Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


aferimAz Aferim!, vagyis „Bravó” című, western elemekből épített road movie a román újhullám legújabb zászlóshajójaként megérkezett Magyarországra. Berlini világpremierje sem véletlen a 19. századi cigány rabszolga kálváriájának, ami hamleti és candide-i módon szól, hogy aztán a végén mindenki feltehesse a kérdést: a jó valóban megkapja-e méltó büntetését?

Radu Jude nemcsak hogy egyik vezéralakja annak a szerencsés együttállásnak, amit a román rendezők elmúlt 15 évében látunk, hanem saját filmjeivel kapcsolatban is elmondható, hogy általában nagy várakozás előzi meg, és tudatosan építi fel őket. Nem gyakran szól, de akkor jól előkészítve. Az Aferim! is évekig készült, de korábbi filmjei – A legboldogabb lány a világon vagy a Mindenki a mennybe megy – is nagyon határozott és karakteres alkotások. Ez az idei film külsőségekben is erősen elüt nem csak a Jude-filmektől, hanem az egész mai román mozitól is. A megszokott nagyvárosi paneltörténetek helyett ugyanis 1835-ben járunk, az elmúlt évtizedekben pedig nem nagyon emlékszem olyan román filmre, ami a rendszerváltásnál korábbi időben játszódott. Ráadásul az alkotók teljes egészében fekete-fehér filmet forgattak (de micsoda gyönyörű, kristálytiszta minőségben), 35 mm-es kópiára egy olyan korszakból, ami nem sokkal van a török hódoltság után, és nem sokkal a cigány rabszolgaság vége előtt.

Hirdetés

A történet magva ugyanis egy rabszolga felkutatása szerte Havasalföldön, aki a környék nagybojárjától szökött meg, és annyiban maradhatunk, hogy ez soha senkinek nem vált még előnyére, egy 19. századi cigány rabszolgának pedig még kevésbé. Constandin rendőr (Teodor Corban), aki a bojárnál (Alexandru Dabija) szeretne néhány jó pontot szerezni az akcióval, fiát (Mihai Comanoiu) is elviszi, hogy az tanuljon. A Candide-féle utazási regényekhez és a 20 századi road movie-khoz hasonlóan találkozunk az út során azokkal az alakokkal, akik a végcélt – vagyis a rabszolga felkutatását és visszajuttatását – ilyen vagy olyan irányban módosítják. Az évszázad román filmjeire oly jellemző szövegközpontúság egy ilyen környezetben különösen jól hat, hiszen Voltaire művéhez hasonlóan itt is ezek a találkozások és dialógusok mutatják meg mind jobban Constandin és fia világlátását.

aferim2

A tett, amit véghezviszünk, az igazságot szolgálja, tehát jó – visszhangzik a film tételmondataként a rendőr gondolatmenete, miközben a látott képek, a párbeszédek és az egész környezet egészen mást sugall. Constandin egyre kisebb meggyőződéssel mondja újra és újra elképzelését, miközben bennünk is egyre nagyobb a feszültség az egyre erősödő trágárság és erőszak láttán. A szökött rabszolga felkutatásának módszerei egyre tisztességtelenebbek, nem csoda hát, hogy egyre többször halljuk a törvényre hivatkozni főszereplőnket.

A film végén a jog szerint nem marad kétség: a szökött bűnöst, aki a bojár feleségével feküdt össze, durva büntetéssel büntetik. Az erkölcs és a józanész azonban feltűnően hallgatag marad. A történetben éppen attól kap nagy hangsúlyt az ellentmondás jog és erkölcs között, hogy utóbbiról – vagyis a józan emberi igazságérzetről – egészen sokáig semmi szó nem esik. Hiába, a világ sosem változik.

Adatlap

MafabAferim!
fekete-fehér, feliratos, román filmdráma, 108 perc, 2015

rendező: Radu Jude
forgatókönyvíró: Radu Jude, Florin Lăzărescu
operatőr: Marius Panduru
díszlettervező: Augustina Stanciu
jelmez: Dana Păpăruz

szereplők:
Teodor Corban (Costandin)
Cuzin Toma (Carfin Pandolean)
Mihai Comanoiu (Ionita)
Alexandru Dabija (Iordache Cîndescu)
Luminiţa Gheorghiu
Alberto Dinache
Mihaela Sîrbu
Şerban Pavlu
Dan Nicolaescu

IMDb
Mafab



Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments