itt Latinovits, Magyarország akkori egyik legjobb rendezőjével. És a társulatban is voltak nagyon izgalmas egyéniségek. Molnár Tibor például, aki akkor már elismert filmszínész volt. Az első szereplése után írja is az édesanyjának: „sikerem volt, pedig olyanokkal játszottam együtt, mint Molnár Tibor”.

Balogh Emesével is együtt játszott itt, aki a ’60-as évek nagy ígérete volt. Ennek ellenére mégsem a sikerekről szólt neki az itteni élet, hanem a saját betegségeiről, arról, hogy gyengének és életképtelennek érezte magát. Attól is folyamatosan szenvedett, hogy az édesanyjának mennyi bánatot okoz. És ebben az élethelyzetben segítséget jelentett neki, szinte az életben maradást jelentette számára, hogy folyamatosan kapta a szerepeket.

Az első klasszikus főszerepeit itt, Miskolcon játszotta el. Először itt formálta meg Rómeót, a Királyasszony lovagjának címszerepét is először itt játszotta el. Hát persze voltak a repertoárban csapnivaló darabok is, csapnivaló szerepekkel. De volt egy nagyon különleges szerepe is: Lenint kellett eljátszania a Néva partján című darabban, egy izgalmas maszkban. A korabeli kritika azt írta róla, hogy külsőségeiben nagyon jól hozta Lenin alakját, hiteles volt, és ha megnézzük a színdarab korabeli fotóin, láthatjuk, hogy valóban nagyon illúziókeltő volt a szerepében. Szerette volna eltartani magától ezt a szerepet, ezt egy nagy kihívásnak tekintette, és amint levélben írta is: „nincs mit tennem, el kellett játszanom”.

cinefest-2016-in-memoriam-latinovits

A kerekasztal beszélgetés résztvevői

Milyen szerepekben játszott még?

Itt találkozott először Mikszáthtal és Jókaival is. A kőszívű ember fiaiban ő játszotta el Jenőt, és volt is szó róla, hogy Várkonyi Zoltán filmjében is ő fogja alakítani, de aztán ez elmaradt.

Hogy ismerkedett meg Ruttkay Évával, aki akkora már Budapest egyik sztárszínésze volt?

Hát ebbe a szituációba érkezett meg Ruttkay Éva Budapestről. Nagyon érdekes helyzet volt, az előző direktorunkat Ruttkay Ottó váltotta az igazgatói székben, és ő találta ki, hogy a nővérét, aki szintén egy nehéz élethelyzetben volt akkor, egy kicsit kimozdítja Pestről, a férje mellől, és lehívta őt három előadásra. Ebben az időben szokásban volt, hogy ha nagyon szépen akartak lezárni egy darabot, akkor meghívták Pestről az adott szerepet alakító főszereplőt. Ilyenkor egy délelőtti próbán a szereplők megismerkedtek egymással és a díszlettel, és kicsit összecsiszolták a szerepeiket. Ez akkoriban egy népszerű, bevett dolog volt, – és hát így érkezett Miskolcra Ruttkay Éva.

Ő sokszor és sokaknak elmesélte ezt a találkozást hosszabban-rövidebben. Már a próbán meg kellett állni. Megtörtént a bemutatkozás, elkészült róluk a sajtónak szánt fotó, ami aztán lement reklámanyagként, és megkezdődött a próba. Rögtön, ahogy egymásra néztek, le kellett állniuk, mert Ruttkay Éva saját tekintetét látta tükröződni Latinovits tekintetében, és ez annyira megrendítette, hogy nem tudta folytatni a próbát. Utólag kiderült, hogy Latinovits félt a nagy Kossuth-díjas színésznővel való találkozástól, készült rá, kint volt az éjjeliszekrényén Ruttkay fotója, és állandóan azt nézte. És szinte magába szívta a tekintetét, és ezt adta vissza az első találkozásukkor. Fantasztikus hőfokú volt az előadás, amit aztán levél is követett Latinovits részéről. Utána volt egy nagyon vidám, jókedvű közös éjszakázás Miskolcon, mikor is mindketten első grogjukat megitták.

És ez a történet azért különösen érdekes, mert Latinovits egyébként nem játszott ebben a darabban, ő Debrecenben volt a férfi főszereplője ugyanennek a drámának. Ruttkay Ottó találta ezt így ki, hogy a színészcserével még izgalmasabb legyen. Tehát, hogy ne csak Éva ugorjon be új szereplőként, hanem Latinovits is. Így a háromból két estét az akkori eredeti színész játszott, egy estét pedig Latinovits.

Lehet, hogy Ruttkay Ottó előre megérezte ezt a szerelmi történetet?

Nagyon különös dolog volt ez, valóban Ruttkay Ottó mintha érezte volna, hogy ennek a két embernek a színpadon találkoznia kell. Igen, valószínűleg érezte, mert még ha nagyon problematikus ember volt is Latinovits, az tagadhatatlan, hogy nagyon erős kisugárzása volt.

És aztán hogy végződött köztük ez a történet, itt Miskolcon?

Az igazán sorsfordító pillanat közöttük az volt, amikor Ruttkay Éva felszállt a Tiszai pályaudvaron a vonatra, kinézett és várta, hogy megjelenjen Latinovits, de ő nem volt ott. Éva ezen egy kicsit megsértődött. De akkor megérkezett Latinovits, már a mozgó vonatra ugrott fel egy kis ajándékkal. És akkor ott volt egy olyan beszélgetés, ami Ruttkay Évában is megfordított mindent, és viszonozta a szerelmét.

Amit a színpadon előzőleg már teljesen átéltek. Nekünk itt Miskolcon, de egyáltalán, a magyar színháztörténetben ez egy fontos esemény lett, – az, hogy ez a két ember így egymásra talált a színpadon. Nagyon valószínű, hogy ha nem jön akkor Ruttkay Éva, és nem emeli ki Latinovitsot abból az iszonyatos depresszióból, akkor előbb-utóbb eltűnik. Egy ideig még próbálkozik a segédszínészkedéssel, kínlódik, és aztán eltűnik. De nemcsak Latinovits számára volt ez sorsfordító, hanem Ruttkay Évának is. Ők nemcsak magánemberként, de a pályájuk során a közös filmekben és a színpadon is egymásra találtak.

Latinovits akkor utána ment Ruttkay Évának Budapestre?

Nem, egy évre visszament még Debrecenbe, és utána került fel Pestre. Így öt évig volt vidéken, három évig Miskolcon, két évig Debrecenben. Úgy gondolom, Miskolc volt az a sarokpont az életében, ami életben tartotta őt emberként és művészként egyaránt.

 

, , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments