Kritika

A vibrátor keletkezéstörténete – Hisztéria

Kivételesen nem Jane Austen tollából folyt ki a legújabb viktoriánus történet. Ezúttal egy kosztümös, társadalmi szatírába csomagolt történelemórát láthatunk a tomboló prüdériáról és a nőknek igen-igen kedves ketyere születéséről.

Ez az a kor, amikor hisztériás „járvány” lesz úrrá az angol miladyken, magyarán minden olyat, amit férjük akkoriban ki nem állhatott, a hisztéria tünetének tekintették. Ide tartoznak az olyan „kóros” állapotok, mint az álmatlanság, nyugtalanság, szomorúság, ám valójában a szexuális kielégítetlenség a nyitja mindennek. Erre jön rá Dr. Robert Dalrympl (Jonathan Pryce) és építi fel rá virágzó üzletét, hiszen a hisztériát lehetne ugyan kezelni forró fürdővel vagy egy kiadós lovaglással, a kézzel történő altesti masszázs mégiscsak több hölgyet vonz. Ebbe a praxisba csatlakozik be a halladó szellemű – értsd: kezet mos és hisz a baktériumok létezésében – fiatal orvosunk, Dr. Mortimer Granville (Hugh Dancy).

A film nagy előnye, hogy kellő iróniával kezeli a 19. század Angliájára jellemző prüdériát és a fájdalmasan kimért modorosságot. Ehhez árnyalt karakterek kellenek, akik képesek bemutatni egy szeletet az akkori társadalomból. Hugh Dancy személyében megszületni látszik az új Colin Firth, női párja Charlotte pedig tisztán látja mind saját korát, mind a jövőt a nők jogaiért elkötelezetten harcoló szüfrazsett személyében. Mindezt a Batman-franchiset is megjárt Maggie Gyllenhaal szenvedélyes játékának tolmácsolásában – megtévesztően jó brit akcentussal. A legjobb mondatok mégis Rupert Everettnek jutottak, aki Edmund St. John-Smythe szerepében sziporkázik, mint milliomos és feltaláló: az ő elektromos tollseprűjéből születik meg az első vibrátor is, ami inkább emlékeztet egy hajszárítóra, mint kortárs utódaira.

A film megpróbál lavírozni a nők kielégüléséhez kapcsolódó humoros részek és a Charlotte által feszegetett, komolyabb szociális kérdések közt – ez utóbbi kapta a kisebb szerepet, ezért többet fogunk nevetni, mint a nők és a választójog kérdéskörén filozofálgatni. A film továbbá úgy tálalja a felvilágosulatlan orvoslást, az akkoriban újnak számító találmányokat, vagy a nőkkel és osztálybeli különbségekkel kapcsolatos gondolatokat, hogy már-már hátba veregeti a felvilágosult nézőt, amiért ezekkel már réges-rég tisztában van. Ha nevettem, valójában kinevettem azt, hogy akkoriban még nem volt egyértelmű a baktériumok létezése vagy a telefon mindennapos használata.

Akik kedvelik a már emlegetett Jane Austen feldolgozásokat, azok bizonyára a Hisztériát sem vetik majd meg, már csak a szeretett miliő miatt sem. A humoros fun-factek és a szatirikus hangnem pedig a hölgy nézők által berángatott férfi partnereknek is segít, hogy élvezhetővé tegyék a filmet.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com