Az Énekelj! egy abszolút 21. századi jelenséggel bővíti a gyerekeknek szóló énekes-táncos animációk sorát: tehetségkutató keretén belül fakasztja dalra az állatokat.
Persze a tehetségkutatók nem a 21. században jelentek meg, állatoknak pedig tudtommal még nem rendeztek ilyesmit, ami azonban mindenképp újkeletű, azok a gyerekeknek szóló ilyen műsorok. Az itthonról indult, de hamarosan nemzetközi vizekre evező Virtuózok, vagy akár a külföldről importált, nálunk is megrendezett Az ének iskolája és Kicsi óriások korszakában egyáltalán nem csoda, hogy a filmipar is reagál a jelenségre. Így születhetett meg az Énekelj!, melyben minden állat egyenlő esélyekkel bizonyíthatja énektudását – vagy épp nemtudását.
Bár ez utóbbiból kevés van, ez a film ugyanis nem a tehetségtelenebbek kifigurázásával akarja megnevettetni közönségét. Sőt, ha már itt tartunk, különösebben semmivel sem akar nevettetni: az egyetlen vicces karakter az eredetileg maga a rendező, Garth Jennings által szinkronizált Miss Crawly, a kétbalkezes korosodó kaméleon, aki főhősünk szenilis jobbkezeként csetlik-botlik a film szinte összes jelenetében. Az úgynevezett főszerepet egyébként egy Buster Moon nevű koala kapta, akinek elszegényedett színháztulajdonosként jut eszébe tehetségkutatót rendezni, megmentve ezzel az egykor szebb napokat is megélt, dicső intézményt a csődeljárástól.
A felnőttek itt akár egy pillanatra el is gondolkodhatnak, hogy milyen „szép” világ is az, amelyben egy színháznak tehetségkutatót kell rendeznie ahhoz, hogy valaki betegye oda a lábát… de ez a mese gyerekeknek készült, úgyhogy indulhat is a buli, a népszerűbbnél népszerűbb dallamokra történő riszálás (a kettővel mellettem ülő kislány tényleg táncra perdült a moziban!) és az önfeledt szórakozás. Mindezek mellett pedig a tudat alatti befogadása az elfogadás, az önzetlenség és a „minden helyzetben magunkat kell adni” eszméinek.
Hiszen egyenként – az elején már-már szkeccsfilmszerűen – bemutatott személyes drámák egész sora bomlik ki a zűrös családi háttértől a tönkremenő párkapcsolatig, amíg főhőseink eljutnak a nagy fináléig. A töredezett narratíva és indokolatlan dalra fakadás csakhamar koherens történetté áll össze ebben a jópofa musicalben, melyben minden dalnak jelentősége, sőt, némelyiknek egyéni üzenete is van, melyek között a fentieken kívül helyet kapott például a „nem minden a pénzről szól” is.
És hogy mindezt sikerült kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezhető formában tálalniuk, az egy újabb plusz pont az Illumination stúdió embereinek, akik a fentebb említett, bármelyik rádió toplistája által megirigyelhető zenei válogatás mellett az eredeti szinkronhangok szerepére is olyan sztárokat kértek fel, mint például Matthew McConaughey, Reese Witherspoon, Seth MacFarlane, Scarlett Johansson stb. Mindebből persze a magyar szinkronban mit sem érzékelünk (itthon „be kell érnünk” Nagy Ervinnel, Tasnádi Bencével, Zsigmond Tamarával és társaikkal), de higgyétek el, így is remek élményt nyújt a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot is jegyző rendező új filmje.
