Kritika

A svédek Forest Gumpja – A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

a 100 eves ember aki kimaszott1Szeretem a jó vígjátékot, ráadásul ha a film Adam Sandler és Rob Schneider mentes, akkor erre még némi remény is maradt. A svédek Rejtő Jenőjeként emlegetett Jonas Jonasson azonos című bestsellerjéből született vígjáték, A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt meglep, sokkol, és alaposan megnevettet.

Allan Karlsson (Robert Gustafsson) 100. születésnapján még nem érzi úgy, hogy megette volna a kenyere javát, ezért szó szerint kimászik az öregek otthonából. Innentől kezdve párhuzamosan látjuk új kalandjait és visszaemlékezéseit, amelyeken keresztül nemcsak Allan élete, de a XX. századi történelem fontosabb momentumai is prezentálódnak – csak egy kicsit másként, mint ahogy mi a történelemkönyvekből megismertük. A Zelig és a Forest Gump óta tudjuk, hogy az alternatív történelem igen szórakoztató, és ez a 100 éves ember… esetén sincs másként: Allan hol az atombombát segít feltalálni, hol Albert Einstein félbolond ikertestvérével próbál megszökni a Gulagból, hogy aztán Sztálin elvtárssal öntsön fel a garatra.

a 100 eves ember aki kimaszott2A film legnagyobb erénye az egymást érő váratlan események sortüze. Éppen süppednék bele a székembe és morognám magamba, hogy úgyis tudom, mi lesz a jelenet vége, és akkor bumm! Már az első jelenetnél felkapom a fejem, mert Allanről kiderül, hogy szenvedélyes hobbirobbantgató. A fekete humor kedvelői szeretni fogják A 100 éves embert, mivel a későbbiekben nemcsak egy-egy jól sikerült detonáció, és a már említett megmachinált történelem lesz a humor forrása, hanem rengeteg féle morbid, de annál szórakoztatóbb haláleset is. Allan, és az útközben összeszedett társai nyomában van ugyanis egy motoros skinhead-banda, így az elhalálozások igen széles palettájáról kapunk ízelítőt.

Felix Herngren elsőfilmes rendező, ezért benne volt a rizikó, hogy elbaltázza Jonas Jonasson regényének adaptációját, de szerencsére éppen ellenkezőleg történt: egy remek skandináv vígjáték született, amelyben nem elég, hogy ötpercenként felrobban/meghal valaki, vagy egyszerre a kettő, de ezeken még elég jókat is derülünk.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com