Értékelés: 8/10 Így értékelünk mi »


bosch_a_gyonyorok_kertjeRitkán látni olyan ismeretterjesztő filmet, amely felnőttként kezeli a nézőt – igazi felüdülés, ahogy A művészet templomai-sorozat legújabb epizódja kinyilatkoztatások helyett közös gondolkodásra invitálja a nézőt, így avatva be Hieronymus Bosch csodás festményének titkaiba.  

Kedvenc művészettörténeti sorozatunk, A művészet templomai ismét kellemes meglepetést okozott: ezúttal bebizonyította, hogy nemcsak múzeumról (Vatikán múzeum), operaházról (Milánói Scala) vagy kiállításról (Leonardo da Vinci) lehet érdekes dokumentumfilmet készíteni, de akár egyetlen festményről is. Persze nem akármilyenről: az 500 éve elhunyt németalföldi festő, Hieronymus Bosch szárnyasoltárja, A gyönyörök kertje annyira rejtélyes és részletgazdag, hogy minden négyzetcentiméterén érdemes megpihennie a kamerának és a gondolkodóknak is. Kimeríthetetlen forrásnak bizonyul az értelmezők számára.

Ez a hívogató gazdagság alattomos csapdákat is rejthetne magában, ám a film bámulatos ügyességgel kerüli ki őket – ez benne a legjobb. A tudományos ismeretterjesztő csatornákon futó hasonló filmek ugyanis általában egyetlen célt tűznek ki maguk elé: fognak egy rejtélyes témát, majd hosszas felvezetés után előállnak egy megfejtéssel. Íme, a legfrissebb kutatások szerint ezt és ezt kell gondolni erről. Ezzel egy időben elkövetik azt a hibát is, hogy túl nagyot akarnak mondani a tárgyukról – minden állításuk leleplező, forradalmian új és hasonlók.

Hirdetés

bosch_a_gyonyorok_kertje_2Ez a film viszont egészen más utat jár be, hiszen a célja is teljesen különböző. Nem akarja megfejteni Bosch titkát, hanem közös kalandozásra invitál, amihez szempontokat, háttéranyagot és véleményeket ad; párhuzamos véleményeket. Hiszen tucatnyian szólalnak meg a filmben – ráadásul többségük még csak nem is tudós, hanem művész: zenészek, festők, írók és költők (a legismertebb közülük talán Salman Rushdie). A legtöbben csak a benyomásaikat közlik vagy kérdéseket vetnek fel: engedik, hogy hasson rájuk a mű. Ez a recepcióesztétika elveit idéző nyitottság pedig azért szimpatikus, mert rendkívül gondolatébresztő a néző számára is.

bosch_salman_rushdieÁm eközben a film arra is ügyel, hogy ne váljék parttalan asszociációk halmazává: jó ritmusban váltogatja a tárgyszerű megszólalásokat, a filozofikus szösszeneteket és a lelkes rajongók dicshimnuszait. Ennek során egyrészt – szintén a recepcióesztétika kívánalmainak megfelelően – eljátszik a gondolattal, hogy a korabeli nézőnek mit jelenthetett a kép: ez egyszerre nagyon izgalmas és informatív. Másrészt a kép keletkezéstörténetét is megpróbálja felfejteni – ez a szál már kevésbé működőképes, főleg azért, mert a kép holland történelemben és tulajdonosai életében játszott szerepe nem olyan izgalmas, mint maga a mű. A festő személye körül pedig túl sok a bizonytalanság – ennek a film hatását tekintve legfeljebb annyi jelentősége lehet, hogy növeli a titokzatosság auráját a kép körül.

Van viszont egy harmadik vállalása is a filmnek, amit akár posztmodern játéknak is tekinthetünk, és ugyancsak az alkotók intelligenciáját dicséri: a festményt a sok elemzés mellett tudományos vizsgálatnak is alávetik, hátha ez közelebb visz a titkainak megfejtéséhez. Az eredmény? Ahogy az álmok műszeres bemérése sem magyarázza meg az álmodás csodáját, úgy ennek a rémálomszerű festménynek a megröntgenezése sem leplezi le a titkot. Csak egyféleképpen kerülhetünk közelebb Bosch-hoz: ha engedjük, hogy magával ragadjon, hasson ránk – ehhez pedig ez a film kitűnő kiindulópontot ad.

Adatlap

A művéset templomai: BOSCH – A gyönyörök kertje (Bosch: Garden of Dreams)
színes, feliratos, spanyol dokumentumfilm, 85 perc, 2016

Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.

rendező: José Luís López Linares
zene: Juan Carlos Cid Torrejón
narrátor: Juan Carlos Cid Torrejón
executive producer: Cristina Alovisetti
vágó: Cristina Otero, Pablo Blanco Guzmán, Sergio Deustua
, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments