Laurent Cantet

Laurent Cantet azon szerencsés rendezők közé tartozik, akik óriási művészi szabadságot vívtak ki maguknak filmjeik stabilan kimagasló színvonalával. Az osztály című alkotásáért Arany Pálmával is méltatott rendező a napokban Magyarországon járt, így alaposan ki tudtuk faggatni legújabb mozijáról, a Havannai éjszakáról és a francia filmgyártás mai helyzetéről.

Hirdetés

A Havannai éjszaka a Havanna, szeretlek! kisfilmje után a második alkotása, amelyet Kubában forgatott. Honnan eredeztethető ez a kötődése a szigetországhoz?

Az elmúlt tíz évben többször jártam Kubában, és mindig az volt az érzésem, hogy egy kicsit kezdem megérteni a helyieket. Aztán később kiderült, hogy amiről azt hittem, már értem és ismerem, az még nem teljesen a valóság. Az ország furcsán rejtélyes számomra, és ezt különösen vonzónak találom. De ezt a kötődést ugyanúgy nem tudom megmagyarázni, ahogy az ember azt sem tudja megindokolni, miért szerelmes valakibe.

Mennyire volt egyszerű a forgatás Kubában?

Nem volt különösebb problémánk: megmutattuk a forgatókönyvet, és azt a hatóságok elfogadták. Mivel elég kritikus filmet alkottunk, a színészeknek lehettek volna félelmeik, de semmi ellenőrzés nem történt, nem szóltak bele. Viszont amikor be akartuk mutatni a filmet, akkor már nem ment minden ilyen flottul: a Havannai Fesztivál igazgatója beválasztotta az esemény programjába a Havannai éjszakát, majd egy héttel a fesztivál kezdete előtt leszedték a műsorról anélkül, hogy bármiféle magyarázatot adtak volna. Forgatni tehát lehet, de forgalmazni nem könnyű. Végül a Francia Filmfesztivál keretében mutatják majd be. Nagyon türelmetlenül várom a kubai közönség reakcióját, néhány helyi ismerősöm látta már, rájuk különösen erős hatással volt. Magukra ismertek a szereplőkben, felfedezték benne a saját életüket.

Havannai éjszaka

Havannai éjszaka

A film a mai kubai viszonyok mellett a kiábrándultságról, a megbánt döntésekről szól. Miért nyúlt ehhez a témához?

A kiábrándultság érzése olyasvalami, amit én is ismerek. A Havannai éjszakában megjelenő emóciók kellőképpen egyetemesek ahhoz, hogy bárki a világon azonosulni tudjon velük. Ugyanakkor van egy másik éle is ennek: Franciaországban mi azt gondoltuk, hogy egy óriási és rendkívüli kísérlet zajlott le Kubában Castro hatalomra kerülésével, és ezt a mítoszt a kubaiak is érezték egy darabig. Különösen a filmben bemutatott 55-60 éves generáció, akik a forradalommal együtt születtek, a forradalmi értékek között nőttek fel. Egyfajta tiszteletadás volt a részemről e generáció iránt, lehetőséget akartam adni nekik, hogy megismerjék és megértsék a történetüket.

Az Ön életében volt olyan döntés vagy film, amit megbánt, amit ma már nem készítene el?

Nem igazán. Időként azt gondolom, hogy dolgozhattam volna jobban, de semmi olyan nincs, amiről azt mondanám, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni a továbbiakban.

A filmjeiben gyakran megjelenik a szakma iránti elkötelezettség, a szereplők erős kapcsolata a munkájához (Emberi erőforrások, Időbeosztás). Ön mennyire kötődik a hivatásához?

Nagyon sokat dolgozom, igazából folyamatosan. Néha megpróbálok ellenállni a munkának, az állandó rohanásnak komoly következményei lehetnek. Próbálom ezt időnként elengedni, lenyugodni – szerencsére ezt megtehetem. Azt gondolom, hogy elég privilegizált helyzetem van a szakmám belül, és ezt a kiváltságot én magam alakítottam ki. Úgy érzem, hogy ellen tudtam állni mindenféle kereskedelmi nyomásnak – sosem avatkoztak be a filmjeim szereposztásába, vagy kértek fel arra, hogy egy meghatározott történetet mondjak el. Mindig hatalmas művészi szabadsággal rendelkeztem. De persze nem is készítek drága filmeket.

Melyik filmje volt a legnagyobb kihívás és melyikre a legbüszkébb?

A kihívás mindig óriási volt, de amit Kanadában forgattam, az Asszonyok paradicsoma, az volt a legnehezebb. Nagy költségvetésű film volt, ami sokkal nagyobb felelősséggel járt. Bárhogy próbáltam a munka közben megfeledkezni erről, folyamatosan foglalkoztatott – zavart igazából. A gyártás a rendezői munka része, itt nagyon éreztem ezt, másképp kellett készítenem a filmet, mint általában: itt kilencvenen dolgoztunk együtt, máskor pedig egy húszfős stábbal forgatok. Ezen felül az Időbeosztást nagyon szeretem, még annak ellenére is, hogy a közönség nem fogadta olyan jól.

Időbeosztás (Time Out)

Időbeosztás (Time Out)

Mi a véleménye a kortárs francia filmgyártásról?

A francia filmipar nagy kiváltsága, hogy sokrétű gyártást tesz lehetővé. Látok olyan filmeket, amiket tudok szeretni, amik nagyon figyelnek a világra, emellett készülnek vígjátékok is – a sokszínűséget szeretem, amiben meg tudom találni a nekem szóló alkotásokat. A francia moziról azt mondják, köldöknézegető, de szerintem egyre kevésbé igaz ez a hozzáállás. Egyre több olyan film készül, ami a világ összetettségére figyel. Talán mert egyre nehezebb és egyre inkább betüremkedik a környező világ – nem lehet kizárni az többé.

Van-e kedvenc francia filmje az utóbbi évekből?

Az idén három Césár-díjjal kitüntetett A küzdők nagyon eredeti alkotás – egy szemtelenül fiatal rendező követte el, elég meglepő formája van, egyáltalán nem klasszikus. Erős személyiségeket képes tűélesen ábrázolni, és bár elsőre úgy tűnik, valójában nem áll annyira távol tőlünk az a világ, amit bemutat.

Mi a következő terve? Visszatér Kubába?

Nem, Franciaországban készítem a következő filmemet. Egy fiatalember nehézségeiről szól, és hogy ilyen körülmények között hogyan tekint a világra. Arról a politikai tehetetlenségről fog szólni, ami miatt talajt veszít manapság a legfiatalabb generáció, és arról a kísérletről, hogy a különböző szélsőséges mozgalmak által felkínált egyszerű megoldást elfogadják válaszként.

,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments