Kritika

Angyalbőrben – Légió

Aki nézte annak idején Usztics Mátyást Karádi őrmesterként az Angyalbőrben sorozatban, annak biztosan fülébe cseng a főcím refrénje: „angyalbőrben minden kicsit más”. Most, a Légió című filmből végre megtudhatjuk, hogy mennyire más. Amikor ugyanis az angyalok hadba indulnak, ők emberbőrbe bújnak…

Hogy miért is vonulnak hadba, az nem teljesen világos, az öreg szakállas odafent berág az emberiségre, de mivel a filmen belül is több ellentmondásba keveredik önmagával, ezért aztán ne rójuk fel, hogy semmiféle szent írás nem festi le olyannak a világ irányítóját, mint ez a film. Egy szenilis, ingadozó, tökéletlen alak, aki folyton meggondolja magát, nem tartja magát a terveihez, sőt azt sem tudja mit akar. Ráadásul szenilis is: az angyalokat bízza meg az ügyeivel, nem emlékszik rá, hogy a szárnyas androgünök bizony lázadozó fajta, már az elején is gond volt pl. Luciferrel.

Szóval az égi sereg készülődik az apokalipszisre, az embereknél pedig egy gyerek készülődik megszületni. Egy valamit magára is adó apokalipszismoziba mindenképpen kell egy megszületőben lévő kisbaba, csak általában van valami sztori köré kerekítve: miért kell, vagy miért nem kell megszületnie. Na, hát itt ilyen nincsen: valamit elmotyognak ugyan, de látszik, hogy azt a készítők sem gondolták komolyan, egyszerűen azért van benne, mert jól néz ki egy csecsemő a nagy, szárnyas lények közötti harcban.

A legfájóbb csalódás, hogy a gagyi történet mellé még nagy szárnyas lényeket is alig láthatunk. Valamiért ugyanis (szintén megmagyarázatlan rejtély) csak a főangyalok tarthatják meg a szárnyaikat a Földre érkezve, a többieknek emberi testeket kell megszállniuk. A megszálltaknak pedig hegyes fogaik nőnek, vérre szomjaznak, és képesek a falmászásra, meg egyéb fura dolgokra, amiket leginkább az Ördögűző-sorozatból ismerhetünk.

Ebből következőleg ne látványos, mennyei csatára készüljön, aki a fenti elrettentő mondatok ellenére kíváncsi a filmre, sokkal inkább a szűk helyre (ezúttal a sivatag közepén egy büfébe) beszoruló kis csapat fogyatkozására és egyenkénti feltrancsírozására. Ilyet már milliót láthattunk űrhajóban, bevásárlóközpontban, óvodában – a változatosságot az jelenti, hogy ezúttal nem testrabló idegenek, mutánsok vagy zombik fenyegetik hőseinket, hanem angyalok. Akik ugyan pont úgy néznek ki, mint a testrabló idegenek, mutánsok és zombik, de azt mondják róluk, hogy angyalok, úgyhogy ez egészen más.

Szomorú, hogy egy gyenge B filmre futotta csak az angyal-témából– pedig érdekes és jó filmek készültek már a szereplésükkel, gondoljunk csak a Constantine-ra vagy az Angyalok városára. A Légió azonban nem akart ilyen magasságokba emelkedni, másodosztályú horrorelemekkel ijesztgető kis thriller, semmi más. Csakhogy még annak is nevetséges.

Légió (Légion)
színes, feliratos, amerikai fantasy, 100 perc, 2010

rendező: Scott Stewart
forgatókönyvíró: Scott Stewart, Peter Schink
zeneszerző: John Frizzell
operatőr: John Lindley
producer: David Lancaster, Michel Litvak
vágó: Steven Kemper

szereplők:
Paul Bettany (Michael)
Kevin Durand (Gabriel)
Willa Holland (Audrey Anderson)
Adrianne Palicki (Charlie)
Dennis Quaid (Bob Hanson)
Lucas Black (Jeep Hanson)
Kate Walsh (Sandra Anderson)
Jon Tenney (Howard Anderson)

IMDb-átlag: 5,1
www.legionmovie.net

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com