Interjú

„Nem érdekel a nyolcvan év, ez a film a Batman” – Interjú egy rajongóval

Segesvári Zsolt rajongó. Hónapokkal A sötét lovag – Felemelkedés előtt már erről a filmről beszélgettünk. A lakásában egy hatalmas Sötét lovag-standy foglalja a helyet. Van egy Sötét lovag-plakátja, amit vagy ezer saját miniatűr fényképéből állíttatott össze. És odavan a filmekért. SPOILERES BESZÉLGETÉS!

Hogy tetszett az új film?

Óriási volt. Három napon belül kétszer is megnéztem, abból az első az éjszakai premier volt, másodszor pedig csak a harmadik sorba kaptam jegyet, kicsavart nyakkal kellett néznem, de akkor is maradtam (és Mosonmagyaróvárról eleve egy másik városba kell utazni érte – H. G.) Másodszorra még jobban tetszett, mert meggyőződtem róla, hogy Batman nem halt meg, pedig azt hittem a film előtt, hogy Bane tényleg eltöri a gerincét. Nagyon örülök, hogy most sem csalódtam Nolanben.

Olyan radikálisan újragondolta az egész Batman-univerzumot, hogy ezt még egyszer nem lehet megcsinálni. És olyannak gondolta újra, amilyennek én képzeltem el; sokmillióan a Földön szerintem ilyennek képzeltük el. Imádtam én a Tim Burtonös feldolgozást is meg a Joel Schumachereset is, de – egy Batman-feldolgozásnak ilyennek kell lennie. Sőt, ez a trilógia még jobb, mint amilyennek lennie kell.

Számomra ez volt „a” trilógia, ez volt az egyik legjobb filmélményem, pedig kamaszkorom óta rengeteg filmet megnéztem. Ez mindenből a legjobb, minden kategória fölött áll: legyen sci-fi, legyen képregényfilm, legyen akciófilm, és azok fölött van a Batman-kategória.

Mi van ebben a trilógiában, ami annyival jobb a többinél – hogy „pont ilyennek kell lennie” egy Batman-feldolgozásnak?

Nolant korábban nem tartottam nagyra, csak a Batman: Kezdődik miatt kezdtem odafigyelni rá: a lakkozott mályvacukor Joel Schumacher-film után ez egy akkora dolog volt!

A Batman és a Batman visszatér azért volt annyira jó, mert Tim Burton annyira jó. Illetve akkor még annyira jó volt. De ő ugyanazokat a stíluselemeket adja mindig; ahogyan felismersz egy Picassót, felismersz egy Tim Burton-filmet is. A Nolan-trilógia attól más, hogy úgy meséli ezt a történetet, hogy elhiszed. Ami történik benne, azt a szomszéd milliárdos meg tudná csinálni az újgazdag lakótelepről, ha nagyon akarja. Sok embernek nincs meg, hogy Batman nem szuperhős, hanem egy gazdag, végtelenül kitartó ember, sok-sok fájdalommal. És ezt ennél realisztikusabban nem is lehetett volna megmutatni. Ez az, ami megdöbbentett: hogy egy ilyen maszkos-képregényes figurát hogy lehet ilyen hihetően megoldani.

Nagyon sokan írtak Batman-történeteket, millió sztori létezik, és látszik, hogy Nolanék mindent végigolvastak. Ugye Ra’s al Ghul meg a lánya, Talia hiányzik az előző filmekből. De például abban is nagyon jók ezek a filmek, hogy minden szerepre a tökéletes színészeket találták meg. És a párbeszédek és a monológok; filmtörténeti klasszikusok vannak bennük! Nem lehet betelni vele! Nem is értem, hogy miért szinkronizálta a magyar forgalmazó, a színészek eredeti hangja sokat ad hozzá a filmekhez.

És például az is világos rendezői koncepció kell legyen, hogy az előző részekben Batman nem jelent meg nappal, míg a Felemelkedés jórészt a fényben játszódik – kivéve az első üldözéses jelenetet, de az még nem a film felemelkedés-része. A felemelkedés a törött maszk után kezdődik – azért zuhanunk le, hogy felemelkedjünk utána, és Bruce Wayne életében ez a második ilyen alkalom. És látod: ebben is kerek egész a trilógia, és még számos motívum hihetetlen egyensúlyban van, mindenre megvan a magyarázat és mindennek megvan a vége.

Nolan komolyan felkészült, és a három részben hatalmas ívet ír le. Kört ír le, hiszen az az ember, aki benne van ebben a kevlár-ruhában, az elején is eltűnik, és az egész ott ér véget, hogy ismét eltűnik.

Tudod, mit mondok? Innentől minden Batman-történetre nekem ez a hivatkozási alap. Nem érdekel, hogy mi volt nyolcvan évig, milyen Batmaneket írtak és hogy nézett ki – innentől kezdve ez a Batman. A korábbiakat is ehhez lehet hasonlítani, meg amik ezután jönnek, azokat is ehhez lehet hasonlítani. Nem az van, hogy „de hát Bane eltörte a gerincét az eredetiben” – nem, „a Batmanben” az történt, ahogy Nolan elmesélte.

Annyira jó, hogy kánonná válik?

Csak az ilyen elvetemülteknél, mint én. De az a jó, hogy mint film egyébként mindenkinek tetszik. Kevesen mondják, hogy nem, és a rajongók szétszedték őket, annyira rajonganak. Senkit nem érdekel, hogy miért sötétedik be nyolc perc alatt az első üldözéses jelenetnél a tőzsde meg az alagút között. És nem is volt túl hosszú a film, én még néztem volna két órát; ugyan mit lehetne kivágni belőle? A legkisebb részek is fontosak benne, már így is nagyon meg lett vágva.

Melyik rész a legjobb a trilógiából?

Ha szigorúan azt nézzük, hogy színészi alakításokban melyik a legjobb, akkor a második, mert az a film Heath Ledger miatt Heath Ledgerről szólt, az a filmtörténet egyik legnagyobb alakítása. Kíváncsi vagyok, mi lett volna a harmadik filmben, ha ő életben marad. Az első film pedig azért lehetne a legjobb, mert nekem az mutatta be Batman eredettörténetét. Nem olvastam a régi képregényeket, és addig nem is ismertem a Ra’s al Ghul vonalat.

Neked tehát a Tim Burton-filmekkel kezdődött az egész?

Igazából Michael Keatonnel kezdődött. Akkor újult meg a magyar televízió a rendszerváltáskor, és négy napig volt próbaadás az mtv 2-n. Az egész ország a tévét nézte, és jött egy olyan film, amiben Keaton szerepelt, és akkor mondták: ő az, aki majd a Batman-filmben játssza a főszerepet. Egészen Christian Bale-ig nekem Keaton volt Batman.

De az elején számomra még az sem volt világos, hogy Batman nem szuperhős. Szerintem ezt az oldalát nem adják vissza a korábbi filmek. Tim Burton fekete meséje gyönyörű, és a maguk módján a másik kettő színes fényorgiájában is lehet gyönyörködni, de semmit nem adnak vissza abból, hogy ki valójában Bruce Wayne.

Lehet, hogy azért jön be a rajongóknak annyira ez a trilógia, mert végre komolyan lehet venni a Batman-univerzumot?

Én eddig is komolyan vettem.

Te igen, de sokan, különösen itthon, azt mondják, hogy érzelmileg éretlen tinédzserek olvasnak képregényt és pont.

Igen, komolyan lehet venni, de még inkább azt mondanám, hogy el lehet hinni. A mai technikával létezhet olyan helikopter, amelyik remekül manőverezik a toronyházak között. Sugárhajtású tankok húsz-harminc éve szolgálnak. Levegőben sikló emberek vannak. Bázisugró emberek vannak. Kevlárruha van. Vannak kiváló harcművészek. És Lamborghinik, kastélyok, kastély alatti barlangok és jó nők is vannak… Így lehet komolyan venni Batmant, és ha valamit én komolyan veszek, akkor abban hiszek is. Azt szeretném hinni, hogy vannak olyan gazdag emberek, akik élnek a lehetőségeikkel és segítenek azoknak, aki valamilyen szempontból védtelenek. Nem úgy, mint Batman, de árvaházak fenntartásával, valódi jótékony eseményekkel.

Azért is jó a Nolan-trilógia, mert akár én is hihetem azt, hogy lehetek ilyen. Szerintem sokan vannak így vele. Ha választani kell a hősök közül, én Batman szeretnék lenni – de még inkább, nem is Batman, hanem Bruce Wayne.

Mi a különbség?

Nem Batman Bruce Wayne, hanem Bruce Wayne Batman. Tehát ha Bruce Wayne-nek nem lennének szerettei, akkor ő maszk nélkül állna ki. Ha én gazdag lennék, és borzasztóan nagy lenne az igazságérzetem, és nagyon tudnék verekedni, akkor lehet, hogy én is felhúznám a ruhát. Ha megvannak a lehetőségeid és a tehetséged, akkor ez olyan, mint amikor Usain Bolt felveszi a futócipőt: csak a cipő kell hozzá, hogy a világ leggyorsabb embere legyen. Azért lettem rajongó, mert én is szeretnék ilyen lenni.

És persze ez egy példabeszéd is arról, hogy a jó győz.

A világ történeteinek nagy része ugyanerről szól. Miben más a Batman?

Ha megnézel egy akciófilmet, kilencven százalékában a gonosz egyszerűen elnyeri méltó büntetését. Ebben a filmben viszont olyan a főszereplő, aki szeretnél is lenni meg nem is: az a rengeteg küzdelem, amit folytat magával és a világgal, és nem csak a fegyvereivel – mert ő még a csodaruhájában is sebezhető, ott is fáj neki minden, pedig egy normál akciófilmben lőnek rád gépágyúval és egy karcolással megúszod a dolgot. Itt az az emberi vívódás a lényeg, a sok-sok döntés, az élethelyzetek, amin ez a főhős keresztülmegy: ez fejezi ki, milyen az, amikor az ember küzd a saját fájdalmaival. Mindenkinek az életében van valamilyen fájdalom, amit át tud élni.

Laknál Gothamben?

Laknék, imádom a nagyvárosokat. De nem a Tim Burton-féle városban laknék, és nem is a középső részek Gothamében, hanem abban a Gothamben, amit Nolanék kitaláltak. Hiába elsősorban képregényhős, de a mai generációnak Batman ez marad, amit Nolan csinált, különösen, hogy mi Batmannel eleve filmen találkoztunk először. Ez Batman története, ez Bruce Wayne története.

Kritikáink a trilógiáról itt olvashatók: A sötét lovagA sötét lovag – Felemelkedés.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com