Értékelés: 4/10 Így értékelünk mi »


Az5Hullam_jelenetfoto (1)Miért kell a tinédzsereket hülyének nézni? Őszintén, ha már ők egy regény vagy egy film célközönsége, akkor igazán megérdemelnék, hogy komolyan vegyük őket. Vagy legalább feltételezzük, hogy értelmes gondolatokra, valamiféle mondanivalóra is vágynak.

A young adult regények adaptációinak fénykorát éljük, legalábbis ha a mennyiség alapján ítélkezünk. Ráadásul ezeknek a könyveknek a jelentős része a halállal, sőt mi több, a tömeges halállal, apokalipszissel és disztópiákkal foglalkozik. Akad köztük, ami – nem csak a megcélzott korosztály számára – igazán gondolatébresztő, érdekes problémákat vet fel, nem szájbarágós, mégis tanulságos. Leginkább igaz ez talán az Éhezők viadala trilógiára (filmváltozat esetén kvadrológia), ami épp arra tanítja meg leginkább a befogadóját, hogy tessék összetetten gondolkozni, több szemszögből is megvizsgálni a dolgokat. Kevésbé sikeresen ugyan, de a Beavatott sorozat is megpróbálkozott az érdemi mondandó átadásával, az már más kérdés, hogy sajnos maga a mondanivaló (klikkesedni jó, a vakmerőség és erő az érték a tudás helyett, stb.) azonban már erősen megkérdőjelezhető.

Nos, és most itt van Az 5. hullám, egy iszonyatosan erős alaphelyzettel. A Föld felett megjelent egy óriási, idegen űrhajó, ami nem vette fel a kapcsolatot az emberiséggel, ellenben szép szisztematikusan elkezdte kiirtani azt. A történet fonalát ott vesszük fel, amikor már az első három hullám után (áramtalanítás, özönvíz, járvány) a kevéske megmaradt ember menekülttáborokban próbál életben maradni, és várnak valamiféle (?) segítséget. Ez pedig meg is érkezik egy katonai osztag formájában, akiknek valamiért (??) mégis van áramuk, működnek a járműveik és minden technológia a rendelkezésükre áll. Ők összegyűjtik a gyerekeket, akikből aztán az emberiség reményét jelentő (???) sereget képeznek. A főhős, Cassie (Chloë Grace Moretz) lemarad a buszról, de öccsét elviszik, így a lány nyomába ered, de súlyosan megsérül. Természetesen egy fantasztikusan jóképű srác menti meg az életét, aki ugyan furcsa, de mégis segít neki. A film nagy kérdése sokáig az, hogy mi lesz az ötödik hullám. Az csak a kisebbik gond, hogy magát a negyediket sem sikerül jól bemutatniuk, vagy legalább valamicske értelemmel felruházniuk, de a „csavar” még azt a keveset is elveszi, amit addig gondolhattunk.

Hirdetés

Chloe Grace Moretz; Nick Robinson

Sajnos a spoilermentesség jegyében aligha lehet elmondani, miért és mennyire értelmetlen az egész történet és hogy mennyire bugyuta a mögöttes tartalom… már hogyha feltételezzük, hogy van ilyen. Persze ettől függetlenül lehetnének mentő kvalitásai Az 5. hullámnak is. Például, mint említettem, a tényleg izgalmas alapkonfliktus. Terepet adhatna az emberi mivoltunkon való filozofálásnak, sőt, el is kezdi ezt boncolgatni, de egy-két laza mondattal le is söpri a témát a terepről. Az egymásba vetett bizalomról? Nos, a szereplők soha nem bíznak abban, akiben kéne, és mindig bíznak abban, akiben meg nem kéne, és a hibáikból sem tanulnak, olyannyira nem, hogy elég egy „de hát egy gimibe jártunk”, és máris bajtársak lesznek. A szeretet? Az csak a fajfenntartás miatt szükséges… ja, mégsem, mert van olyan is, hogy szerelem első látásra, mert az első benyomás ugye NEM csalhat. Akinek terepjárója meg számítógépe van, annak meg nyilván az iskolaelsők is azonnal hisznek.

De jó, engedjük el a történetet, mert az egész valóban dühítő, és ez nem csak a film, hanem a Rick Yancey által írt regény hibája is (bár van pár jelentős módosítás, ami nemhogy csökkentené, hanem növeli a felmerülő kérdések számát). Az mindenképp pozitívabb irányba billenti a mérleget, hogy a film nem tudta átvenni az író tiniszlengbe oltott Coelho stílusát. Saját stílust viszont nem sikerül helyette kialakítania. Próbál lavírozni a monumentális katasztrófafilm, az akciójelenetek és a romantikus lányregények között. Viszont az elsőhöz szükséges effektek elég vérszegények – helyenként látványosan műviek –, a másodikhoz tartozó képsorok esetlenül koreografáltak – valószínűleg ezt ők is felismerték, mert az összes fontosabbat (fél)homályba borították –, a harmadik verzió pedig arcpirítóan kínosra sikeredett – ritka a romantikusnak/szexinek szánt jeleneten való egyöntetű nézői kacagás, de most megvolt.

Mindezek ellenére sokáig élvezhető marad a film. Talán épp azért, mert már a kiindulási pont annyi izgalmas, filozofálásra ösztönző kérdést vet fel, hogy az sokáig le is foglal. De mikor ráismerünk, hogy sajnos nagyrészük megválaszolatlan marad, esetleg értelmét veszíti, akkor kínosan az arcunkba tolul csőstül minden hiba, tetézve az ügyefogyott dialógokkal.

A legfájóbb pont számomra, hogy az általam főként a Ha/Verben nagyon megszeretett Chloë Grace Moretz bárhogy is igyekezett, nem tudta hitelessé tenni a karaktert, de cseppet sem vagyok benne biztos, hogy ez az ő hibája lenne. Még annak ellenére is ő a film legüdítőbb pontja, hogy Cassie felületes és bugyuta tinilány szerepében kell tetszelegnie, és messze felülmúlja a gimis plátói szerelmét alakító Nick Robinsont, valamint a pusztán látványosság szintjén értékelhető Alex Roet.

A rendező, J Blakeson eddig mindössze egy közepes thrillerrel (The Disappearance of Alice Creed) büszkélkedhet, és úgy tűnik a könnyű bevételt jelentő ifjúsági adaptációkkal járó kihívásokat nem sikerült teljesíteni. Egy tanulság biztosan van: igen, az állítólagos célközönség még csak tizenéves, de ez nem jelenti azt, hogy ostoba. Tessék tiszteletben tartani, hogy ők is sokrétű igényekkel rendelkeznek.

Adatlap

Az 5. hullám (The 5th Wave)
színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 111 perc, 2016

rendező: J Blakeson
forgatókönyvíró: Susannah Grant, Rick Yancey
operatőr: Enrique Chediak
producer: Tim Headington, Graham King, Tobey Maguire,
executive producer: Richard Middleton
vágó: Paul Rubell
 
szereplők: 
Chloe Grace Moretz (Cassie Sullivan)
Nick Robinson (Ben Parish)
Maika Monroe (Ringer)
Liev Schreiber (Colonel Vosch)
Maria Bello (Sergeant Reznik)
Maggie Siff (Lisa Sullivan)
Ron Livingston (Oliver Sullivan)
Tony Revolori (Dumbo)
, , , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments