Grímur Hákonarson Kosok című alkotásával 2015-ben Cannes-ban az „Un certain regard” szekcióban versenyzett. Az izlandi rendező korábbi filmjével, a Tündekővel ellentétben ezúttal nem manókról mesél, hanem a sziget más jellegzetes élőlényeiről, a juhokról és a gazdáikról. Dráma? Vígjáték? Talán mindkettő egy kicsit.
A sziget egyik elzárt völgyében él egy testvérpár, Gummi és Kiddi. Ötvenes-hatvanas éveikben járhatnak, nehéz megállapítani, mert testesek, jó erőben vannak, de már ősz és bozontos a szakálluk. Egy telken laknak, de már évek óta nem beszélnek, csak nézik, hogy a másik épp mit csinál, merre tereli a juhait, mert mindkettőjüknek van bő száz. De azt is, hogy milyen a kos, amit versenyre visz a másik. Ugyanis a birkákat minden évben versenyeztetik a völgyben, az állatorvos vizsgálja meg és értékeli őket. Az idein Gummi (Sigurdur Sigurjónsson) második lesz fél pont hátránnyal a testvére mögött. Ez eléggé lesújtja, és mérgében megvizsgálja Kiddi kosát, és arra gyanakszik, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy az állat beteg. És valóban az is. Az egész völgy állatállományát el kell altatni, fertőtleníteni a melléképületeket, csak akkor vehetnek új állatokat. Gummi maga végez a nyájával, Kiddi ellenáll, mert sajnálja a családi nyájat, az örökséget veszni hagyni, és fájdalmában egész nap iszik.
A film a felszínen ennek a problémának a megoldásáról szól. Fertőtlenítés, ki mit kezdhetne a nyája nélkül, Kiddit hogy vegyék rá, hogy a saját aklát kitisztítsa. De a legmélyén arról is, hogy a kimondatlanul vetélkedő fivérek hogyan kezdenek a maguk sajátos módján kommunikálni, például Kiddi kutyájának segítségével, sok kellemes pillanatot okozva a nézőknek.
A fekete humor kellemesen lengi be az egész filmet, miközben természetesen a szereplők arca meg sem rezdül, mert komolyan gondolják, hogy az a legjobb mód, ahogy ők cselekszenek. A kellemetlen helyzetekből úgy lehet könnyen szabadulni, ha például lapát koppan egy rendőr fején. Persze utána lefektetik a kanapéra, tél van, hideg lenne neki a földön.
Nincs sok beszéd, tett egy kicsit több, de az sem sok. Ezzel együtt és talán épp ezért jó ritmusú a film. S van még sok birka, szép képek a téli izlandi tájról. A történet pedig egyszerű és emberi: hogy talál egymásra a testvérpár, a két kos a hosszú haragtartás után.
