24-het_carl-gerber_szemrevalo_fotokerekeszoltan2Az idei Szemrevalón a tabudöntögető német rendezőnő, Anne Zohra Berrached új filmjét is bemutatták. A 24 hét c. felkavaró abortuszdráma társforgatókönyvírója, a szintén német Carl Gerber válaszolt kérdéseinkre.

A 24 története szerint Astrid Lorenz (Julia Jentsch) befutott stand up comedys második gyerekét várva ugyanolyan lendülettel dolgozik, mint korábban. Minden jól is megy, míg ki nem derül, hogy a baba Down-szindrómás lesz, mint a vizsgálatok mutatják, majd egy másik rendellenességet is felfedeznek nála. Ha a magzat beteg, Németországban a szülés előttig dönthet a nő, hogy megtartja-e a gyermekét. Astridnak magában és családjával, szűkebb és tágabb környezetében kell szembenéznie a helyzettel.

Hirdetés

A filmet a Cirko Film forgalmazza, a Szemrevalón szeptember 29-én és október 5-én lesz látható és 2016. október 13-ától a hazai mozikban is vetítik.

Hogy találtad ezt a témát?

Anne Zohra Berrached, a rendező keresett meg vele. A konkrét történetet nekem kellett kitalálnom, ő csak a témát adta meg, mint dokumentumfilmezéskor szokás – ugyanis ezzel indult a pályája. Az én feladatom az volt, hogy történetet találjak ki ehhez, és megalkossam a szereplőket, ugyanis fiktívek.

Hogy gyűjtöttél, gyűjtöttetek anyagot a forgatókönyvhöz? Beszélgettetek olyan családokkal, nőkkel, akik ehhez hasonló döntéshelyzetbe kerültek?

Nehéz volt olyanokat találni, akik megosztottak volna ilyen tapasztalatokat velünk. Először főleg orvosokkal, nővérekkel, szülésznőkkel beszélgettünk arról, hogy hogyan zajlik ez. Másfél évig készült a forgatókönyv, és aggódtunk, hogy lesz-e valaki, aki mesél a saját tapasztalatairól. Aztán sikerült végre találnunk egy házaspárt, akik hasonlókon mentek keresztül. Anne beszélgetett a nővel, mert úgy mégis egyszerűbben megy, bensőségesebb egy beszélgetés, nő a nővel, és rögzítette, én csak azt hallgattam meg.

Amikor fölmerült a forgatókönyv témája, volt-e olyan változat, hogy Astrid nem az abortusz mellett dönt?

Nem, kifejezetten ezt a döntést szerettük volna megmutatni. Sok minden változott, de ez biztos pont volt végig.

Ismersz más filmeket, könyveket, melyek ezzel a témával foglalkoznak?

Vannak, van egy hasonló témájú film, de abban a női szereplő nem így dönt, mint Astrid. De nagyrészt újságcikkeket olvastam a születést megelőző vizsgálatokról, hogy egyre hamarabb és egyre pontosabban meg tudják állapítani a betegségeket. Tehát ez a kérdés forgott a médiában, de nem eléggé. Ezért is készült ez a film.

Hogy dolgoztatok együtt a rendezővel a forgatókönyvön? Sokat vitatkoztatok, hogy mit mondjon a női figura, és mit mondjon a férfi?

Igen, sokat vitatkoztunk. Leginkább úgy zajlott, hogy Anne vette magára a nő szerepét, én a férfiét. Aztán néha cseréltünk. Aztán vegyük hozzá, hogy a főszereplő híres a filmben, és Anne is kezd híres lenni, mert az előző filmjének is nagy visszhangja volt. A női szereplővel részben párhuzamban áll, ezért is kereshetett meg engem, mint férfi forgatókönyvírót, ennek a filmnek a megírására. A férfi szereplő sem mellékszereplő, hanem megvan a maga véleménye, álláspontja. Összességében nagyon jó munkamódszernek bizonyult.

24-het_carl-gerberszemrevalo_fotokerekeszoltan1

Tudsz-e valamit a forgatás menetéről? A Nelét játszó kislánynak mennyire volt nehéz elmagyarázni, hogy mi történik?

Nem tudok sokat a forgatásról. De nagyon jó kérdés. Az biztos, hogy a Nelét játszó tíz év körüli kislány, Emilia Pieske már sok filmben szerepelt, bizonyos szempontból már „edzett”, szinte profi színész. Szerintem Anne elmondta neki, hogy miről szól a film, kérdés, hogy mennyit értett belőle. Valószínűleg a filmbeli karakterhez hasonlóan értetlenül fogadhatta az egész helyzetet.

Igen, de Astrid is megmondja neki: „A testvéred nagyon beteg. A szíve beteg. … Azt hiszem, nem lenne szép az élete.”

Igen, Astrid a kislányának is el akarta magyarázni a döntését, igazolni akarta előtte magát. Egyrészt nem akarta túlterhelni a kislányát a történettel, másrészt nem is akarta eltitkolni előle, hogy mi történik, kizárni – hiszen a kislány is tudni akarta, hogy mi zajlik a családjukban.

Az abortuszt végző orvost Berrachednek hívják, mint a rendezőt. Gondolom, ez szándékos névválasztás volt.

Igen, voltak olyan szándékaink is, amelyek csak utólag lettek világosak. Az orvosok igazi orvosok, és nem akartak a saját nevük alatt szerepelni, ezért lett az egyikük Berrached. Hogy mi álljunk emögött a döntés mögött, és ne ők. A kérésükre, sokuknak nem is vettük az arcát szemből, amit utána sajnáltak, mert végül úgy gondolták, jó lett volna teljes egészében felkarolniuk a filmet. És persze azért is így neveztük, hogy megkérdezzék az emberek.

Úgy tudom, Németországban már bemutatták a filmet. Milyen a fogadtatása?

Igen, még csak a múlt héttől van a mozikban. Olvastam kritikákat, nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott a film. Természetesen vegyes a fogadtatása. Az elejétől fogva világos, hogy nem ez lesz az a film, amit mindenki szeretni fog. Természetesen kaptunk kritikákat keresztény oldalról, hogy a gyerek életéről bizony nem lehet így dönteni. Eddig öt-hatszor láttam közönséggel, és nagyon kevesen mennek ki a teremből a nehezebb jelenetek miatt.

Anne Zohra Berrached: 24 hét

Milyen a késői abortusz általános megítélése Németországban?

Azt hiszem, a legtöbb ember nem is tudja, hogy erre van lehetőség bizonyos körülmények között. Esetleg sejtik, de sokan nem tudnak róla, így nem is gondolnak róla semmit. Egy keresztény hátterű kritikusnál azt olvastam, hogy a filmből szerinte a gyerek hangja hiányzik. Hogy vigyázat, ez a gyerek már él, már van joga az élethez, még ha nem is adhat ennek hangot. De azt hiszem, sokan közömbösek a kérdés iránt, nincs kiforrott véleményük. Többet kellene tudniuk, gondolkodniuk erről. A nők, akik ezen keresztül mentek, lehetnének nyitottabbak. De a nőnek van joga dönteni arról, hogy megtartja-e a gyereket, vagy sem.

Ha szabad megkérdeznem, mi erről a személyes véleményed?

Amíg írtam a forgatókönyvet, elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi történne, ha a barátnőm terhes lenne, és kiderülne, hogy Down-szindrómás lesz a gyerekünk. Akkor úgy voltam vele, hogy erősek vagyunk, vállalnánk ezt a helyzetet. Aztán elkezdtünk keresgélni, hogy mivel is jár ez, bizonytalanabbá váltam, és amikor a szívbetegség is felmerült, nekem is komoly kétségeim támadtak. Tehát pont úgy, mint a filmben. A törvény nagyon szabad: nem mondja meg, hogy mit kell tenned, és mit nem, mint a ’70-es években. Szerintem jó, ha a törvény nem foszt meg a döntéstől. Viszont neked kell döntened is, ami nehéz dolog, sok szenvedéssel jár, de a döntésedet nem kérhetik rajtad számon. Nem vádolhatnak azzal, hogy megölted a kisbabádat.

Ha jól tudom, ez az első nagyjátékfilmed. Hogy kerültél kapcsolatba a rendezővel, hogyhogy téged keresett fel? Foglalkoztál hasonló témákkal korábban?

Igen, idáig rövidfilmeket csináltam. Annéval egy helyen tanultunk, onnan ismertük egymást. Én hamarabb végeztem, látta a rövidfilmjeimet, és tetszettek neki. Valószínűleg a mély, kidolgozott karakterek miatt eshetett rám a választása. Amiatt is lehetett, hogy engem nem zavar az improvizáció, ha nem pont azt mondják a színészek, amit leírtam. Persze a motivációiknak és a  jellemeknek ugyanúgy kell maradniuk, de abban nem is volt változás, ám a színészeknek segít egy kis szabadság. Tudta azt is, hogy a társadalmi és politikai témák fontosak számomra, mert ez politika is.

Fotó copyright: Carl Gerberről: © Goethe Intézet, fotó: Kerekes Zoltán

a filmből: © Friede Clausz, zero one film

, , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments