balazsarnoldstarwars1Vannak, akiknek a Csillagok háborúja nemcsak film, hanem életforma. Balázs Arnold életében megrögzött gyűjtőszenvedélyként, kis játékfigurák formájában vannak jelen a rohamosztagos katonák és társaik. Még kisiskolásként kezdte el a gyűjtést, hogy aztán 21 éves fejjel már a retró és a nosztalgia jegyében indítsa újra gyűjtőmunkáját.

Nagyjából egyidős lehetsz az eredeti trilógia első epizódjával. Mikor és hogyan fogott meg a történet?

Hirdetés

Szüleim már egészen kicsi koromtól fogva vittek moziba. A Nevem Senki és hasonló Bud Spencer-filmek már egész korán megtaláltak. Az Egy új remény magyarországi premierjének idején, 1979-ben még csak négyéves voltam, így az még nem nekem, csak a szüleimnek szólt. Én a Star Wars-zal elsősorban képregényeken keresztül kerültem kapcsolatba. Nem feltétlenül ebben a témában készült képregények voltak, ha mindenfélék, amik reklámban hirdették a Csillagok háborúja-témájú nyugati játékokat. Tehát hamarabb kezdtem érdeklődni a figurák iránt, mint hogy én vagy bárki látta volna itthon a filmeket. Magyarország első jedibábu-gyűjtője vagyok. Alapvetően bábukat gyűjtök, de ezek a régi hirdetések, mint minden kezdete, a mai napig megvannak.

Csak később, nem sokkal A Birodalom visszavág hazai bemutatója előtt láttam az Egy új reményt. Ráadásul feliratosan, noha még olvasni sem tudtam, de az egész így is magával ragadt. Mondanom sem kell, hogy ekkor, a ’80-as évek első felében még esélyem nem volt ilyen nyugati bábukat beszerezni kisiskolásként. 1984-ben pedig bemutatták a A jedi visszatért, egy évvel a nemzetközi premier után – ekkor azért már megtaláltam a hozzám hasonlók érdeklődésűeket. A Birodalom visszavágot már szinkronizáltan mutatták be, A jedi visszatér idején pedig már tudtam olvasnak.

Gondolom, ekkortájt kezdődött a gyűjtőszenvedély.

Valahogy igen. Csak és kizárólag a régi trilógia játékait gyűjtöttem és gyűjtöm ma is. Évekig ez persze csak álom volt. Külföldi játékokat nagyon drágán vagy sehogy sem, legfeljebb dollárboltban lehetett megkapni. Az évtized közepére azért enyhült a szigor, megjelent a szürke import, szép lassan, itt-ott darabokat meg lehetett venni az olyan figurákból, amiket azokban az újságokban hirdettek, amivel minden kezdődött. Ekkor még nem voltam igazán gyűjtő. Nem tudatosan szereztem be, inkább csak játszani akartam velük. Gyerek voltam. Aztán amikor nagyobb lettem, el is adtam neked a Petőfi Csarnokban, mint mindenki más. Vettem belőle számítógépet.

balazsarnoldstarwars2

Nyilván itt nincs vége a történetnek, hiszen ma mégiscsak gyűjteményed van.

Igen. 1996-97 környékén kezdtem el ismét érdeklődni a dolog iránt. Volt benne ekkor már – 20 évesen – egy nosztalgia faktor: vissza a gyerekkorba! De a gyűjtés élménye is megcsapott, klubok alakultak, amiken keresztül könnyebben, gyorsabban lehetett beszerezni ezeket a játékfigurákat. Később az internet, a fórumok, az eBay és társai még jobban felgyorsították a folyamatot. Egyre lassabb ütemben növekedett, hiszen idővel meghatároztam, hogy mit szeretnék: csak az első trilógia kapcsán megjelenő eredeti játékfigurát.

Húsz évesen, húsz évvel ezelőtt kezdted gyűjteni. Mennyi idő alatt alakult ki a mai állomány? Jelen idejű a gyűjtés, vagy nagyjából lezártad már?

Az elején nem alakult még ki így, hogy pontosan mit akarok gyűjteni. Leginkább ami szembejött. Aztán idővel elcseréltem, mások jöttek, kicsit tisztult a kép. Kialakult bennem egy profil, hogy az eredeti dolgokat szedjem össze.

Mert mindenki mást gyűjt?

Igen, valaki nem csak játék figurákat, mások mindent, ami később keletkezett. Ezeket a darabokat 1977-ben kezdték gyártani, jellemzően az első 3 film bemutatójáig. Ami ezután készült, vagy, ne adj Isten, a második trilógia része, azzal én már nem foglalkozom. Éppen azért, mert az utolsó darabok is már 30 évesek, nem könnyű őket beszerezni, és nem olcsó darabok. Ez persze sok mindentől függ: mennyit gyártottak belőle, javítottak-e rajta, vagy megmaradt eredeti állapotában, bontatlan vagy bontott stb. A legtöbb gyűjtőnek amúgy a pénztárcája szabja a határt.

Ha most elmegyek az aukciós portálokra, találnék olyat, ami neked van? Mennyiért?

Elég széles a skála: leharcolt darab pár száz forint, de egy nagyon ritka bontatlan csomag a nyolcvanas évek elejéről akár több milliót is érhet. Az én gyűjteményem legolcsóbb darabja ötezer forint körül lehet, a legdrágábbat százezerért tudnám eladni. Van a vitrinben száz darab figura, és értékükben komoly a szórás. Itt is persze a piac dönti el az árakat: egy ritkább darab, ami szép is, milliós értékkel bírhat. Ezek az árak azért nem normálisak. Mondjuk, százezer forint sem, szerintem, de ez más kérdés, ráadásul én nyilván még annak idején nem annyiért vettem.

Idehaza mekkora kör foglalkozik ilyen relikviák gyűjtésével?

Nagyjából 50 főre tenni azokat, akik gyűjtenek, ebből 20-25 foglalkozik nagyon komolyan, hozzáértéssel. Kb. 15 fővel van kapcsolatom.

balazsarnoldstarwars3

Mit értesz az alatt, hogy nagyon komolyan veszik?

Akikben érzem a lelkesedést és a szakértelmet is. Mert vannak, akik mindent gyűjtenek, most éppen a Star Warst. Ezért is álltam le 1999-nél, hiszen eldöntöttem, hogy az előzménytrilógiával nem szeretnék foglalkozni. A jedi visszatérrel én lezártam ezt a dolgot, csak azokat gyűjtöm, amik ezzel foglalkoznak. Számomra ez a gyerekkori emlékek és a nosztalgia miatt fontos.

Beszélgessünk egy kicsit a jövőről! Gyűjteményed lassan húszéves: vajon mennyire fogják ezt továbbvinni vagy gyarapítani gyerekeid? Egyáltalán te mennyire törekszel arra, hogy átadd nekik ezt a kultúrát?

Kicsik a gyerekeim, nem tudom most még megmondani, hogy akarják vagy tudják-e ezt folytatni. Igyekszem nem rájuk erőltetni, bár ők erősen érdeklődnek. Nézegetik a vitrint, érdeklik őket a filmek. Vannak egyéb játékaik, pl. LEGO, amik Star Wars-zal kapcsolatosak. Mindenki azt gondolja körülöttem, hogy nekem Star Wars-őrült gyerekeim vannak, pedig nem. Szeretik, de önállóan gondolkodnak erről. A gyűjteménnyel kapcsolatban egyelőre az látszik, hogy tetszik nekik, hogy van ilyen, nézegeti a vitrint, de tudják, hogy nem szabad belenyúlni. Összességében azt gondolom, értékelik, amit az apjuk csinál, és ez mindenképpen jó dolog.

A fotókért köszönet az interjúalanynak.

, , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments