Mottó: „elcseszném az életét”. Három tinilány bosszút áll, avagy még egy amerikai tinivígjátéknak is lehet igaza.
John Tucker a gimnázium királya. ő az alfa hím, a kancsorda vezére és minden lány álma. Gazdag, jóképű, és remek kosaras. De ő is követ el hibát: például hagyja, hogy három szimultán barátnője rájöjjön a másik kettő létezésére. Azok pedig kis női hajtépés után összefognak és kegyetlen bosszút esküsznek.
Megkérdeztem a húgomat, mit tenne hasonló helyzetben. Azt mondta: „elcseszném az életét”. Ijesztő gondolat: lehet, hogy egy amerikai tinivígjátéknak igaza van? Ez esetben hálát adok az égnek, hogy sose volt egyszerre három barátnőm… ugyanis a Dögölj meg, John Tucker! bosszúszomjas leányzói igazán pokollá teszik célpontjuk életét.
Lehet, hogy a nők a világon mindenütt egyformák, de az biztos, hogy amit a három amerikai fúria művel, azt csak ők és csak ott tehetik meg. Rejtett kamerás, rádiókapcsolatos, laptopos megfigyelés egy tinilány szobájából? Tudtunkon kívül elkészült volna a Mission:Impossible IV? Márpedig a három amerikai fúria és társuk, a rút kiskacsából John Tucker-hódítóvá varázsolt negyedik mindent bevet a cél elérése érdekében, amit csak egy elkényeztetett, kreatívnak és magabiztosnak nevelt tengerentúli tinikirálynő kitalálhat. A film pedig a legjobbat hozza ki a bosszúlehetőségekből.
A Dögölj meg, John Tucker! a színvonalas tinivígjátékok ritkás sorait erősíti. Meglepő ugyan, de mind a szereplők, mind a poénok jól el lettek találva, szerencsére a mára szokássá vált altesti és egyéb gusztustalan tréfák nélkül. Még meglepőbb, hogy a történet már-már a hihető szintet üti meg (mármint a vígjátékok keretein belül). A legmeglepőbb pedig, hogy a kötelező tanulságot is kispórolták a filmből az alkotók, nem kis megkönnyebbülésére az amerikaiul szájba rágott tanításokba belefáradt nézőnek. Nem éppen ez az ősz legjobb filmje, de a fajtáján belül a nézhető kategóriába tartozik. Csak aztán nehogy ötletet kapjanak az itthoni csajok.
