Kritika

Inspiráció felsőfokon – A számolás joga

Theodore Melfi már a St. Vincenttel felkeltette az érdeklődésünk – most A számolás jogával bebiztosította azt is, hogy végre megjegyezzük a nevét is. Az igaz történeten alapuló sztori, melyet a direktor saját, Allison Schroederrel közös adaptált forgatókönyvéből rendezett, igazi inspirációs fröccs, ami után a legelérhetetlenebbnek tűnő célok is karnyújtásnyira kerülnek.

Hosszan lehetne sorolni Amerika bűneit, a modernkori rabszolgatartás és a későbbi szegregáció egyike azoknak, amit nehéz megbocsátani. Kissé cinikus, ahogy Hollywood – mintha csak magára akarná vállalni a vezeklést – az utóbbi években sorra ontja magából az afroamerikaiak polgárjogi mozgalmának és személyes szabadságharcainak fontos állomásait megörökítő filmeket. Az Obama éra 8 éve alatt mintha végre eljött volna az idő a feldolgozásra.

A jelenségnek már neve is van, Obama-effectnek mondják, s bár a konkrét ok-okozati összefüggés kérdéses, az tény, hogy az ország 44. elnökének regnálása egybeesett Hollywood újfajta reprezentációs törekvéseivel. A jelenség keretében olyan kérdésekre irányult kiemelt figyelem, mint a nők szerepe az elférfiasodott filmiparban, az #OscarSoWhite és persze az afroamerikaiak helyzete. Az utóbbi témakörben többek között olyan filmek készültek, mint 2013-ban A komornyik és A 42-es, 2014-ben a Selma és a 12 év rabszolgaság, 2015-ben a Straight Outta Compton, 2016-ban pedig a Gyökerek – hogy csak az itthon legismertebbeket soroljam az elmúlt pár évből.

A számolás joga újabb állomás ezen az úton. Három szuperokos barátnő, Katherine (Taraji P. Henson), Dorothy (Octavia Spencer) és Mary (Janelle Monáe) a NASA színesbőrű kalkulátorai között, az alagsorban tengetik napjaikat. Amikor azonban Al Harrisonnak (Kevin Costner) egy megbízható matekosra van szüksége, nincs lehetőség a bőrszínnel foglalkozni – össze kell fognia fehérnek és feketének, hogy az amerikaiak megnyerhessék az űrversenyt. A filmet nézve az embernek az az érzése támad, hogy ilyen nincs, vagy csak a mesében – de tudjuk már régóta jól, hogy a legjobb történeteket bizony az élet írja. Ezt is. A mesélő ezúttal Margot Lee Shetterly volt, aki hosszas kutatómunka után vetette papírra Hidden figures címmel azon fekete nők történetét, akik oroszlánrészt vállaltak a NASA programjaiban.

A számolás joga közel sem tökéletes film, itt-ott hatásvadász eszközökhöz és közhelyekhez fordul a nagyobb jó kedvéért, ennek ellenére is azt kell azonban mondjam, hogy eléri a célját. Irigylésre méltó arányérzékkel, mindennapi „apróságokon” keresztül érzékelteti a feketék kilátástalannak látszó helyzetét a hatvanas évek pleasantville-i Amerikájában, és szépen lassan, lépésről lépésre növelve a feszültséget csinál forradalmat kávéfőzők és toalettek segítségével. Melfi – miközben egy valóban nagy dolog, az űrprogram sorsáról is mesél – nagy szavak nélkül, tökéletes inspirációt adva áll ki egy igaz – és számomra döbbenetes módon, még ma sem mindenki számára egyértelmű – ügy mellett.

A hölgyek remekelnek. Taraji P. Hensont, akit mostanában az Empire-ban a kőkemény Cookie-ként csodálhatunk, remek látni ebben a csendes, mégis öntudatos karakter bőrében. Costner könnyedén hozza a tőle elvárható, magas szintű alakítást, a legnagyobb meglepetést azonban ezúttal Kirsten Dunst okozza. Pókember macájaként és hedonista királynőként nem tudott korábban meggyőzni, de úgy tűnik, mára ő is kiforrott színésznővé érett. Visszafogott, alázatos játékával emlékezetes perceket okoz a mostanában inkább a művészfilmek és a tévézés világa felé fordult színésznő.

Jól látható, van miért odafigyelni A számolás jogára – és akkor még Benjamin Wallfisch, Pharrell Williams és Hans Zimmer koprodukciójának köszönhető zseniális filmzenéről nem is ejtettem szót. Nem is fogok – el kell menni megnézni a filmet, akkor úgyis meghalljátok!

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!