Kritika

Az olaj és a tűz tisztasága – Mélytengeri pokol

Katasztrófafilm, amely nem dobálózik életekkel. Látványfilm, ahol a szereplők a legfontosabbak. Egy film robbanásokról, amely komolyan veszi a történetet. A Mélytengeri pokol ékkő a műfajban.

Peter Berg filmjei mindig is kilógtak a zsánerükből. A 2007-es A királyság politikailag kényes darabként tűnt ki a közel-keleti tematikájú filmek közül. 2008-ban a Hancock a szuperhős-tematikát forgatta ki. Négy évre rá a Csatahajó, az életmű mélypontja a stúdió és a katonaság felügyelete mellett bukott óriásit, de a rendezés kihozott a blőd történetből legalább egy egyedi akciófilmre valót. Három évvel ezelőtt A túlélő a kommandós-filmek között vált emlékezetessé nyers szemléletével. A Mélytengeri pokol pedig a katasztrófafilm zsánerében teremt különlegeset.

A Deepwater Horizon egy ötödik generációs mélytengeri fúró platform volt; a BP bérelte olajmezők feltárására. Kiváló biztonsági szintjét az utolsó években egyre lejjebb és lejjebb szorították, egyre többet kellett spórolni, egyre valószínűbbé vált, hogy a hibák miatt panaszkodó munkást kirúgják (mindebben a spúr BP és a jelentős cég-összeolvadás utóhatásaival küzdő tulajdonos, a Transocean egyaránt hibás volt) – 2010 áprilisában a tendencia irgalmatlan olajkitöréssel és robbanással ért el logikus végkifejletéig. A platformja nélkül maradt furatból további hónapokon át ömlött a nyersolaj a Karib-tenger vizébe, az USA történetének legnagyobb olajkatasztrófája és a világtörténelem legnagyobb összegű környezetvédelmi büntetőpere pedig éveken át húzódott.

És az előző bekezdésből semmi sincs a filmben. Egy árva szó nem sok, annyi sem. A Deepwater Horizon kizárólag arra az egyetlen áprilisi napra és annak túlélőire és halottaira koncentrál. Rég láttam (ha ugyan) ennyire letisztult katasztrófafilmet. Rengeteg aktuális témáról lehetett volna beszélni benne (prédikálni róla, vagy csak szolidan megemlíteni): vállalati politika, környezetvédelem, az ellenőrző hatóságok felelőssége, az olajipar kultúrája… És semmi.

melytengeri_pokol_deepwater_horizon

Akadnak ugyan viták a filmben. A bérlő BP emberei cinikusak és felelőtlenek: John Malkovich a később emberöléssel megvádolt Donald Vidrine szerepében karrierje egyik legtenyérbemászóbb figuráját hozza (az ember mondatonként csapná szájba). A Transocean emberei ezzel szemben óvatosak és karakteresek: Mark Wahlberg a technikai vezető Mike Williams szerepében visszafogott, Kurt Russell a platformot irányító Jimmy Harrellként a Felelősség bajszos platóni ideája (itt a film kissé mintha elkenné a Transocean hibáit). Ez a két oldal az első órában rendre összecsap. De a viták nem futnak mélyebbre egy-egy azonnali döntésnél, csak a megértéshez minimálisan szükséges hátteret festik fel. Azután – robbanás, menekülés és az életben maradás súlya.

Ez a letisztultság azonban nem ürességet jelent (pedig mennyi akciófilm van, ami a felszín mögött töküres!), hanem az emberi sorsokra való koncentrációt. A Deepwater Horizon csodálatosan komolyan veszi az életet! Nem hajigálja az embereket a háttérben, bábként, bele holmi robbanásokba. Nem kicsinyli le a sérüléseket. Amikor az olajkitörés odacsapja az embereket a falhoz, érezni a sokkot. És mégsem dagonyázik a film a horrorban; annyit mutat, amennyi a beleéléshez kell, semmi exploitation. Ugyanígy a hősiesség tetteit is a maguk pillanatnyiságában és emberségében mutatja be, nem heroizál.

A lángoló olajtengeren sodródó platform így valóban átérezhető katasztrófa-helyszínné válik, a mentés és a menekülés pedig torokszorító küzdelemmé. Ahogy a hasonlóan megkapó, szintén megtörtént eseményre épülő tavalyi Everest című film esztétikáját a fehér-szürke hegy hidege uralta, és ahogy ott a természet kiszámíthatatlansága és méretei tették átélhetővé az ember kiszolgáltatottságát, úgy uralja a Deepwater Horizont az olajfekete és a tűz-vörös-narancssárga, és teszik átérezhetővé az ember esendőségét a technikai bonyodalmak, a csőlabirintus, a fém nyersesége.

melytengeri_pokol_deepwater_horizon_mark_wahlberg_2De, ellentétben az Everesttel, ez a film nem tesz úgy, mintha a Sors vagy a véletlen irányítaná a katasztrófát. A platformon mindenki a saját döntéseiért felelős. Átérezni, hogy valódi emberekről szól a film, nem pedig forgatókönyv-írói papírfigurákról. Egy jelenetben a túlélők letérdelnek és elmondják az eltűntekért a Miatyánkot: addigra olyan érzelmi erő gyűlik fel a filmben, hogy együtt mondtam velük.

És mindemellett – kell-e még dicsérnem? – a Deepwater Horizon a kivitelezésben is a lehető legmagasabbra teszi a mércét. A látványvilág fantasztikus; konkrétan felépítettek egy fúrótorony-díszletet a film kedvéért, és mind a díszlet, mind pusztulása a legrealisztikusabb, egyben leglátványosabb mozis eredmények közé tartozik az évben, a szuperhős-filmek és sci-fik elbújhatnak mellette. Steve Jablonsky zenéje magas minőségű aláfestés: nem tolakodó, de megvannak a maga pillanatai (különösen egy alkalommal remekel: amikor egy darujára még visszamászó munkás hősiességét tudatosan a zene emeli ki a filmben – és abban a pillanatban helye is van).

A sorsokra való tiszta koncentráció azonban a film egyetlen hátrányát is magával hozza: aki kíváncsi a Deepwater Horizon-katasztrófa hátterére és utóéletére, annak muszáj utánaolvasnia. Pedig egy ekkora – néhány tekintetben globális hatású – ipari és környezeti katasztrófa még a legletisztultabb filmben is megérdemelne némi rátekintést.

Erős, emlékezetes alkotás, kiemelkedő darab legalább néhány szempontból” – ez a Filmtekercs 8 pontos értékelésének definíciója, a 9 pont pedig ezt jelentené: „nagyszerű film, magasan az átlag fölött; követendő példa és hivatkozási alap marad”. A Deepwater Horizont a háttér hiánya tartja vissza attól, hogy az év egyik legnagyobb műve legyen; a komolyság és a fókusz (és a technika) emeli viszont ki az átlagos alkotások közül.

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com