Kritika

Anime-hét: Animekaleidoszkóp – A fiú és a szörnyeteg

Szívhez szóló, humoros, mély és szokatlan szövésű történetével A fiú és a szörnyeteg Mamoru Hosoda egyik legjobb filmje. (De még mindig nem Miyazaki.)

Mamoru Hosoda új filmje, A fiú és a szörnyeteg az év egyik szenzációja Japánban, magyar premierje pedig nagyszerű hír minden animáció-kedvelő számára: bár a filmet már láthattuk az Anilogue-on – köszönhetően a rendező Magyarország és a fesztivál iránti szeretetének –, megérdemli a széles közönséget.

Kezdetben hagyományos mágikus-realista történetet ígér A fiú és a szörnyeteg. A kilencéves Kyuta elszökvén családjától utat talál egy párhuzamos valóságba: a modern Tokió mellett létező szörnyvilágba, amit varázslat és bölcsesség ural, és ahol kissé félik az embereket. Ott a medve-farkas-ember harcművész, Kumatetsu tanítványává szegődik. Csakhogy mindketten önfejű és hajlíthatatlan teremtések, kevés belátással mások igazsága iránt: legkésőbb a harmadik ordítós-kergetőzős összecsapásnál Kyuta is rájön, hogy ha valamit kezdeni akar új életével, mesterét kell átformálnia.

De aztán, akár a 2012-es Farkasgyermekek esetében, bonyolódni kezd az anime-struktúra. Egyre kevésbé világos, hogy Mamoru Hosoda életutat mutatna be (legalábbis egy életút részleteit), vagy a háromfelvonásos történetmesélést választja – az előkészítés-konfrontáció-klimax struktúrát. Hosoda új filmje annyi történetszálat, tanulsághordozó réteget, érdekes mellékszereplőt és sorsot ötvöz eggyé, hogy A fiú és a szörnyeteg tipikus anime-történetből gazdag mozaikká válik.

A mester-tanítvány szál, például, az önismeret és önuralom fontosságáról szól

– de valójában a társra találásról és önfeladásról is. Aztán otthagyja a film egészen a felnövekvés, a tanulás és a család evilági (középiskolai) problémái kedvéért. Majd azt a harc és a bosszú ügyéért. Végül az egészet a felelősség felfedezéséért. Minden ugrás egy-egy téma- és történetszál-váltás, és hogy Mamoru Hosoda mégis össze tudja tartani ezt a kavalkádot, szinte csoda.

A fiú és a szörnyeteg másik érdeme, hogy bár felvonultat jónéhány kötelező anime-sablont is, mindnek értelmet és súlyt ad. A srác vállán ülő (más filmekben jelentéktelen mellékszereplő) kicsi mussz kilétét az első perctől sejteni lehet – és a sejtés érzelmi többletté válik. A részletgazdag háttérhez képest elnagyolt karaktergrafika a szörnyek ábrázolása miatt nyer értelmet (őket reálisabb animációval nehéz lett volna megtartani a furcsa és a kedves határán). A könyvmoly Kaede első pillantásra anime-sztereotip figurája tudatos választássá és valóságos áldássá válik a film végére.

A kaleidoszkóp pedig minden korosztályt elgyönyörködtet.

Az iskolásoknak egy vidám, olykor izgalmas és igencsak tanulságos történetet kínál A fiú és a szörnyeteg, jó adag megbeszélgetni való igazsággal; az érettségizőknek egyenesen a képébe tolja: a tanulás is hősies harc; a felnőtteknek a mester-(szülő)-lét kihívásairól mesél. A konvenciók megcsavarásával Hosoda elérte, amit Az idő fölött járó lány óta még egyszer sem: filmje az anime-rajongóknak is újdonságot jelent, mert messze kiemelkedik a műfaj átkát jelentő ipari szabványos filmek közül.

Valóban, A fiú és a szörnyeteg olyan emberséges (még főgonoszaival is) és olyan meleg, mintha Miyazaki meséit látnánk. De itt a film egyetlen gyöngéje – Hosoda még mindig nem Miyazaki. Hiányzik belőle a vakmerőség; az őrült és egyedi dolgok vállalása és mégis-kivitelezése. Az átrendezett, elmélyített anime-sablonok önmagukban csak sablonok maradnak. Hosoda tehát tanít és gyönyörködtet, de nem nyűgöz le. Nyugaton a Pixarnál rendezne világhíres kasszasikereket, Walt Disney örök árnyékában.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com