Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »

szobalány 1Ritkán nyerünk betekintést olyan naplóba, amelyet nem felsőbb társadalmi réteghez tartozó írt. Ilyen ritka adomány az Egy szobalány naplója, amely egy szegénysorból felemelkedett lány szemével, alulnézetből mutatja be a francia vidéki nemesség életét.

A téma érdekességét és különleges voltát bizonyítja, hogy Benoit Jacquot mostani rendezése immáron a negyedik film, ami az Egy szobalány naplójából készült. Az első filmadaptáció 1916-ban Oroszországban egy némafilm volt M. Martov rendezésében; 1946-ban Jean Renoir vitte filmre az Egyesült Államokban Diary of a Chambermaid címmel, de mind közül a legérdekesebb az 1964-ben Luis Bunuel rendezésében készült francia filmadaptáció, Jeanne Moreau-val a főszerepben, akit ez a film tett igazán híressé.

Hirdetés

A történet a két világháború közötti Franciaországban játszódik. Célestine Párizsból Normandiába érkezik egy vidéki nemesi családhoz, ahová szobalánynak szegődött. Hamar rá kell azonban ébrednie, hogy nem lesz könnyű élete a ház rigid, parancsolgató asszonyának, és nők után futkosó férjének szolgálójaként. Célestine-t úrnője gyakran megalázza, és a végletekig kihasználja, ő pedig mélyen lenézi a házigazdáit. A film alapkérdése, hogy egy olyan szegény sorsú lány számára, mint amilyen Célestine is, milyen életalternatívák kínálkoztak a maga korában. Az egyik lehetséges út a cselédsors volt, ami a szép és túl öntudatos Célestine számára megalázó volt és egyre elviselhetetlenebbé vált. A párizsi divat szerint öltözködő, feltűnően elegáns lány megrekedt két világ határán: intelligenciája és megnyerő, egyben lefegyverző stílusa miatt már nem tartozott oda, ahonnan elindult, de még nem tudott felkapaszkodni arra a szintre, ahová tartozni szeretett volna. A társadalmi ranglétrán való feljebb emelkedéshez, a jó társasági körökhöz tartozó férfiakkal való kapcsolatteremtéshez talán hozzásegítette volna a luxus bordélyház, amelyet egy elegáns madám ajánlott fel neki, de Célestine nem volt képes rászánni magát a hivatásszerű kéjelgésre. A cselédút tehát rögösnek bizonyult számára, míg a másik út járhatatlannak. Így nem maradt más számára, mint a szobalány „karrier”, s ebben a szerepében kellett megtapasztalnia azt a hihetetlen elfojtásokkal és indulatokkal terhelt fullasztó vidéki létet, amely olyannyira különbözött a párizsi élettől. Ennek a mély és lefojtott indulatokkal teli környezetnek egyik fokmérője volt az állatokhoz való brutális viszony is, a hűséges kutyák és a dédelgetve szeretett vadászgörény értelmetlen elpusztítása. A film erőssége éppen ezen vidéki nemesi világ plasztikus társadalomképe, amely azt a felismerést hozza, hogy nemcsak Célestine számára kiúttalan itt az élet, de a vallási buzgalomba, a nőfalásba és napi kis gonoszkodásokba menekülő gazdái számára is, legfeljebb bennük még nem tudatosult ez. A film lineáris történetvezetésébe időnként flashblack emlékképek törnek be, sőt egy hosszabb, végzetes családi történet is bevillan a lány addigi, kalandosnak is mondható életéből. Tüdőbeteg ápoltjával való kapcsolatával még a halálközeli dekadencia mély átélése is megadatik számára.

szobalány 2

Bár a rendező szép környezeti hátteret teremt vidéki tájábrázolásával, ódon belső tereivel és a gyönyörű, korhű ruhákkal, filmje mégis elhalványul Bunuel ötven évvel ezelőtt készült, feszültségekkel terhes filmadaptációjához képest. Többek között ott szerepel az úrnő apja, egy cipőfetisiszta öregúr – a spanyol rendező egyik kedvenc visszatérő motívuma a női láb – akinek elvárása, hogy Céléstine minden este az otthon őrzött női cipellőinek egy-két darabját viselje, azokban sétáljon a szobájában. Ilyen különös alakok és bizarr jelenetek teszik igazán izgalmassá és feledhetetlenné Bunuel filmjét, míg a mostani adaptációt sokkal inkább egyfajta lagymatag kedélyesség jellemzi, bár Léa Seydoux kissé rátarti, de szeretetreméltó és érzékeny szobalány alakítása sokat lendít a filmen.

Joseph, a család gondnoka kiismerhetetlen, kegyetlen férfi, antiszemita, tolvaj és valószínűleg pedofil gyilkos is. Célestin végső döntésére nem kapunk igazi választ. Talán épp a kiúttalanság az, ami a démoni erőkhöz vonz.

Adatlap

Egy szobalány naplója

Színes, feliratos, francia-belga filmdráma, 96 perc, 201

Rendező: Benoit Jacquot

Forgatókönyviró: Benoit Jacquot, Octave Mirbeau, Helene Zimmer

Zeneszerző: Bruno Coulais

Operatőr: Romain Winding

Producer: Jean –Pierre Dardenne, Luc Dardenne, Jean –Pierre Guérin, Kristina Larsen

Vágó: Julia Gregory

Szereplők

Célestine: Léa Seydoux

Joseph: Vincent Lindon

Madam Lanlaire: Clotilde Mollet

Monsieur Lanlaire: Hervé Pierre

Georges: Vincent Lacoste

Marianne: Mélodie Valemberg

Rose: Rosette

Mafab: http://www.mafab.hu/movies/journal-dune-femme-de-chambre-274417.html

IMdB: http://www.imdb.com/title/tt2711898/
.
,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments