Kritika

Amerikai Perzsia – Az ügyfél

Salesman

Bravúros húzással az egyik legnagyobb kortárs filmrendező, Asghar Farhadi legújabb filmjében összehozta Irán társadalmi ellentmondásait az ízig-vérig amerikai Az ügynök halálával. Az ötvözésből alakult Az ügyfél 2016 egyik legjobb filmje lett.

Érdemes rögtön tisztázni: Az ügyfél tévesen kapta ezt a magyar címet. A címe helyesen Az ügynök lenne, amiből már egyértelmű az utalás Arthur Miller világhírű drámájára, Az ügynök halálára (angol nyelven megmaradt a hivatkozás: The Salesman). Az áthallás alkotói szándék volt: az amerikai tragédia megjelenik a perzsa filmben, főhőse éppenséggel a címszerepet játssza.

A történet azonban nem a színdarabról vagy a színházról szól. Egy ház megroskad a szomszédos építkezés miatt, ezért Emadnak (Shahab Hosseini) és Ranának (Taraneh Alidoosti) ki kell költöznie. Ideiglenesen beköltöznek egy lakásba, nem tudván, hogy a korábbi bérlő azt bordélylakásként használta. Egyik nap, nem sokkal a beköltözés után a nő előbb ér haza a színházból, nyitva hagyja az ajtót a férjének, de valaki más jön be a lakásba…

Az ügyfél első harmada egy dogmatikus eszközökből építkező – tehát zene vagy narráció nélküli – filmhez képest szokatlanul feszült. Mindenfelől veszély leselkedik a főhősökre: földrengésszerű rázkódás, majd a menekülés a házból; a korábbi lakó fenyegetése, ha hozzá mernek nyúlni a holmijaihoz; a propagandaminisztériummal történő egyeztetések a színházi előadás kapcsán. A nőt ért erőszak viszont váratlan irányból történik. A töréspont után három irányba bontakozik ki a film: bosszút forral a férj, nyomozás zajlik az elkövető után, valamint a házasságuk drámai válságba fordul. A rendező három különböző műfajt vegyít valódi műfaji elemek nélkül: krimit, drámát és bosszúfilmet. A játékidő utolsó harmadában pedig a film kamaradarabbá válik, amelyben az addig folyamatosan adagolt feszültség többszörösen kirobban.

Asghar Farhadi azonban jóval több, mint egy egyszerű zsánerzsonglőr. Neve elsősorban a Nader és Simin – Egy elválás történetéből lehet ismerős, amely öt évvel ezelőtt megérdemelten nyerte el a legjobb idegennyelvű film Oscar-díját, és máig a világ egyik legjobb mozijaként tartják számon. A többszörösen összetett drámában Farhadi árnyaltan és sallangmentesen mutatott rá napjaink Iránjának összes ellentmondására. Teljesen más eszközökkel dolgozik, mint napjaink másik nagy kortárs perzsa direktora, a Taxi Teheránt jegyző Jafar Panahi. Míg utóbbi inkább egyfajta mozgalmár, aki a hatalom ellen küzd, addig

Farhadi elfogadja a rendszert, és a benne élők hétköznapi nehézségeire koncentrál – szélsőségek bemutatása nélkül.

A francia kitérő (A múlt) után a rendező ismét visszatért Iránba. A legutolsó alkotásában csúcsra járatta egyik kézjegyét, azt, hogy a múlt szegmenseinek megismertetésével folyamatosan átértékelésre készteti a nézőt az egyes karakterekre vonatkozóan. Az ügyfélben: Babak (Babak Karimi) nagylelkűségét mutatja, hogy gyorsan szerez lakást az otthontalan Etesami házaspárnak, aztán kiderül, hogy a lakás bordélyházként üzemelt. Az Egy elválás történetében arra világított rá bámulatos eleganciával, hogy a világ komplexitása szinte lehetetlenné teszi az általános értékrendszer kialakítását. Pont ezért nem találja meg Rana és Emad sem a közös hangot a bűncselekmény után. De Az ügyfél leginkább mégis a 2009-es Elly történetéhez kapcsolódik Farhadi filmográfiájában, hiszen ismét olyan, klasszikus perzsa társadalmi fogalmakat vizsgál, mint a becsület és a nők helyzete a társadalomban.

Az egészben a hab a tortán az Arthur Miller színdarab. A gondolkodó közönség ezt a kérdést kapja meg a filmtől: mi a kapcsolódási pont Az ügynök halála és a markáns iráni történet között? Az előadás egy-egy jelenete mindig a megfelelő pillanatban, de sosem tenyérbemászóan – azaz remek eleganciával – szakítja meg a történéseket. De a kapcsolat akkor sem egyértelmű. Miller negyvenes években írt tragédiája az amerikai álom legélesebb kritikája, egy olyan általános társadalomkritika, amely a mai napig nem vesztett az érvényéből – az Egyesült Államokra vetítve.

Az összefüggésre nincs egyértelmű válasz, de a kulcs mindenképp a főszereplő. Az utazóügynök Willy családja életét próbálja megmenteni, kikecmeregni a szorongató gazdasági helyzetből, azonban a kétségbeesés, az, hogy fiai semmit sem tanultak tőle vagy épp az ő hibáiból, öngyilkosságba sodorja. Emaddal nem ez történik: nem ügynök, hanem pedagógus, nincsenek gyerekei, nem lesz öngyilkos. Mégis küzd, nehézségei vannak, családfőként pedig kétes döntéseket hoz. Helyzetéből fakadó kétségbeesése, utalva az iráni társadalom válságára, egy lehetséges kapcsolat – én ezt választottam magamnak. Elhangzik ugyanis egy ide vonatkozó párbeszéd: „Emad: Legszívesebben hoznék egy buldózert, és lerombolnám az egész várost. – Babak: Már megtették, újjáépítették, és ez lett belőle.”

Többszörös értelmezési lehetősége és éles, de okos társadalomkritikája révén Az ügyfél 2016 egyik legjobb filmje lett. Cannes-ban a legjobb forgatókönyvért és a legjobb férfi főszereplőért díjazták, az Oscarnál pedig már benn van a 9-re szűkített listán a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában – nem lennék meglepve, ha győzedelmeskedne.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com