Kritika

Al Pacino végre befejezte a haknizást – Danny Collins

Al Pacino hosszú évek karrier romboló színészkedése után egy igazán testhez álló szereppel tért vissza, és bizonyítja, hogy megvan még benne az a tűz, ami úgy tűnt végleg kiveszett belőle.

Szinte már közhelynek hat az a megállapítás, hogy Hollywood újra felfedezte az idősebb korosztályt, és az elmúlt néhány évben folyamatosan elhalmozza őket filmekkel. Legutóbb a Marigold Hotel második etapja szolgált szellemi táplálékul az arra fogékonyaknak, de tavaly láthattuk a Szerelem a végzetem című alkotást vagy éppen a Feláldozhatók harmadik részét is. A zenészek életéről és megpróbáltatásairól szóló filmek szintén reneszánszukat élik, csak ebben a hónapban hármat mutatnak be a magyar mozik: Tökéletes hang 2, Eden, Genesis: A siker útján. A Danny Collins fogja ezt a két domináns irányzatot és egy legendás színész vezényletével összegyúrja őket. Bármennyire is erőltetettnek tűnik a próbálkozás, bármennyire is giccsesnek hat az előzetes, és bármennyire fáj mindannyiunknak Al Pacino 21. századi munkássága, a Danny Collins mégis működik: humoros, ötletes és szívmelengető darab, amely úgy lesz érzelmekkel teli, hogy nem válik érzelgőssé.danny-collins-al-pacinoAl Pacino az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja lényegében 2002 óta egyetlen jó filmben sem szerepelt. Az Álmatlanság és a S1m0ne óta olyan szörnyűségekhez adta a nevét, mint a vérszegény 88 perc, a Szemtől szemben emlékén piócaként élősködő A törvény gyilkosa vagy éppen a Jack és Jill, ami még Adam Sandler filmográfiájában is kirívóan rossz. Danny Collins karaktere, mintha az időskori Pacino alteregója lenne: Danny egy kiábrándult, munkájába belefásult zenész, aki még mindig teltházas koncerteket ad, régi dalait mindenki ismeri és szereti, élete azonban egy romhalmaz. Az alkotószellem, a vágy, hogy dalt írjon, és a zenélés öröme régen kiveszett belőle, már csak a kokain és az alkohol képes életet lehelni bele egy-egy koncert előtt. Aztán születésnapján kiderül, hogy karrierje kezdetén John Lennon írt neki egy levelet, amelyben a siker személyiség torzító hatásáról vall, és párbeszédre hívja Dannyt. Ő azonban csak 40 év múlva kapja meg a levelet, ami elgondolkoztatja eddigi életvitelén, elülteti benne a kétséget, hogy „mi lett volna ha”, és gyökeres változásokat eszközöl az idős zenész életében.

20130703_Imagined_0015.jpgA film erejét nem a fordulatokban és újító szándékában kell keresni: Danny az ilyenkor megszokott sablonok szerint először rádöbben arra, hogy a pénz nem minden, abbahagyja a turnézást, és megpróbál normális kapcsolatot kiépíteni fiával (Bobby Cannavale), akit gyerekkorában elhagyott. Pacino csakúgy, mint Danny, hosszú évek fásultságát és értelmetlen haknizását töri meg azzal, hogy újra játszik. Nem a nevéből és korábbi sikereiből akar profitálni, hanem visszatér a gyökereihez és alkot. Pacino ezzel az alakításával egyedül is elvitte volna hátán a filmet, de szerencsére Dan Fogelman olyan színészeket gyűjtött mellé, akik szintén túl vannak már karrierjük csúcsán, viszont még mindig brillíroznak. Csodálatosan működik a kémia Anette Benning és Pacino között, Christopher Plummer mint szókimondó menedzser szintén remek, de a legnagyobb meglepetést Bobby Cannavale okozta Danny fiának szerepében.

Fogelman képes megtalálni az egyensúlyt humor és dráma illetve az átélhető, őszinte érzelmek és a hollywoodi giccs között. A soundtrack nagyrészét kitevő John Lennon dalok, a film végi megemlékezés a zenészről, aki inspirálta Danny karakterét és a mű lezárása mind egy olyan alkotót dicsér, aki tisztában van a fősodor követelményeivel, mégsem idomul hozzá. Bízom benne, hogy Pacinóba is visszatért a régi tűz, és ez az egy szerep elég lesz ahhoz, hogy letérjen a megszokott filmes haknizások útjáról, és itt mutatott alakítását következő filmjében is folytassa.

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com