Értékelés: 5/10 Így értékelünk mi »

A hegedűtanárA zene nem tünteti el a sok szarságot a világból. Nem tud harcolni ellene. Viszont megszépíti az életet. Tesz valamit a mérleg másik serpenyőjébe. Ez A hegedűtanár mondanivalója, és ez tényleg jó alapgondolat – de ezen kívül sajnos nem igazán emlékezetes darab.

A komolyzenéről csinálni filmet manapság, hát, finoman szólva sem blockbuster-gyanús. Pedig a téma fontos és jó; nem csak fesztiváldíjakat lehet(ne) vele elnyerni, de a művészetkedvelő mozinézők szívét is könnyen. A hegedűtanár azonban beváltatlan ígéret marad és elbukik.

Hirdetés

Vagy mégsem? A fesztiválokon szereti a közönség – úgyhogy „a művészetkedvelő mozinézők szívét” tényleg meg tudta szerezni. Részben talán a komolyzene által – ami tényleg elismerendő erénye a filmnek –, részben pedig a brazil favelák világának finom, nem túl nyomulós és elborzasztó bemutatásával. De a hitelesség helyett inkább a művészi hatás lehetett a fontosabb a rendezőnek, Sérgio Machadónak, és  érzésem szerint ez is közrejátszik abban, hogy az érdekes drámai helyzet ellenére korántsem mondható jó vagy erős filmnek A hegedűtanár.

Főhősünk, Laerte, a hegedűművész (Lázaro Ramos), nehéz ember. Nem találja igazán senkivel a hangot, a kapcsolatai senkivel sem igaziak, és hiába volt hegedűvirtuóz „csodagyerek” kiskorában, a célját, hogy a Sao Pauló-i Állami Szimfonikus Zenekarban hegedülhessen, nem sikerül elérnie. Úgyhogy kénytelen-kelletlen egy másik pályára kell álljon, ha nem akar éhen halni: a nyomornegyedbe megy zenét tanítani egy alapítványi zeneiskolába.

A történet folytatása innen sejthető; de ettől még lehetne jó dráma, amit látunk. Hathatna a szívünkre: de ahhoz nem eléggé rokonszenvesek, érthetők és szerethetők a karakterek. Vagy hathatna az eszünkre: ahhoz meg túlságosan nagyon a lyukak a történetben.

A hegedűtanárA legfőbb baj az, hogy a szereplők a levegőben lógnak. Nem tudunk azonosulni egyikkel sem igazán. A főhős sok szempontból olyan, mintha autista lenne kicsit, furcsán reagál mindenre, még a szüleivel való kapcsolata is hazugságokra épül. Nem segít az sem, hogy azok a szereplők is nagyon vázlatosak, akik körülveszik. Van például egy nő a kvartettben, amiben játszik, akivel egyszer csak elcsattan egy csók a film háromnegyedénél. Se előtte, se utána nincs előzménye vagy folytatása a dolognak, nincs kifejtve kettőjük kapcsolata, egyszerűen érthetetlen az a jelenet.

Ugyanígy a gyerekszereplők sincsenek igazán részletezve. Igaz, ott legalább megtudunk valamit a hátterükről, a nyomornegyedben zajló életről, arról, hogy hogyan függenek össze ott a dolgok: a mindennapi élet és a fényűzés, a bűnözés és az iskola, és mindennek milyen a kapcsolata a komolyzenével. Csak sajnos a küzdelmes gettólét rajzát meg az hitelteleníti, hogy az itteni zenei élet, meg maga a zeneiskola még laikus szemmel is idealizált és naivitás árad belőle realitás helyett.

hegedutanar2Például a zenetanulásról szóló jelenetek innen, Kodály országából nézve nagyon átlátszóak. Jön egy tanár és hipp-hopp mindenkinek megtanítja pillanatok alatt a kottaolvasást, a szolmizálást, a helyes kéztartást – és másnap (na jó, néhány hónap múlva) már lehet is fellépni. Ezek után hogy higgyem el, hogy a gettólázadós jelenetet nem ugyanilyen naiv bölcsészkedés szülte?

Persze lehet, hogy mindegyik gyerek a zeneiskolában irtó tehetséges volt, és csak a motiváció hiánya meg a körülmények tették, hogy egy lázongó tinicsürheként viselkednek minden tanárral az elején. De akkor mitől más a főhős zenetanár? Mit tud, amit az eddigiek, akik rövid úton elmenekültek a gettósuliból, nem? Mit csinál másképp? Mit csinál egyáltalán? Mert nem igazán derül ki a filmből – és így nem látjuk, miért, mitől szeretik meg annyira a gyerekek, miért lesz egyre fontosabb az életükben a zenekar. Van néhány jelenet, ami felvillantja, megmutatja egy pillanatra az utat, amin elindulnak – de arról, hogy miért indultak el erre, mi az, ami a tanárban és az egyes diákokban elindította ezt a folyamatot, nem tudjuk meg.

Enélkül pedig még nagyobb a távolság köztünk és a film hősei között. Pedig egy brazil favella élete amúgy sem annyira rokon az európai filmnézőkével – szóval ennél sokkal több kapcsolódási pontot kéne megmutatnia a filmnek.

A hegedűtanárHiába tehát a szép zene, a néhány jól eltalált gesztus, az érdekes téma, folyton kisiklik A hegedűtanár – és egy idő után már belefárad a néző, hogy mentségeket keressen, hogy mégis mennyi szépség (is) van a filmben. Ami a legvégén emlékezetes marad, az a főcím: az tényleg szenzációs. Szolid, mégis látványos, hangulatos és érdekes. Kár, hogy ezután már nem éri el ezt a színvonalat a film egyszer sem – így a szép zenék és a jó téma ellenére az egész alkotás eltűnik a süllyesztőben…

Adatlap

A hegedűtanár (Tudo Que Aprendemos Juntos)
színes, feliratos, brazil filmdráma, 102 perc, 2015

rendező: Sérgio Machado
forgatókönyvíró: Sérgio Machado, Maria Adelaide Amaral, Marcelo Gomes
operatőr: Marcelo Durst
zene: Felipe de Souza, Alexandre Guerra
vágó: Márcio Hashimoto Soares

szereplők: Fernanda de Freitas (Bruna)
Kaique de Jesus (Samuel)
Lázaro Ramos (Laerte)
Elzio Vieira (VR)
Sandra Corveloni (Alzira)

Mafab

IMdB

, , , , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments