Adam Stockhausen Oscar-díjas látványtervező olyan filmekben dolgozott, mint a Grand Budapest Hotel, a 12 év rabszolgaság vagy a Holdfény Királyság. Művészeti vezetőként közreműködött többek közt az Utazás Darjeelingbe című filmben. Stockhausen legfrissebb munkája Steven Spielberg hidegháborús drámája, a Kémek hídja – az interjúban a forgatásról és a film megtervezéséről mesélt.
Miért akartál dolgozni ezen a filmen?
Ez egy nagyszerű történet, és attól annyira csodálatos, hogy még igaz is. Francis Gary Powers-ről már korábban is hallottam, de James Donovanről még nem, így lenyűgöző volt összerakni a darabokat. Ráadásul annyira érdekes, hogy az aktualitása révén köthető mindahhoz, ami ma a világban folyik. Steven Spielberggel rengeteget beszélgettünk a film történelmi relevanciájáról és jelentőségéről, és hogy egyszerűen jó látni, hogyan is működött az igazságszolgáltatásunk az ilyen krízis helyzetekben.
Magyarázd el, mi az első lépésed, amikor nekikezdesz egy filmnek.
Az első dolog részleteire szedni a díszletet és kitalálni, hol fogjuk felvenni a filmet, milyen külső helyszínekre lesz szükségünk. Az első naptól kezdve arról beszéltünk, hogy Németországban fogunk forgatni, ráadásul nekem van is tapasztalatom az ottani munkában, ismerem a város építészetét. Így elővettem a régi képeimet és jegyzeteimet, hogy eldöntsem, milyen helyszínek is illenek leginkább bele az elképzeléseinkbe. Valójában az 1960-as Berlint akartuk volna, de a mai Berlin teljesen más új építészete miatt. Egy kiemelkedően fontos eleme a filmnek a berlini fal megépítése, sőt, maga a történet valójában az éppen épülő falról szól, kellett tehát egy épülő és egy kész, teljesen új fal is.
Hogyan építettétek fel a berlini falat?
Nagyon sokat foglalkoztunk az első fal kinézetével és magasságával (melyet végül kicseréltek arra a falra, amit a legtöbben ismerünk), tanulmányoztuk a felépítését. Az első falat gyorsan húzták fel, emiatt a szerkezete nagyon megmunkálatlan, egyszerű volt, alapozás nélkül. A betontömböket összehabarcsozták az ipszilon alakú acéldarabokkal, a tetejére szögesdrót került. A film során különböző helyszíneken kellett felépítenünk a falat, a végére nagyon belejöttünk a szállítgatásába.
A kezdetektől egyeztettél Janusz Kaminski operatőrrel és Kasia Walicka Maimone jelmeztervezővel a film színvilágáról?
Los Angeles-ben együtt találkoztunk Steven Spielberggel és Janusz-sal, átbeszéltük a helyszíneket és a film színeit, azt, hogy hogyan tompíthatnánk és vezethetnénk ki a színeket, ahogy Kelet-Berlinbe érkezünk. Kasiával többször dolgoztam már együtt ezelőtt. Rendszeresen beszéltünk és fotókat osztottunk meg egymással, hogy kiderítsük, mely színeket akarja használni a másik, így kiküszöböltük a duplázást.
Mesélnél a New York-I és berlini helyszínekről?
Sokat forgattunk Donovan házában Brooklynban, a Ditmas Park elnevezésű környéken. Ez jól esett a családjának, mert meg akartuk mutatni, hogy szoros szálak fűzték oda. A konkrét ház, mely Donovanét helyettesítette, egy bájos, viktoriánus családi ház, melyen sok korabeli apróság látszik, belül egylégterű, van verandája és hátsó kertje. A konyhát és az egész második emeletet mi építettük fel, szintén Brooklynban, a Steiner Studios-ban. Donovan ügyvédi irodáját a New York Bar Associations épületében forgattunk a 44. utcában és metrós jeleneteket a New York City Transit Museumnak köszönthetően egy igazi ’60-as évekbeli szerelvényben forgattuk. Annyi volt nehézség, hogy hogy fényképezzük le a megállóban a vonatot. Úgy sikerült, hogy a létező közlekedési rendszert használtuk, és a Metropolitan Közlekedési Társaság örömmel a rendelkezésünkre bocsátotta a Broad Street-I megállóját vasárnap kora reggel. Gyorsan kellett dolgoznunk, mint a villám. Mindent át kellett alakítanunk, a plakátokat és jelzéseket le, megváltoztatni a világítást, tetőtől talpig átalakítani a helyet, majd mindent visszapakolni, mint a villám. Emellett forgattunk Manhattanben, többek között a Foley Square-en a szövetségi bírósági épületben.
Németországban a Messe Berlinben forgattunk, egy konferenciaközpontban. Ez helyettesíti a moszkvai Szakszervezetek házát, ahol Gary Powers bírósági tárgyalása zajlott. Berlinben egy ikonikus helyen, a Templehof reptéren is forgattunk, több filmben is szerepelt az utóbbi években. Itt nagyon klassz felvételeket készítettünk amikor épp szállnak föl az emberek a repülőre.
Milyen volt a részleged és a közös munka a berendezőkkel?
Csodálatos csapatom volt, kezdve a grafikus tervezőnkkel, Annie Atkinsszal, aki fantasztikus munkát végzett az újságokkal és valamennyi grafikai kellékkel – ahol csak lehetséges volt keresett, kutatott, hogy igazi dolgokat használhasson, mint például a hirdetések a metróban. Sandy Hamilton, a berendezőnk készítette a holland érméket és az összes többi kémcuccot, és Rena DeAngelo, a dekoratőrünk a film New York-i részében, csinált minden munkát az Abel stúdiójában. Bernhard Hendrick és Marco Bittner Rosser, a dekoratőr és a művészeti igazgató Berlinben, elképesztő munkát végeztek, hogy létrejöhessenek a berlini fal képsorai.
Mesélj nekünk a forgatásról a kémek hídján, a Glienicke-hídon!
Meghatározó élmény volt pont azon a hídon forgatni, ahol Rudolf Abel és Francis Gary Powers cseréje lezajlott, szinte tapinthatóak voltak az események, amelyek megtörténtek a hídon. Ez nem azt jelenti, hogy könnyű lett volna, nem csak egy aprócska jelenetet forgattunk, hiszen ez volt a film tetőpontja. Ma a híd a Potsdamba tartó közlekedés egyik ütőere, biztos vagyok benne, hogy a lakóknak kényelmetlen volt a forgatás, de a kormány nagyon izgatott volt, és mindent meg is tett, hogy segíthessen elmesélni a történetet, ami lezajlott a hídon. Egyszerűnek hangzik, de a több hónapos előkészítés biztosította, hogy simán menjenek a dolgok.
—
A portré forrása: http://www.flickeringmyth.com/wp-content/uploads/2014/02/LR-Adam-Stockhausen.jpg
Az Intercom interjúját fordította: Gyöngyösi Lilla, Kajdi Júlia, Molnár Kata Orsolya és Szatmári Zsófia.
