Interjú

Gyengébb napok – beszélgetés Császi Ádámmal

Csaszi Adam Császi Ádám filmjeit rendszeresen díjazzák a Szemlén, idén a Gyengébb napok című munkája elnyerte a kisjátékfilmes szekció fődíját. Az 1hét, az Undorgrund és a Gyengébb napok rendezőjével beszélgettünk.

Angol-magyar szakon végeztél, utána bekerültél az SZFE-re. Mikor döntötted el, hogy filmekkel akarsz foglalkozni?

Tizenöt éves koromban kezdtem el írni, először verseket, aztán kisprózákat, engem a film sokáig nem érdekelt. Nem éreztem azt, hogy a film egy olyan világ lenne, amelynek kifejező ereje van. Nagyon sokáig azt hittem, hogy verseket fogok írni, mert a vers nagyon közvetlenül tud hatni. Egyre inkább arról szerettem volna írni, ami körülöttem történik, és nem arról, ami bennem. Ez nehéz dolog, mert ha realista akarsz lenni, akkor a vers erre egy nagyon rossz eszköz. A vers egyből elemel. Képtelen arra a fajta valóságábrázolásra, amit szeretnék. Regénnyel nem mertem volna próbálkozni, így nagyon komoly kérdéssé vált, hogy mit csináljak. Akkor kezdtem el forgatókönyvet írni Tóth Zoltán Gáborral, akivel végül megcsináltuk az 1hetet. Elkezdtünk foglalkozni ezzel a dologgal, és kezdtem látni, hogy a film egy olyan médium, amiben tudna működni az, amiről én beszélni szeretnék.

Mindenképpen kisfilmeket akartál készíteni, vagy nagyjátékfilmben gondolkodtál?

Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de az elsõ pillanattól kezdve nagyjátékfilmet akartam csinálni, de ehhez ugye pénz kell, és úgy éreztem, hogy amíg nem vagyok elég gyakorlott, és keveset tudok a filmezésrõl, addig sokkal egyszerûbb egy kisebb formát megfognom. Mindhárom kisfilmemnél egy fokkal nagyobb sztori lett összesűrítve.

Mindhárom filmed peremhelyzetekben élő fiatalokat ábrázol. Reménytelenül keresik az útjukat egy szélsõséges világban. Honnan jött ez a szociovonal?

A szociovonal úgy jött, hogy húszéves koromban rájöttem, hogy egyre jobban foglalkoztat az, hogy hogyan élnek emberek az utcán, milyen problémákkal küszködnek. Néztem a magyar filmeket, és azt vettem észre, hogy nagyon keveset törődnek azzal hogy a mai magyar fiatalok most hogyan élnek ebben a városban. Az a film, amelyik meg belement ebbe a témába, számomra nem volt hiteles. Volt bennem egy düh, hogy a saját generációm lemarad a képernyőről, és nem foglalkozik ezzel senki. Az idősebbek azért nem, mert nem látják, de a fiatal filmesek nem értem, hogy miért.

Szerintem mindenképpen kell beszélni erről, hogy mi történik azzal a generációval, aki a rendszerváltást végigélte. Erről van egy teóriám, ami egyébként benne is van a filmjeimben; ez egy nagyon fura generáció, akik nem találják saját magukat. Biztos vagyok benne, hogy a változásoknak van ehhez köze. Az előző generációnak nagyon kevés szerep közül kellett választania, az én generációmnak meg sok szerep adott, de azt látom hogy nem tudják kiválasztani, merre menjenek.

Az Undorgrundban egy realistább szemszögből ábrázolod ezt a környezetet, de a Gyengébb napokban már egy fiktívebb történetkezelést alkalmazol. Megjelenik benne a groteszkség és a fekete humor.

Az Undorgrund egy kísérlet volt arra, hogyan lehetne egy miliőt megjeleníteni, ami realistán tud működni. Megpróbáltam apró részletekbe menően realista lenni. Látni azt a fajta légüres térben való kallódást, ahogy ezek az emberek élnek. Ez volt egyébként a film hibája. Sokkal jobb lenne, ha lenne benne egy igazi drámai pont, és a Gyengébb napok felé innen vezetett az út. Olyan mozit szerettem volna csinálni, ami megrengeti, megmozgatja az embereket. Kisiklott életû karaktereket, akik szélsõséges életterekben mozognak. Kiélezett helyzeteket akartam ábrázolni hihetetlenül ösztönvezérelt emberekkel, és ebbõl nõtt ki a filmben megjelenõ erõszakosság, naturalizmus.

A Gyengébb napok nagyon feszes film. A néző töményen kapja az információkat, nem tud elidőzni rajtuk. Ez rendezői koncepció volt?

Igen, ez fontos volt. Egy nagyon tömény világot szerettünk volna létrehozni az alkotótársammal, Másik Szőke Andrással, egy olyan filmet, ami nagyon igénybe veszi a néző aktivitását. Nincsenek lassítások, nem tudsz elgondolkodni azon, hogy vajon ez most akkor mi, az egészet az arcodba kapod. Azt szerettem volna, hogy a néző a film közben érezze a dolgokat, és utána gondolkodjon.

Másik Szõke András volt az alkotótársad és az operatőröd. Úgy tűnik jól működtök együtt.

Igen, maximálisan tudunk együtt dolgozni. Tudja, hogy mit akarok, együtt írtuk a könyvet, nagyon jól ismeri azt a világot, amirõl beszélünk. Ott volt a próbákon, látta a színészeket, abszolút ismerte az egészet. A vizuális leleményesség neki köszönhetõ.

Horváth Kristófra (Imike) már régebben rátaláltál, ismerted, dolgoztál vele. A női főszereplődnek is elég kemény jelenetei vannak. Nehéz volt megtalálni azt a színésznőt, aki bevállalta ezeket a durva jeleneteket?

Igen. Elküldtem a forgatókönyvet rengeteg embernek, de a többség azt mondta, hogy ezt semmiféleképpen nem vállalja el. A sok keresgélés után, Bándi Zsolt a Spot Castingtól szerzett nekem még egy pár nevet, és behívtuk a színésznõket egy válogatásra. Ahogy Évi (Kovács Éva) bejött, és megcsinálta az első próbát, tudtam hogy ha ezzel a lánnyal csinálom, akkor nagyon keveset kell finomítanom ahhoz, hogy ez működjön. És ő szerencsére elvállalta.

Mi volt a legnehezebb a szereplőid megrendezésében?

Az, hogy Imike (Horváth Kristóf) egy nagyon erős játékkal működő karakter, Böbe (Kovács Éva) játéka ennél sokkal visszafogottabb, az ő szituációiban mindig azt kellett rendbe tenni, hogy Évinek működjön az a kevés, hogy meg tudjanak élni az ő nézései, csendjei. Fontos volt, hogy elhidd, ez a nõ nem azért hallgat, mert õ annyira visszahúzódó, hanem azért, mert erre a szituációra ez a szükségszerû válasz.

A történetbõl adódóan a filmedben nagy hangsúlyt kap a szexualitás. Sok mindent megmutatsz durván, naturálisan. Miért?

Szeretem, ha a dolgok úgy vannak ábrázolva, ahogy azok ebben a világban működnek. Nem fért volna bele, hogy ezeket a jeleneteket elkenjem, hazug lett volna. Ez egy szükségszerű dolog volt, úgy kellett megmutatni, ahogy ebből a világból és ebből a helyzetből fakadnak. Erre csak azt tudom mondani, hogy annál minden jobb, mint hogy hazug legyél. Az sokkal jobb, ha sokkoló vagy.

Egy nyitott végű filmről beszélünk. A szereplőid számára nincs változás? Hogyan folytatódna a történet?

Nagyon lényeges, hogy lesz egy kis Imike, aki ugyanabban a miliőben fog felnőni. Ha Böbe megszüli a gyereket, és Laci kidobja, a lány visszakerül a történet elejére, csak már egy gyerekkel. Ha Laci nem dobja ki, a gyerek egy nagypályásabb, de hasonló világban nő fel, és akkor is töretlenül fog folytatódni a kör. Nyilvánvalóan kilátástalan a helyzet, nem véletlenül volt az utolsó jelenet annyira hideg és érzelemmentes.

Hány nap alatt forgattátok le a filmet?

Hat napig tartott a forgatás. Rengeteg jelenetet vettünk fel, feszített munkatempóban dolgoztunk. Szerencsére profi stábbal tudtam együtt dolgozni, akik tényleg hihetetlen munkát végeztek. Az emberek többsége harmad gázsiért jött el, volt, aki ingyen dolgozott. Szeretném nekik nagyon megköszönni.

Berlinbe sajnos nem válogatták be a Gyengébb napokat. A zsűri idén nem preferálta a kelet-európai alkotásokat. Mi lesz a film következõ állomása?

Erről még nem tudok semmilyen konkrét dolgot mondani, de bármilyen A kategóriás fesztiválon szívesen látnám. Valószínûleg a Filmuniótól is kapunk segítséget, mert ha Szemle-díjas egy film, akkor segítik a további sorsát.

Dolgozol újabb filmen?

Szeretnék minél hamarabb nagyjátékfilm forgatókönyvet írni. Van egy-két ötletem, hogy merre kellene menni, viszont sok-sok idő kell ahhoz, hogy ez összeálljon. Az egyetemen folyamatosan kell gyakorlatokat készíteni, de már nagyon szeretnék nagyjátékfilmet csinálni.

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com