Értékelés: 7/10 Így értékelünk mi »


mads-matthiesen-the-model-a-modell-3Ahhoz, aki a testéből él, ritkán társít az ember intellektust – A modell azonban okosabb film, mint amilyennek elsőre látszik. Mads Matthiesen angol nyelvterületi nyitása nem okozott csalódást.

Már régóta tudjuk, hogy a filmek párban járnak. Amerikában a stúdiók egyszerre ugranak rá egy témára, mert épp forró, vagy szimplán, mert a másik is azt csinálja. Az Egy bogár élete és a Z, a hangya esetét ipari kémkedésnek tudják be legtöbben, de a szimultán invenció rejtélyes jelensége már a kezdetek óta végigkíséri az emberiséget: a világ két pontján ugyanakkor két ember feltalálja ugyanazt egymástól függetlenül. Olykor a magyar forgalmazás pedig még rá is segít az ilyen kapcsolatokra, mint a Marguerite – A tökéletlen hang és a Florence – A tökéletlen hang esetén. A jelenségről magáról már többször írtam, legutóbb A szoba és a Brooklyn kapcsán – a két Oscar-jelölt ír film Amerikában játszódik és a szabadulásról szól. A héten ezúttal két dán rendező új angol nyelvű filmjét mutatják be, és a kapcsolat most még egyértelműbb, mint az ír példák esetén: mindkettő a modellvilágot veszi górcső alá egy kívülről érkező ember szemén keresztül. A nagyobb hype természetesen Nicolas Winding Refn Neon Démonja körül van, noha Mads Matthiesen – bár még csak egy nagyjátékfilmet tudhatott mindezidáig maga mögött – már a Teddy mackóval megmutatta, hogy érdemes rá odafigyelni. A modellel ismét megerősíti ezt a tézist.

a-modell_04A fiatal Emma (Maria Palm) Dániából utazik Párizsba, hogy beváltsa álmát és szupermodell legyen. Az érkezés nem sikerül a legzökkenőmentesebbre, ugyanis a lány rögtön a legelső fotózásán befagy a sztárfotós, Shane White (Ed Skrein) jelenlétében, aki nem viseli könnyen az amatőrizmust és hazazavarja őt. A modellvilág még talán Hollywoodnál is kegyetlenebb: egy kudarc gyakran jelentheti a karrier végét egy olyan kompetitív közegben, ahol ennyi ember kopogtat az ajtón. Ám – akárcsak az Álomgyárban – a kapcsolatok itt is hatványozottan fontosak, Emma így kap egy második esélyt, amikor egy bulin összegabalyodik a fotóssal megfeledkezve a Dániában maradt pasijáról. Shane White nadrágslicce pedig egyenesen a címlapokra nyíló ajtó, csak kezdeni kell valamit a bejáratnál álló kidobóval, aki különösen felszívja magát, ha akciót szimatol. A film – ahogy sejthetjük – nem romantikus sikersztori, hanem egy introvertált, naiv lány morális-mentális lejtmenete egy fokozottan extrovertált, manipulatív világban.

Hirdetés

A modell sok tekintetben rímel a Teddy mackóra, egyben egyfajta ellentéte is. Mindkét filmben egy ambivalens személyiség tárul elénk egy félénk, befelé forduló karakter képében, aki ennek ellenére életvitelszerűen műveli a magamutogatást. Matthiesen első filmjében egy testépítő férfi a főhős, aki egyszerre maszkulin hobbija által és demaszkulinizált figura elnyomó anyjának köszönhetően. Emmánál szintén megjelenik egy ilyen testi ambivalencia: vékony, hosszú végtagjai miatt közösítik ki iskolájában lószúnyognak csúfolva, de pont ezen adottságai teszik őt tökéletes modellé, így itt is elválaszthatatlanul összekapcsolódik az intro- és az extraverzió. A modellkedés ráadásul szintén egy menekülés, lázadás az otthon elnyomásával szemben, nem véletlen van éles ellentétbe állítva a két világ: Dánia és Párizs (ahogy a Teddy mackóban Dánia és Thaiföld). Hasonlóan a főhőshöz, mindkét helyszín azonban kétértelműen jelenik meg, egyrészről a naiv Emma olvasatában, másrészt a rendező tálalásában. Dánia így egyszerre fojtogató, kulturálatlan közeg, ugyanakkor az ártatlanság tere, a szülői otthon, ahol mindig szeretettel és törődéssel várnak. Innen lép ki a melodráma hősnő a lehetőségek és az emberi kultúra fővárosába, Párizsba, ami ugyanakkor a nagy, gonosz, felnőtt világot jelképezi.

Ez a szembenállás nem véletlen jelenik meg annyi külföldi rendezőnél, aki angol nyelven forgat filmet: akárcsak a Brooklyn vagy A szoba, A modell is arra reflektál, milyen kívülállóként megérkezni Hollywoodba egy kis nemzet filmgyártásából (a Neon Démon ilyen szempontból még explicitebb, mivel konkrétan Los Angelesben játszik). Egyrészről sokkal nagyobb lehetőségek fogadnak, több pénzből, nagyobb közönség számára gyárthatsz filmet, így nem véletlen adja meg magát a csábításnak annyi sikeres nem amerikai rendező, ugyanakkor a kontrollvesztettség, a megnövekedett pénzügyi nyomás érzése befeketíti az álmokat. Matthiesen filmje ugyan még dán produkció, de látszik az a nyitás Hollywood felé, ami anno Refn első angol nyelvű alkotásánál, a Fear X-nél is jelen volt (amely dán-kanadai-angol-brazil koprodukció). Utóbbi bukás lett, és Refnnek két dán filmbe telt mire újra megkísérelhette az angol piacon való betörést a Bronsonnal. A modell korai kritikái alapján talán Matthiesen is kénytelen lesz visszatérni egy darabig Dániába, de csak idő kérdése mikor jön majd a telefonhívás tengerentúlról (a film „pozitív” zárlata is erre utal).

a-modell_05Pedig A modell nem egy rossz film. Matthiesen már a Teddy mackóban is megmutatta milyen remekül képes feszengést okozó jeleneteket strukturálni, itt pedig sorra emeli a tétet a kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb szituációk felépítésében, mint például, amikor a dániai barát meglepetésként meglátogatja Emmát, akinek azóta egy párizsi pasija is van (hasonló epizód a Teddy mackóban, amikor a főhős a thaiföldi barátnőjét próbálja rejtegetni anyja elől). Noha A modell egy melodráma, rengeteg humora van annak, ahogy a rendező a szappanoperás intrikákba hajló drámai jeleneteket kezeli és sorjázza. Matthiesen ugyan nem ismétli meg a Teddy mackó mélységi dimenzióit, de elsőre felszínesnek tűnő filmje sokkal többet kínál, mint azt a csomagolás sugallja. A modell okos és ügyes alkotás lett, amely egyszerre modellálja a Hollywoodba külföldről érkező rendezők megpróbáltatásait, nyújt elgondolkodtató pszichológiai látleletet egy testképzavaros lányról, miközben ironikusan térképezi fel a párizsi divatvilág működését.

Adatlap

A modell (The Model)
színes, feliratos, dán filmdráma, 105 perc, 2016

rendező: Mads Matthiesen
forgatókönyvíró: Mads Matthiesen, Anders Frithiof August, Martin Zandvliet
operatőr: Petrus Sjövik
producer: Jonas Bagger
vágó: Pernille Bech Christensen
szereplők: 
Emma: Maria Palm
Shane White: Ed Skrein
André: Yvonnick Muller
Sebastien: Dominic Allburn
Marcel: Virgile Bramly
Bernard: Thierry Hancisse
Frederik: Marco Ilso
Elise: Elise Lissague
, , , ,

Van véleményed? Oszd meg velünk!

Powered by Facebook Comments