Kritika

A víz az mindig mély? – Akváriumban élni

akvariumbanelni2Komplex, körkörös narratívával már nem egyszer találkoztunk, ezek azok a filmek, amelyek sok szereplőt mozgatnak párhuzamosan, a különálló életek pedig egy-egy ponton mégis metszik egymást. Az izlandi Akváriumban élni is pont ilyen film, de a drámai formát nem igazán tudja megújítani.

Lehet, hogy ez nem is feladata, elég, ha csak gazdagítja, differenciálja a már meglévő sémát. Ez lényegében sikerül is neki, így aki kedveli a hasonló alkotásokat, annak bátran ajánlható az Akváriumban élni.

Baldvin Zophoníasson második rendezése egyébként 2014 legnézettebb és legtöbb bevételt hozó filmje lett hazájában, ráadásul Izland tavalyi Oscar-nevezettje is volt. Nem véletlenül, hiszen az Akváriumban élni a gazdasági válság előtti-alatti társadalmi berendezkedést próbálja megjeleníteni, így az izlandiak a jellemző szociális ellentétekben és a szereplők társadalmi típusjellegében is magukra ismerhettek.

Az Akváriumban élni mindhárom főszereplője kettős életet él, saját világaik rabjai: Eik (Hera Hilmarsdóttir) egyedülálló anya, aki tartozásait csak úgy tudja fizetni, hogy óvónői állása mellett szexuális szolgáltatásokat nyújt tehetősebb férfiaknak; Móri (Þorsteinn Bachmann) lecsúszott író, aki minden nap ájulásig issza magát az utcán, miközben otthon egy üres luxuslakás várja; Sölvi (Thor Kristjansson) pedig a focit hagyja ott, hogy a bankszakmában helyezkedjen el, miközben egyre nagyobb morális dilemmákba ütközik. Mindegyikük a látszat, a felszín és a mélység között ingadozik, az igazi önvalóra, a mélybe merülésre (vizuálisan is) viszont a film végéig várni kell.

akvariumbanelni1Figyelemre méltó ebből a szempontból a karakterek által bejárt ellentétes út is: míg egyesek megváltást találnak a mélyben, mások elveszítik valódi énjüket. Az alsóbb és felsőbb gazdasági rétegek összjátékát egyébként a három szereplő mérleghelyzete is jól példázza, hiszen Móri gyakorlatilag átmenetet, köztes állapotot jelent Eik és Sölvi között, és Móri az, aki a mérleget egyik oldalról a másikra billenti.

A film pozitívuma, hogy lassan, apránként fedi fel a dolgok jelentését, finoman adagolja az információt, így a játékidő első felében nem is nagyon látjuk át a szereplők viszonyrendszerét, nem tudjuk, melyik motívum kinek fontos sőt, néha azt sem, hogy kit/kiket látunk. Az előbb különálló kis szigetekként felvillanó állomásokat majd később kötik össze a megértés pontonjai.

A három fő szál közé ráadásul egy „kakukktojás” múltidéző vonalat is elrejt az író-rendező, amely még homályosabbá teszi az amúgy is vizenyős, baljósan kékesszürke képeket. Ettől azonban csak izgalmasabbá válik a képletet, mivel itt nem a fogyasztásra kész, jól megrágott történet repül a szánkba, itt a nézőnek is dolga van, az ő feladata lesz befejezni ezt a kirakót. Jól érezzük magunkat, nem néznek minket hülyének!

„Majdnem elviselhetetlen szentimentális giccsbe fordul az addig visszafogottan megalkotott (realista) világ…”

Kár, hogy ez csak a film közepéig tart. Itt jönne, ugye, az ügyes lezárás, ehelyett a példaszerűen szőtt szálak a végén szétesnek, fellazulnak. Az egyébként is kissé papírszerű, sablonos, meglepetést, összetettséget nem igazán tartogató karaktereket a precíz, eleven és hiteles színészi játék ideig-óráig megmenti, de a forgatókönyv hiányosságai, drámai túlzásai és hatáskeltő, érzelemkolduló fortélyai már kivédhetetlenek. Majdnem elviselhetetlen szentimentális giccsbe fordul az addig visszafogottan megalkotott (realista) világ, bár még így sem lesz olyan durván melodramatikus, mint mondjuk az Alabama és Monroe volt.

Lehet egyébként, hogy ebben a formátumban egyszerűen nincs több, és csak egy nagy fordulattal, meglepő, meghökkentő végkifejlettel, radikális stílusváltással, önreflexióval lehetne kezdeni vele valamit. Mert az ilyen „sima” lezárás – ami nagyrészt, lássuk be, mégis csak a drámai komplex narratíva követelménye – sablonos, unalmas, egyoldalú és felszínes lesz. Mi meg csak legyintünk majd.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com