Idén a Mozinet egy animével színesíti a hazai moziműsor kínálatát, ami igencsak ritkaság! Vagyis ritka kincs annak, aki ismeri és szereti ezt a műfajt. Leginkább az elsőnél elbukik a feltételezés, úgyhogy A fiú és a szörnyeteg kapcsán a Filmtekercs igyekszik mindenféle ismerettel támogatni eme – sokszor félreértett – réteg zsánert.
Az interjú 2012 áprilisában készült, amikor Mamoru Hosoda Ausztráliába látogatott, a kérdező Ryan Huff, a Geek of Oz és STACK Magazine-tól. (Az eredeti interjú itt olvasható) Az interjúban említett filmeket a magyar közönség az Anilogue Filmfesztiválnak köszönhetően láthatta, az utolsó kérdés pedig immáron a jelen, a moziba menet kiderül, a rendező miként valósította meg tervét!
Mindenkit izgatott a Nyári háborúk és Az idő fölött járó lány után következő filmje, a Farkasgyermek. A kritikámban azt írtam róla, hogy ez a legcsodálatosabb film, amit valaha láttam! Hogy fogadták Ausztráliában?.
Tegnap este ausztrál közönséggel volt szerencsém megnézni a filmet. Egy csomó gyerek is ott volt, akik láthatóan imádták, úgyhogy elégedett voltam. Úgy tűnt, hogy a közönség igen őszintén reagált a filmre, a legkisebbektől a legidősebbekig.
Azt mondja, az emberek nagyon őszinték voltak és megvolt a maguk véleménye a filmről, de vajon mi az, amit Ön szeretett volna elmesélni?
Amikor elkezdtem a Farkasgyermeket, egy szülő-gyermek kapcsolatot akartam végigkövetni, különösen azt a pontot, ahol kezdődik és ahol ér véget ez a fajta kapcsolat. Szerintem, a szülő feladata befejeződik, amint a gyermek önállóvá vált. Ekkor a gyerekek lehetőséget kapnak, hogy használják, amit megtanultak. Az előző filmjeimmel ellentétben, ahol a történet mindössze három nap alatt zajlik le, ez a történet tizenhárom évet kísér végig. Mindent szükséges volt meg mutatni, amit egy szülő tesz a gyermekeiért. Bár a film esetében nem bevett dolog.
Az idő múlásáról beszélünk, s bár Az idő fölött járó lány az időutazásról szól, nem igazán jellemző ez a téma a korábbi filmekben. Nehéz egy elvont fogalmat tárgyalni?
Csupán el akartam mesélni egy történetet valamiről, ami három napnál tovább tart. Eközben az „idő” magától kap központi szerepet. Tulajdonképpen, ha valaki egy anya gyereke iránti szeretetét akarja ábrázolni, nem feltétlen szükséges ilyen széles időkerettel dolgoznia. De ha kimondottan meg szeretné ragadni mindazt, amit egy anya megtesz a gyermekéért, akkor az idő szükségszerűen központi szerepet kap.
Ön azt mondta, tanul a közönségtől, de vajon miért készít filmeket? A közönségnek vagy elsősorban önmagának?
Létezik olyan filmkészítés, amikor a belső világukat fejezik ki, és nincs is semmi baj ezzel. Bár én úgy tekintek a munkáimra, mintha ez is közszolgáltatás lenne. Amíg egy film nem kerül forgalomba, nem látja a közönség, addig nincs is teljesen kész.
Talán túl gyakran kérdezik öntől, de milyen érzés, amikor az emberek Miyazakihoz hasonlítják?
Igen, ezt sokszor megkaptam, mind Japánban, mind külföldön. (nevet) Az emberek kérdezik, hogy olyan lesz-e a filmem, mint Miyazaki úré? És ugyan nagy csodálattal adózom a munkássága iránt, azt gondolom, csinálja ő a Miyazaki-filmeket, én meg csinálom a sajátjaimat.
Mi a helyzet a díjakkal? Mit jelent egy filmesnek megnyerni a Japán Filmakadémia díját?
Az első filmemnél, Az idő fölött járó lánynál csak 14 kópia volt, vagyis csak nagyon kis mennyiség került forgalomba, de amikor elkezdtem díjakat nyerni, több kópia is készült. Ami azt illeti, hálás vagyok, mivel a díjak népszerűsítik a munkám. Szerencsésnek érzem magam, mivel ugyan ez csak kis produkció volt, mégis sok díjat nyert. Díjakat nyerni nagyszerű, de ami még jobb, ha a film szélesebb közönséghez jut el. A filmjeimet másoknak készítem, szóval ha a film másvalaki életének része lesz, az a legjobb dolog! Nem egy adott célközönségre fókuszálok. Olyan filmet szeretnék készíteni, amely sok embert szólít meg, amilyen sokat csak lehet. Ebben rejlik a film lehetősége.
Filmjei leginkább érzelmi dolgokkal foglalkoznak. Ön szerint egy jól tálalt szívből szóló történet egyetemesen érthető?
Az én történeteim mindenütt előfordulhatnak és köznapi környezetben játszódnak. Azt gondolom, a környezet és az elmesélés módja is igen széles körben élvezhetővé teszi őket.
És mi várható, Hosoda úr?
Mindenki számára élvezhető filmet szeretnék csinálni, csupán szórakoztatni a film által.
