jp_valkeapaa_foto_deri_miklos_01

J-P Valkeapää 2010-ben a Látogató című filmje kapcsán már járt Magyarországon, legújabb, Megléptek című alkotása szintén meghívást kapott az idei, 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválra. A finn rendezőt ennek apropóján filmkészítési módszeréről, furcsa motívumairól, személyes hozzáállásáról kérdeztük.

Hirdetés

Hogyan jött az ötlet, mi volt az inspiráció a legújabb filmedhez, a Megléptekhez?

Három évig dolgoztam egy korábbi filmterven, ami alapvetően egy második világháborús történet lett volna hosszútávfutókról. A szereplők kiválogatásával kezdtük a folyamatot, hogy találjunk egyáltalán olyan színészeket, akik hihetően el tudnak játszani olyan hosszútávfutókat, akik az 1952. évi Helsinki olimpiára készülnek. Mindez sajnos 3 millió euróba került volna és csak 2 milliót tudtunk összeszedni. Tehát a film végül sosem készült el, viszont nagyon sokat dolgoztam rajta, íróként és rendezőként is előkészítettem a munkát.

Ezután döntöttem úgy, hogy valami gyorsabban elkészíthető, olcsóbb filmet szeretnék, mondjuk kortárs témával foglalkozót, amelyhez nem szükséges annyi kutatás. Elkezdtem gondolkodni a karaktereken, hogy kiről meséljek ebben a filmben. Nagyon sok sajtóanyag a képzetlen, munkanélküli fiatalokról szólt, akik igazából csak csellengenek. Ez adta az ötletet, hogy egyfajta kívülállókról kell hogy szóljon ez a történet. Arról, hogy hogyan kezdődik el az ő életük és ez a kívülállósság hogyan eredményez, a menekülésen, a droghasználaton keresztül egy lejtőn lefelé tartó utat.

J-P Valkeapää: Látogató (2008)

J-P Valkeapää: Látogató (2008)

A kívülálló figurája (outsider) a Látogatóban is megjelenik. Ott az anyjával egyedül élő fiú néma, a Megléptekben dadogással küzd, ami miatt látványosan ki is csúfolják.

Nem volt tudatos döntés, hogy egy ilyenfajta beszédproblémát megjelenítsek. A Megléptek írása közben arra jutottam, nem akarok túl mélyre ásni a különböző pszichológiai rétegekben. Kerestem a megoldást, mi lehetne a leggyorsabb módja elmesélni, hogy ez a fiú, illetve a hozzá hasonló csoportok, közösségek egész életükben kívülállók voltak. Ezért döntöttem a dadogás mellett. A való életben nem dadog a színész.

Igazi színészekkel dolgoztál?

Nem. A főszereplő fiú, Joni (Teppo Manner) és a lány, Raisa (Roosa Söderholm)  amatőrök, a fiú gyakorlatilag 21 éves és vízvezeték szerelő, a lány pedig 19 éves, éppen csak hogy befejezte a középiskolát, a film készülte idején.

Talán azért is, mert ilyen fiatalok a szereplők, de olyan ez a film, mint egy kíméletlen mese.

Abban az időszakban, amikor gondolkoztam a filmen, nagyon sok Grimm mesét olvastam a gyerekeimnek és azt vettem észre, hogy ezek a történetek nagyon érdekes elbeszélő szerkezettel rendelkeznek. Elindul a történet egy íven, és aztán nagyjából a történet felénél 180 fokos fordulatot vesz, teljesen megváltozik a struktúra. Teljesen mást keresnek ezután a hősök, megváltozik a céljuk, vagy akár a hősök is lecserélődnek. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne összeilleszteni ezt a két dolgot, hogyan lehetne ezt a Grimm testvéreknél látott narratívát beleilleszteni egy nagyon is realista történetbe és ezzel tulajdonképpen csavarni egyet a történeten és másfajta végződést adni neki, mint ahogy azt mi megszokhattuk.

J-P Valkeapää: Megléptek (2014)

J-P Valkeapää: Megléptek (2014)

Nemcsak a film utolsó percei tartogatnak meglepetést a nézőnek. Engem személy szerint a különböző realista részek közé ékelt epizódok, álmok, hallucinációk költőisége teljesen magával ragadott.

A filmben sokszor éles váltással követik egymást a jelenetek, egyes részek majdhogynem rosszul kapcsolódnak, ahogy az egyik érzelemből a másikba ugrunk. Erre. Egyes részek, amely során egyik érzelemből ugrunk át a másikba. Legyen lobbanékonyság és személyesség az elbeszélésben, a karakterekben. Ez a film a szabadságról szól, ellentétben a Látogatóval, amely egy nagyon hermetikus film. Most azt gondoltam, ebben a filmemben mindent kipróbálok, amire eddig nem volt lehetőségem: buta trükköket, amilyenekkel a diákok az egyetemen kísérleteznek, élvezem a formát, nem pedig kontrollálom.

Társadalmi érzékenységed korábban készített reklámfilmjeidben (Kua, Végrendelet, A szobám), rövidfilmjeidben is testet ölt, akárcsak a Megléptek szabadság felé menekülő főhőseiben.

Szeretek filmet készíteni a mai Finnországról. Finnországnak súlyos gazdasági problémái vannak, több más országhoz hasonlóan. Azok az emberek, akik a filmben szerepelnek, egyfajta atmoszférát akarnak megjeleníteni, amit most érzek.

És ez az, hogy nincs jövőjük ezeknek a fiataloknak?

Nem tudom, ez attól függ, hogyan értelmezzük a film végét. Minden nyitott.

Akkor nem vagy pesszimista ezek szerint?

Nekem van két kisgyermekem, én nem lehetek. Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán optimista vagyok. Én remélem a legjobbakat.

Mik a terveid a következő filmedet illetően?

Annyit mondhatok, hogy egy szadomazo történet lesz.

Láttál már filmeket az idei Titanicon? Tervezed, hogy megnézel valamit?

Már láttam is két filmet. Joshua Oppenheimer, A csend képe című filmjét és a Csadoros vérszívót. Legutóbb, amikor itt voltam, folyamatosan esett, így csak filmeket néztem, de most gyönyörű idő van, úgyhogy meg szeretném nézni Budapestet, hosszú sétákat tenni.

jp_valkeapaa_foto_deri_miklos_02.

J-P Valkeapää. Fotó: Déri Miklós

Egy ráadás történet, amely egy nézőtől feltett kérdésre válaszol a közönségtalálkozón. A vaddisznó motívum mit jelent?

Az a vaddisznót jelképezi. Volt egy barátom, aki sofőrként dolgozott egy csapat gazdag üzletembernek, nagyjából tíz éve hallottam ezt a történetet. Ők azt csinálták, hogy egy hasonló, a filmben is megjelenő szigetre utaztak, ahol rengeteg vadállat volt, szarvasok, illetve vaddisznók is. Odamentek ezek a gazdag üzletemberek és gyakorlatilag egy éjszaka leforgása alatt levadászták az állatokat, majd séfek elkészítették nekik az ételeket, amellyel jól megtömték a hasukat. Tehát igazából volt egy ilyen történet, amiről hallottam, ami inspirálta a filmet.

(Felfedeztünk két elborult reklámfilmet az alkotótól: Everyday: Cookie, Everyday: Hair.)

 

, , , , , , , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments