341-delegation-of-the-film-kills-on-wheelsAz idehaza áprilisban debütáló Tiszta szívvel az 51. Karlovy Vary Filmfesztiválon mutatkozott be először a nemzetközi közönségnek. A forgatásról, a film fogadtatásáról és üzenetéről beszélgettünk a premier másnapján a cseh városkába utazó Fenyvesi Zoltánnal és Thuróczy Szabolccsal.

Milyen kaland Karlovy Vary? Voltatok már a fesztiválon?

Fenyvesi Zoltán: Én eddig még fesztiválszűz voltam. Zenei fesztivál természetesen már volt az életemben, de ez az első filmfesztiválom. Nagyon izgultam és volt bennem egy ilyen úristen-most-mi-lesz érzés – tudod, amikor már előre nézegeted a képeket, videókat, hogy tudd, nagyjából mire kell számítani. Amikor megérkeztünk, azonnal kezdődött a pörgés: nyakbaakasztó, beléptetőkártya, akkreditáció, aztán irány a szállás, ahol alig 40 percem volt, mert 6 órakor már a színházban kellett lenni. Eddig még csak pezsgés volt, majd ma délután kezdődik egy kis városi felfedezés, ha minden igaz.

Hirdetés

És Te, Szabolcs? Te már biztosan többször jártál itt…

Thuróczy Szabolcs: Nagyon rosszul tudod, ugyanis életemben először vagyok itt, ugyanis mindig vagy előadásom volt vagy forgattam a fesztivál idején. Sőt, összvissz egyszer voltam Cannes-ban is egy gyorstalpalónyi 16 órát, és most itt. De élvezem. Nem igazán néztünk még szét, de az látszik, hogy Monarchia-kultúra, tehát az 1900-as évek elején itt már komolyabb élet zajlott.

Hogy sikerült a premier? Milyenek voltak a reakciók? Mennyire értették ugyanúgy vagy éppen másképp a filmet itt, mint otthon?

T. Sz.: Tömény és sűrű volt az este, tényleg nagyon friss még minden. Azt mondják, hogy elképesztő a film, hogy nagyon nagy hatással volt rájuk. Én pedig miért gondolnám, hogy egy ember csak unatkozik és ezt azért mondja? Valószínűleg tényleg ez történhetett. Gondolom van egy ilyen filmfesztiválos ritmus itt, hogy aki kijön, vagy ásítozik-unatkozik vagy azt mondja, milyen nagyon jó volt. Már otthon is nagyon sokan hívtak fel telefonon. Olyan emberek, akikről azt gondolnád, hogy a kultúrát más formában fogyasztják, inkább egy jó vacsora formájában, mint moziban. Szóval nagyon érdekes, tanulságos beszélgetéseim voltak ez ügyben, de még mindig azt gondolom, hogy sokkal több embernek kellene megnézni a filmet, mint amennyien eddig látták.

F. Z.: Sokkal többet nevettek, ami mássá tette a vetítést, mint otthon. Korábban már ültünk azért pár vetítésen, barátokkal, ismerősökkel is megnéztük a filmet többször, emiatt tényleg érdekes, hogy azokon a poénokon vagy részeken, amin otthon nem nevettek, azon most itt igen. Például az a jeleneten, amikor Szabolcs belök minket a vízbe, a nézők tegnap este nevettek. Míg otthon mindenki megrökönyödött, hogy Jézusom, belöki őket a vízbe, most mi lesz velük. Tehát ez azért szokatlan volt, de a film végén hatalmas tapsot kaptunk szerencsére. A másik furcsaság az volt, hogy én a többi mozgássérülttel együtt az első sorban néztem lent a filmet, felismertek és hirtelen mindenki rám nézett, szóval vicces volt.

A vizes jelenet felvétele egyébként hogy zajlott? Tényleg elég ijesztőnek nézett ki.

F. Z.: Volt két kaszkadőr srác, akik végig mellettünk voltak a vízben, csak a kamerán kívül. Tényleg minden szempontból védve voltunk. Nem csak bedobtak két mozgássérültet, hadd fuldokoljanak, aztán majd lesz velük valami, ha kimásznak kimásznak, ha nem nem. Szóval volt rajtunk búvárruha, tényleg fel voltunk készítve, fűtött sátorba kellett átöltöznünk, miután a vizes cuccokat lekaptuk magunkról. Miközben zajlott a felvétel, Attila fogta hátulról az embereket és mondta: „Vársz, még vársz… Jó, most mentsd ki!” – és akkor ki lettünk szedve. De mindenki nagyon izgult értünk, szerintem mi vettük még a leglazábban az egészet Ádámmal. Mi úgy voltunk vele, beesünk, csapkodunk egy kicsit.. Arra mondjuk nem számítottunk, hogy ennyire hideg lesz a víz. (nevet) Összességében nagyon jó volt a forgatás, tényleg nagyon élveztem. Én mindig azt mondom, hogy egy kis család kovácsolódott össze akkor abban a két hónapban. Eléggé el is voltunk kényeztetve Ádámmal szerintem. Mindenki folyamatosan leste a kérésünket, kívánságunkat.

Laokoon_Filmgroup_Stalter_György

Laokoon_Filmgroup_Stalter_György

Mit látsz Zoli, milyen hatása van a filmnek? A kerekesszékesek hogy fogadják?

F. Z.: Az elején szkeptikus volt az emberek hozzáállása, de mikor megnéztük a filmet, tényleg mindenki úgy jött ki a moziból, hogy nagyon tetszett neki. Nem érezték azt, hogy bármi ki lenne figurázva, sőt, megtalálták azokat a motívumokat a filmben, melyek a mindennapjainkban is jelen vannak.

Szabolcs hogy hatott rád, hogy egy kicsit te is kerekesszékes lehettél?

T. Sz.: Nyitottabb lettem mindenre, amit ők képviselnek, és elég sok minden futott át az agyamon. Hogy az élet mikor mit ad és mit vesz el. Mikor igazságtalan és mikor igazságos. Én mondjuk úgy gondolom, hogy mindenki azt a sorsot éli, amit a Jóisten neki rendelt: teljes és boldog életet lehet élni kerekesszékben is és nyomorult életet lehet élni látszólag egészségesebben is. Én mindig az embert nézem mindenben. Nő, idős, férfi, gyerek. És az embert védem, aki tehetséges, aki akar valamit. Aki tehetségtelen, aki egy niemand, azt gyűlölöm. Ennyi, ilyen egyszerű.

Azt veszem észre, hogy egyre aktívabbak a kerekesszékesek…

T. Sz.: Nagyon tetszett, hogy már itt magán a filmszemlén is mennyi példát láttam erre. Látszik, hogy szeretnek ide járni, valószínű, hogy könnyen is tudnak közlekedni. Egyik ismerősöm mesélte, hogy ahol most lakik Budapesten, ha lenne metró, akkor 8-10 perc alatt bent lenne a belvárosban, de így a buszos átszállásokkal majdnem másfél óra ugyanez. Odahaza egy kerekesszékesnek minden nap ki kell találnia az útvonalát, hogy hogy megy oda, milyen busszal – nagyon nehéz, pláne ha olyan aktív emberről van szó, mint Zoli.

A film plakátja nagyon ellentétes érzéseket váltott ki, Ti mit gondoltok róla?

T. Sz.: Szerintem a kép sok szempontból nagyon szép. Mint a gép és az ember küzdelme, szerintem baromi jó.

F. Z.: Kaptam olyan visszajelzést, hogy a film és a plakát miatt lesz olyan, aki azt gondolja, hogy aki kerekesszékes, az biztosan gonosz. De valószínűleg aki így gondolja, annak nem jött át a film lényege. A plakát inkább figyelemfelkeltés volt.

Laokoon_Filmgroup_Stalter_György

Laokoon_Filmgroup_Stalter_György

Zoli, nyitott meg újabb kapukat előtted a film?

F. Z.: Ha azt nézzük, hogy most már nem csak A-ból B-be, hanem A-ból B-be, C-be, D-be kell mennem, akkor igen. Jól be kell osztani egy napom, de egyébként ettől eltekintve nem történtek túl nagy változások.

Szabolcs, mostanában elég gengszteresre vetted a figurát. Nem vágynál romantikusabb, finomabb lelkületű szerepekre?

T. Sz.: Tegnap mondta az egyik újságíró, aki tavaly látta a Szerdai gyereket, hogy aki így eljátssza ezt a szerepet, az nem lehet, csak jó ember. Na most erre mit mondjak? Abban nem játszottam gengsztert. Egy visszafogott, csendes, szeretetre vágyó embert játszottam. De a gengszter, amúgy is egy általánosító szó. Én szerethető gengsztereket, tehát nem egydimenziójú, buta, durva embert játszom, olyanokat sose tudnék. Nem vagyok rossz ember, viszont durva dolgokat csinálok.

Egymástól tanultatok valamit?

T. Sz.: Persze, nagyon sok mindent. Az ember ritkán fut bele hosszabb élettartamú kapcsolatokba, de valószínűleg ez egy életre szóló dolog lesz, tuti, hogy Zolival 15-20 év múlva is fogok tudni bármikor ugyanígy beszélgetni.

F. Z.: Azt hiszem Ádám nevében is elmondhatom, hogy a Szabolcstól színészileg is elég sokat tudtunk tanulni.

T. Sz.: A forgatás óta is sokat találkoztunk már, és még nincs is vége a film sorsának, hiszen csak ezután fogjuk megtudni, még hová fogják hívni. Engem rendkívül érdekel, mit gondolnak a világ bármely pontján erről a történetről.

Sergő András kolléga, aki szintén kerekesszékes, nagyon szerette a filmet…

T. Sz.: A színházi élmény elmúlik, de ez jó film, kimerem jelenteni bátran, ami örök érvényű problémákkal foglalkozik és így nem fog elévülni soha. Érted? Ennek mindig lesz újabb és újabb katarzisa függetlenül attól, hogy egészséges vagy mozgásában korlátozott. Szóval mindenkire hathat szerintem az idő távlatában is.

Jövőbeli tervek?

T. Sz.: Zolival szeretnék egy rádiót csinálni és ott beszélgethetünk 24 órában. (nevet) Nincs semmilyen terv, az a terv, hogy ezt a napot túléljem, nekem ilyen rövidtávú terveim vannak. Komolyabbra fordítva a szót, az Aranyélet 2. évadát forgatom, innen rögtön oda fogok menni. Zoli? Zolinak nem tudom, mi a terve, de mindig van neki.

F. Z.: Nekem most túlélni a nyarat. A fesztiválszezon most csak zenei vonalon játszik, a Balaton Soundra aztán a Szigetre szeretnék menni. És a szakdolgozatomat is le kell még adnom az egyetemen. A mozgássérültek médiareprezentációját elemzem, de azzal nem számoltam, hogy ez egy egoista szakdolgozat lesz, hiszen az elmúlt fél évben én voltam főleg a televízióban. El kell találnom a helyes arányokat. Nem akarom magamra vállalni a mozgássérültek megmentőjének szerepét, de azért az igenis számít, hogy mit mondasz.

, , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments